Csak így röviden, azt fordult meg a fejemben a Japánban történtek (és ma is történők) után, hogy milyen volna egy ideális törvény, mely nem csak az addig befolyt közpénzeket használhatná fel a károsultak megsegítésére. A gondolat nagyon komcsis lesz, úgyhogy aki az ilyenekre zsigerből ugrik, kímélje meg magát a továbbolvasástól!

A lényeg az volna, hogy minden nagykorú személy (értsd 18 év feletti), aki nem nappali tagozatos hallgató (mivel ezek általában eltartottak), rendelkezik bejelentett lakcímmel, ami nem lehet hajléktalanszálló (mivel csak a közvetlenül érintetteken túl bejelentett lakóhellyel rendelkezőknél lehet az érintettséget kizárni) és nem lakója átmeneti, illetve tartós bentlakást nyújtó intézménynek, feltéve, hogy jövedelme a költőpénzen felül nem őrlődik fel térítési díjként, járul hozzá a károsultak megsegítéséhez, az alábbi bruttó jövedelemhatárok szerint:

A jövedelem 50 000 forint alatti részének 0,5%-a,
50 001 - 100 000 2%-a,
100 001 - 200 000 5%-a,
200 001 - 500 000 10%-a
500 001 felett: 20%-a.

Ennek a lényege, hogy a szegénysorban lévőktől is nyúl valamennyit, míg azokat, akiknek van bőven, kicsit nagyobb részvételre kényszeríti. Tehát akinek a bruttó jövedelme a minimálbér (az egyszerűség kedvéért nem számítunk családi pótlékot és egyéb támogatásokat), 78 000 forintból 810 forintot vonna le, míg aki 310e-ret kap bruttóban, az 22249 forintot volna köteles felajánlani. Persze ez tömény naivitás tőlem, mivel a vállalkozók minimálbérre jelentik be magukat és sokan dolgoznak feketén. Végeztem.