Mikor Hevesen jártam, azt hajtogatták nekem folyton-folyvást, hogy milyen gyönyörű falu is volt Tarnabod, talán a környéken a legszebb, mielőtt megjelentek ott a cigányok. Hát igen, nem műkörmös plázacicáknak és belvárosi pingvineknek találták ki az utat, melyen át a napi négy busz visz az eldugott heves megyei faluba,a busz szokatlanul kering ide-oda, kerülgetve a kátyúkat, de aggodalomra semmi ok, úgysem jön szembe senki.

A régi, megkopott fényű parasztházakat ma szinte kizárólag romák lakják (mivel romungrók, nem igazán rajonganak e kifejezésért), 15 fő számára biztosít az önkormányzat közmunkát, illetve egy bontóüzemben az ország szinte minden részéről szállítanak hibás elektronikai cuccokat,amit a helyiek közül az ügyesebbek bontanak szét anyag szerint az üzemben. Mivel a helyiek közül 200-an kiskorúak, mind az óvoda, mind az iskola képes fenntartani magát a Máltai Szeretetszolgálat segítségével. A "Minden gyermek lakjon jól" program jól alakult a településen, ezeknek a cigányoknak nem derogál a földművelés, gyönyörű kertek, integető bab és borsó ültetvények, lassan pirosba forduló paradicsomok feledtetik a nyomor képét, melyet a tél idején elbontott lakatlan házaknál jobban semmi sem tereget ki. Jelenleg egy közösségfejlesztő program zajlik a településen, mely olyan kapcsolati hálókat feltételez kialakítani a helybéliek és más települések között, mely lehetővé teszi az önfenntartó kereskedelmet a környéken. Ugyanis másra szinte nincs is lehetőség, mint minden elgettósodó aprófaluban, itt is csak a hivatalnoki, oktatási személyzet kvalifikált, akik a szomszédos településekről járnak be, a lakosság nagy része az általános iskolával befejezi tanulmányait és korán családi életet kezd, sokszor nem is nagykorúsíthatóak a leányanyák.

Hova tovább, kérditek, miként állíthatóak meg a leszakadó térségek a lejtőn? A zöldségtermesztés jó dolog, de hosszú távon nem akadályozhatja meg, hogy a csúnya szóval élve túlszaporodó, elszeparált területeken idővel ne törjön ki éhséglázadás. Az Encsi kistérség még rosszabb állapotban van, ahol szinte minden település hátrányos helyzetűnek mondható, általában a hivatal iránti totális függés és közmunka kiváltsága jellemzi őket, nem tudom, meddig várunk, míg a parlagon álló több száz hektár földet nem hasznosítja valami jótét lélek, aki kellő munkaalkalmat teremt ahhoz, hogy az apátiába született éhes szájak is falathoz jussanak és lehetőség nyíljon számukra is elmenni pl. a pécsi Gandhi Gimnáziumba, ahol megszerezheti a ma már nélkülözhetetlen tudást, hogy innovatívan segíthesse szüleit és embertársait.