Mással nem tudom magyarázni, hogy mikor hőn szeretett Vezérünk elmondta szónoklatát a nemzetre rontó baloldalról és a diktatúrákról, melyek a Fidesszel ellentétben helytelen alapokon szervezték meg holdudvarukat, az egyetem hallgatói és a nemzet jövőbeli hallgatói sorra kötöttek ki lázasan a mentőkocsinál. Anno holmi nevenincs Beatles tagok borítottak el sikító lányokat, Németh Sándor is simán eufóriába kergeti hallgatóságát, majd pont Viki nem?

Olyan mellékes kérdésekkel most ne is foglalkozzunk, hogy kellett e nekünk egy külön rendőr-, katona- és fideszgazdász felsőoktatási intézmény röhejesen drágán, a kérdés, hogy valóban ennyire kiölnék az emberből ott a lelket, hogy egy pohár vizet nem képesek adni szerencsétleneknek? Vagy a kérdést megfordítva, milyen Vezér az, aki ilyen, az emberi bánásmódban alap dolgokra sem figyel, mint a folyadékpótlás? Még az általuk szarba sem nézett közmunkásnak is jár a védőital (hivatalosan), pedig ő csak "verejtékével" és nem vérével szolgálja a Hazát. Átlagon felüli érzéketlenség kell ahhoz, hogy a helyzetet észlelve ne kiáltsa el magát: "Hozzanak egy vizet a fiúnak a második sorban, de gyorsan!". A gyengeség jele? Vagy inkább az emberségé? Aki a vizet sajnálja, hogyan dönt majd, ha komolyra fordul az ügy (pl. kirobban egy örmény-azeri háború) és a fiúknak helyt kell állnia? Véresen rogynak le lelkesítő beszéde alatt és a fennkölt szavak közben issza be vérüket a búsuló föld? Ezen érdemes lenne elgondolkozni, jó úton járunk?