Fél órányi vizuális orgazmus, újonnan zenei alákeveréssel, amit szinte minden évben megkövetelünk augusztus 20.-án. Pirotechnikai csoda, mely vélhetően több családnak jelent megélhetést, és melyért erősen a pénztárcába kell nyúlni, ám mégis összekaparja a rá szükséges összeget az amúgy egyre csak szegényedő magyar állampolgár, ha esemény van odahaza.

Furcsa dolog az emberi logika. Ha valaki nem áll éppen jó anyagi helyzetben, és mégis egy este eliszik negyvenezret, azt mondjuk, teljesen hülye. Értetlenkedve állunk azon cigány szokás előtt,  kölcsönt kérnek az esküvőre, hogy ne kelljen szegénységük okán szégyenkezniük, és gyakran feltéve az i-re a pontot, a megmaradt kaját elássák. Mégis, az eladósodott magyar önkormányzatoktól miért várjuk el, hogy több százezret a levegőbe lőjenek? Jó, talán a saját igényeim okán vagyok értetlen, hiszen alig van az a látványberuházás, ami megmelengetné a szívemet, de nem értem, mi a jó ebben az áldozatos pazarlásban, amikor néhány önkormányzat pirotechnikai költségvetéséből össze lehetne dobni 100 munkahelyet, amit végülis már boldog-boldogtalan ígér. Végeztem.