Hát igen, számomra kihagyhatatlan eseménnyé vált augusztus közepén a Magyarok Országos Gyűlése, melyet a Magyarok Szövetsége rendez meg minden évben Kunszentmiklós és Szabadszállás között. Sajnos a legelső alkalmon nem volt lehetőségem résztvenni, így nem tudom felvázolni az esemény színvonalának változását, de talán az utóbbi enyhébb lett a tavalyinál, bár lehet, hogy a toleranciaküszöböm emelkedett.

Tavaly Trianon kérdése volt a középpontban, idén az önellátás, ezzel kapcsolatban a nagyszínpadon és egy eldugottabb sátorban is hallgattunk egy előadást, bár én inkább szónoklatnak nevezném. Az előadók jól érezték, hogy a vidéki ember városiasabbá, fogyasztóbbá vált, ahogyan azt is, hogy a helyi piacok lehetnek a kulcs a falusi munka nélkül maradt tömegek foglalkoztatására, viszont egyetlen alkalommal sem hangzott el a HOGYAN, ami nélkül az egész érzelmi húrok pengetéseként hatott. Természetesen nem mehetek el az mellett sem, hogy orvosok és teológusok beszéltek a bankrendszerről, amely 8+3 millió magyart tett tönkre (igen, a hazánkban élő nemzetiségek nem számítanak), vagy hogy az előadások címei mindig mást takartak, mint amire hivatottak voltak, mivel a fogalmakkal maguk sem voltak tisztában (pl. a családi részvény nem tudni, mit akart takarni, ha ugyebár a tőzsdézést spekulatív kizsákmányolásnak tartják). A lelkész mellett meg ugye nem is lehetett elmenni, aki szinte ordítva beszélt a nők szégyenletes szextárggyá minősítéséről, miközben azt elfeledte, hogy a liberális értékek előtt a nők konyhai rabszolgák voltak. Na mindegy, összefoglalóan a szélsőjobb nem változott az előző század eleje óta, alapvetően elnyomottként, kirekesztettként igyekszik magát beállítani, aki ismeri a tutit és amely a Magyarságot a világnak való példamutatás küldetéstudatával látja el.

Persze a vásárt is megnéztük, amely valóban a kézművesség utolsó fellegvára, láttunk gyönyörű faragásokat és tényleg igényesen szőtt magyar népviseletet, ahogyan a hazai kiskereskedők is elénk tárták a házi csipkebogyó bort és az áfonyás golyót. Persze ahhoz képest, hogy a színpadon sokat beszéltek a magyarok kizsákmányolásáról, itt is mindent háromszoros áron adtak, a könyveket leszámítva, melyek közül sokat szemeztem "Szabó Dezső - Az elsodort falu"-jával, de végül úgy döntöttem, inkább kiveszem a könyvtárból, ha már a pusztai parkolóhely is egy ezresbe fájt. Jut eszembe, a medvés mesekönyvet ismeritek, amiben az elcsatolt honrészeket járja Medve Úr a bocsával?
  A pólók között is reménykedtem, hogy az önellátás jegyében lesz magyar vidéket szimbolizáló, de ezek tavalyról maradhattak, mert kizárólag Trianon figyelt be rajtuk, az ízlésesség határait kevéssé vagy jobban feszegetve. Ha ezen a nemzetamputáción túltenné magát a szélsőjobb, talán komolyabban is venném, de amíg ennyire a határok eltörlésében gondolkoznak, nem jutnak egyről a kettőre. Volt persze egészségfalu is, ahol a szakrális önjelölt gyógymesterektől lehet segítséget kérni, végülis a placebo ereje óriási. Csak ne használnák az Akadémia és egyéb tudományos megjelöléseket ilyen modortalanul.

Igazuk van a srácoknak abban, hogy nagyobb összefogás kellene és talán ez a rendezvény sikeresen összefogja az egyként gondolkozókat, igaz, számomra inkább a kirekesztés, mintsem a befogadás jelent meg köreikben (pl. a nemzettudatos előadáson gyorsan kiderült, hogy a magyar hisz a keresztyén Istenben). Remélhetően a jövő nem a MOGY-ra járó politikailag aktív jobbos és a fesztiválozó hedonista fiatalok mezőnye között dől el, hanem megjelenik egy józan eszű alternatíva, ami végre rendet tesz a fejekben. Végeztem.