Ma szerényen kis településemen ünnepeltem a legismertebb magyar szabadságharcot és emlékeztem arra, amit nem lehet feledni. A helyi speciális iskola tanulói és tanári kara egész korrekt műsort adtak, nem volt benne semmi aktuálpolitizálás, sőt, Dunavecse szerepe is szóba került a szabadságharc során, amire eddig nem volt példa. Nem tudtam, hogy egy osztrák hajóval tűzharcba keveredett a város lelkes lakossága. Egészen meghatódtam ennek hallatán. Az ünnepet egyedül a koszorúzó Jobbik rontotta el hatalmas zászlójával, amin a település neve is szerepelt, ennek úgy vélem, nincs helye, én sem az LMP-s kitűzőmmel helyeztem fel kabátomra a kokárdát.

Aztán most bátorkodtam meghallgatni a Fidesz ünnepi műsorát. Gyerekek, pontosan ezt utálom, múltbéli küzdelmeink által legitimálni a jelenkori tetteinket. Száyer József EU képviselő jöjjön haza, ha ennyire elnyomónak érzi a rendszert, ne innen ostorozza azt és lehetőleg ne hazudja, hogy elzavarták a kommunistákat, amikor csak bekebelezték őket. Egyedül abban volt igaza, hogy hozzányúltak régen porosodó, hibás, gazdaságtalan rendszerekhez. Orbán Viktor továbbra is EU-osztrák párhuzamban gondolkozik, de sokkal rosszabb, hogy két téma mozgatta meg agyának fogaskerekeit. Az egyik az adósság, a másik az adózás. És hogy ebbe ne szóljon bele senki, mert mi szabadok akarunk lenni. Ha már arról beszél, hogy a vízbe nyomja fejünket az adósság, hát talán azt is ismerik, hogy "Habár felül a gálya, és alul a víznek árja, azért a víz az úr", lehettek százezren, nagy szám, mert (demagóg nagyítás következik) 9 900 000 magyar ember már úgy látja, hogy
-Elege van a pártokból, és/vagy
-Elege van a kormányból.

Na mindegy, egy szó száz, a saját hibás döntéseinket mentegetni a pesti ifjúság bátorságával övön aluli lépés volt, ez volt talán a legmonotonabb orbáni beszéd.