A napokban felmerült kérdésekre igyekeznek választ adni politológusok, bloggerek, de úgy hiszem, ismételten abba a hibába esünk, hogy a Jobbikot a kvázi szócsőként is funkcionáló frakcióval azonosítjuk. Pedig ennél sokkal mélyebb gyökerek vannak.

Mind a XIX. század korai antiszemitáinak (Istóczy, Verhovay, Ónodi), mind a korai fajvédőknek (BZSE; Szabó; Lendvai, Milotay, Gömbös) meg kellett küzdeniük annak tényével, hogy a tagság és a szimpatizánsok sokszor mást és többet várnak (a nemzetiszocialisták és a végül hatalomra jutó hungaristák esetében már kisebb rést látok, bár kétségtelen, Szálasi kreatívabb és talán kicsit kíméletesebb is volt a kisnyilasoknál). Ez minden pártnál így van, a szimpatizáns és potenciális szavazó a saját céljait látja bele a pártprogramba és ehhez hű cselekvést vár. A korábbi szélsőjobbot sem kímélte, hogy a sokszor már-már megindokolt és elméleti keretbe foglalt nézetekből a tagok csak annyit fogtak fel, hogy "üsd a zsidót". Nem véletlen, hogy a főként sajtóban és polgári foglalkozásokban numerus clausus-t követelő fajvédők elfordultak a radikalizálódó nemzetszociktól és németellenessé váltak, ugyanis az erőszakot ellenezték (még ha Szabó Dezső kb. Kövér László módjára tudta csak kifejteni nézeteit). A tagságnak van egy elvárása, mégpedig, hogy zsidó ne lehessen tag, különösen vezető (gondolom a cigány; meleg; korábbi balliberális is ebbe a kategóriába esik), illetve a pártnak az elkeseredett egyszerű embereken felül van egy jelentős, a Jobbiktól is jobbra álló társaság, akiknek magatartásához meg kell értenünk a szélsőjobboldali mentalitást.

A tipikus radikális két részre ossza a világot, vannak, akik velünk vannak (az "igaz" magyarok) és vannak, akik ellenünk. A sajátos fogalommagyarázat miatt aki ellenünk van, az zsidó, vagy legalábbis azok érdekét szolgálja és a vérségi származás ebbe a kategóriába sorol, predesztinál a beékelődő ügynök szerepére. A szélsőjobbon pedig nem ritka, hogy egy régi harcostárs áruló lesz, Csurka népszerűsége is nagyot zuhant az ezredforduló második felében (mivel erőtlen volt), ahogyan Pőzse és Endréssik is szépen kihullott, mivel személyi konfliktusba került a párt vezetésével. A Jobbik nem életképes, ha a tőle jobbra állók felé nem nyit (lásd Baráth Zsolt tiszaeszlározása) és akkor sem, ha hagyja, hogy a Fidesz mindent elvegyen tőle. Mindkét indok elég a további radikalizálódásra, hiszen könnyen lehet, hogy puhánynak nyilvánítva ásnák el őket a kétdimenziósan gondolkodó fanatikusok, ezért visszanyúlnak a korábbi korok hülyeségéhez annak ellenére, hogy az akkori állapot már korántsem áll fenn, pontosabban nincsen olyan felülreprezentáltsága a zsidóságnak a döntéshozatalban és a médiában, mint a 20s, 30s évek elején, sokkal veszélyesebb a rendszerváltással feltőkésedett volt kommunista nómenklatúra, ha engem kérdeztek.

Persze stratégiailag jó kérdés, mennyiben éri meg a XX. századi gyökerekhez nyúlni és az esetleges "törzsökös magyar" gondolkodókat elijeszteni. A csőradikálisok és az ettől úgy hiszem független cigányellenesek (akiket szavazáskor sérelmeik motiválnak) tábora már nem bővíthető, az pedig irreális, hogy az amúgy látens antiszemita országon a többség a Jobbik mellé állna a közeljövőben. Vagy úgy gondolják, hogy....