A rendszerváltás egyik nagy pártja, a 1988. november 13.-án alakult rendszerkritikus párt múlt hónap 25.-én kimondta, hogy ennyi, befejeztük, de annyira jelentéktelenné vált, hogy még az én hírportálokat bújó lelkem sem futott bele a hírbe. Gondolta volna bárki, hogy a hajdani legerősebb ellenzék, melynek születésekor megannyian bábáskodtak úgy ment el, hogy senki sem volt ott a temetésén?

Az SZDSZ az MDF-fel együtt a nagy rendszerváltók kenyerét ette, a második demokratikus választásokkal a törpepárti lét felé sodródott és lepaktál a szocialistákkal, a korábbi legkomolyabb ellenséggel. És itt kezdődött el igazából az a folyamat, mely ezt a pártot a a Fideszt követő legkártékonyabb politikai formációvá alakította. Az SZDSZ amennyire nem tudta benyelni a Fideszt, olyan komoly hatással volt a múltjukat európai köpönyeggel takargató szocialistákra, akik úgy vették át a liberalizmusnak hazudott nagytőkétől csodát váró, jogvédelemmel dobálózó eszmét, hogy arra talán az SZDSZ sem számított. Ezzel megkezdődött a magyar baloldal züllése, megromlása, hiszen a kisemberek védelmét zászlajukra tűzők dohos kávéházakban szerzett "tudásukkal" a számukra kiosztott játszótereken, mint az oktatásban, szociális ellátásban és egészségügyben minduntalan mérhetetlen károkat okoztak. Nem annyit, mint teszi most a Fidesz, amely most pénzkivonásokkal és a haveri körök bársonyszékbe juttatásával önt mocskos vizet a pohárba, hanem az állam szereprendszerének totális lefaragásával, a legelvetemültebb privatizációs törekvésekkel (melyet a kommunisták kezdtek el és az MDF gyönyörűen teljes gázra kapcsolt) és mindenféle nyugatról átvett badarsággal, aminek a fele kis Hazánkra nem ráhúzható és ellentmond a józan ésszel. A romapolitikát "színvakká" tették és elárulták a határon túli hontestvéreket, állandóan Brüsszelben táncoltak, de nem elvből, hanem anyagi megfontolásból. Amikor a szélsőjobb előtört, gőgös cinizmussal tekintettek azokra az emberekre, akiket a korábbi elitista fajvédők nem tudtak megnyerni, akiknek a Jobbik plebejus politizálása adott erőt és reményt. Nyers erőt és hazug reményt.

Miután a fontosabb és értelmesebb emberek elmentek, az SZDSZ leKÓKAdt és elindult a totális mélyrepülés felé. Ekkor már semmi másról nem szólt az SZDSZ küldetése, mint a multik beengedéséről, a helyi termelés felszámolásáról, az állami szerepvállalás lefaragásáról és a nyugatmajmolásról. Utóbbit csak szóban, mert eredménye nem sok volt. Az SZDSZ letagadhatatlanul a feudalistává vedlett Fidesznek adta a kétharmadot és adagolta a kreatint a gyúrástól egyre nagyobb fenevaddá váló Jobbiknak. A Fidesz pedig folytatja az eddigi gazdaságpolitikai irányt, csak éppen a nyugati vállalatok és bankok helyett a keleti sejkeknek, a kínai pártdroidoknak és a saját földesurainak szolgáltatja ki Hazánk lakosságát. És az átvert magyar nép most csak áll, hogy kiben kellene bíznia? Teljesen jogosan.

Vannak dolgok, amiket nem érdemes siratni. Nem érdemes sírni a hazug szerető, a rabszolgatartó munkahely vagy a végére megpusztult kedvenc sorozatunk után. Nem érdemes megsiratni a pártot, amelyik most feloszlatta magát. Mert az SZDSZ már '94-ben meghalt, beállt az agyhalál, csak gépekkel tartották életben. És most végre lekapcsolták.