23 lemondás. Pedig még a korai szakaszát éli a Szolidaritás és nem rejtem véka alá, több aktív tagjuk van, mint nekünk. Ez történik, ha a tagság egészen más szemléletet vall, mint a vezetőség és ezt ki is merik, illetve akarják nyilvánítani. Székely Tamás, Székely Sándor és Kónya Péter hajlandóak odaállni bizonyos véleményem szerint szalonképtelenné vált erő mellé, néha egyenesen gyanús nekem, hogy a szocik segítenek a finanszírozásban, míg Árok Kornél a kezdeti civil oldalt erősítette, ezért összeférhetetlen volt a többiekkel. Erre a tagság lemondások sorozatával reagált.

Előző posztomban láthattátok, az index videójában mit produkálnak a Fidesz droidjai. Orbán Viktor tekintélye megosztott a pártban, mégsem szakadozik a frakció vagy akár a párt, nem alakultak ki irányzatok, a merev, centralizált struktúra és a felülről jövő utasítások, valamint kinevezések világa eddig makacsul tartja magát, míg a demokratikus, ezáltal a konfliktusokat nem elfojtó modellű szervezetek morzsolódnak, kifelé kontraproduktívan gyengeséget mutatva. A Fidesz ezzel ellentétben erőt sugároz zavaros, komolyanvehetetlen lépései és önmagával ellentmondó retorikája ellenére, a vezérbe vetett hit, az összetartozás hamis ábrándja, a nagy folyamatok derekán járás illúziója mind-mind hatalmas erővel bódítják a még kitartó híveket.

Még egy érdekes aspektus, mennyire az a fő szempont a mai ellenzéki identitásban, hogy hajlandó-e közösködni a Fideszt megelőző elittel. Az LMP egyértelműen nemet mondott a politikai együttműködésre (az ügyek menténikre nem), a 4K! szintén kiszállt az Ellenzéki Kerekasztalból. A Szolidaritáson múlik, hogy az Ellenzéki Kerekasztal legitimációja összeroppan-e, hiszen az utolsó olyan erő az összefogásban, amelyet még nem rontott meg az elmúlt húsz év mételye, a mozgalom felelőssége nagyobb, mint valaha.