Mármint nem demokratának, hanem D_E_M_O_K_R_A_T_Á_N_A_K? Ez egy rendkívül különös létforma kis Hazánkban, elnyomott kisebbségnek érzi magát és önként jelentkezne a védett állatok vörös könyvébe, annak ellenére, hogy saját élőhelyén (Budapest és más nagyobb városok egyes körzetei) belül többségben megtalálható és kiváló szaporulattal rendelkezik.

A D_E_M_O_K_R_A_T_A úgy érzi, a társadalom összes problémáját, elsősorban szimbolikus ügyeket a hátán cipeli és valami rettenetes késztetés van benne, hogy ezeket vagy magában, nyílt levél formájában, vagy tömeges demostrációkon kívánja megoldani. Jellemzője, hogy a dolgok mélyére tekintés és a mindenek feletti, kizárólagos tudás birtoklásának illúziójával hitegeti magát és rendkívül dühös, harcias, kiáll az "igazáért". Főként a zsidóság kárpótlása, a melegjogok, a romákat ért előítéletek, a szabad piac és mindennemű szabadságjogok mozgatják meg fantáziáját és rendkívül ellenségesen lép fel mindenféle nemzeti jelkép, eurokritikus gondolat és a határon túli magyarok esetében. A D_E_M_O_K_R_A_T_A rendkívül demokrata és toleráns, amíg saját nézetein belül mozog, de az őt kritizálókkal szemben ellenséges, függetlenül attól, hogy azok véleménye szemellenzős, leegyszerűsítő, vagy a hivatalos D_E_M_O_K_R_A_T_A nézetekkel ellentétes tapasztalatokon alapuló. A D_E_M_O_K_R_A_T_A kizárólag az egyetemi (főleg szociológiai) tankönyveknek hisz, információt kizárólag fajtáján belül cserél, megoldási javaslatai többnyire elméletiek vagy a nyugati országokra szabottak. Utóbbiakra ideálként tekint, azok (sokszor rejtett) hiányosságait figyelmen kívül hagyja, míg Magyarországot kulturálatlan pusztaságként éli meg.

A D_E_M_O_K_R_A_T_A legfurcsább tulajdonsága abban mutatkozik meg, hogy toleranciaértéke drasztikusan csökken, ha nem nemzeti-, vallási- vagy szexuális kisebbségek kapcsán kell megszólalnia, a vele egyet nem értőket a szélsőjobbal egybemossa, a jobboldalt egységesen Horthy Miklós örökségének tekinti, ekkor lincseléssel, akasztással fenyeget. Vagyis megszűnik demokratának lenni. Ennek a D_E_M_O_K_R_A_T_Á_N_A_K van egy keresztfia, melyet rendszeresen letagad, ha róla faggatják, pedig a születésénél igenis ott bábáskodott, kissé illuminált állapotban. Ezt a keresztfiút úgy hívják, hogy "Jobbik-szavazó". És amíg a D_E_M_O_K_R_A_T_Á_K élőhelye egyre szűkül, a Jobbik szavazók szépen szaporodnak, mivel a D_E_M_O_K_R_A_T_A süket a korgó gyomorra, a cél nélküli vegetálók sóhajára, az országhatáron túli magyar szóra. Neki holmi emlékművek körül mizéria, a jelképek szabad használata, az alkotmány keresztény elemektől való megfosztása a fontos. Aztán meglepődve tapasztalja, hogy a "vidéki bunkókat" nem hatják meg ezek a magas röptű gondolatok és elmegy arra szavazni, aki valamiféle megélhetést és főleg rendet ígér (vagy hazudik).