Ökoradikális szemlélettel

889.png

Szociális területen dolgozó, de nemzeti sorskérdésekben és ökopolitikai dilemmákban (is) véleményt formáló örök lázadó.

Lájkolj!

Címkék

Címkefelhő

Linkek

Utolsó kommentek

Könyv: Szekfű Gyula - A magyar állam önéletrajza

2012.09.22. 10:38 Member

Szekfu_Gyula_A_magyar_allam_eletrajza_4_143911[1].jpgLegutóbb Jászi Oszkár  dunai patriotizmusával művelődtem, egy jóindulatú, európai mércével is széles jogköröket kínáló koncepció, mely mérhetetlen aktuálpolitikai vakságról árulkodott és valljuk be, Jászi önantiszemitizmusa, békés asszimilációban való bizalma és spencerista maradványai meggátolják, hogy egy ma alkalmazható modellt kapjunk. Most hagyjuk ott Jászit és vegyük elő egyik legvehemesebb kritikusát, Szekfű Gyulát.

Szekfű a kor ókonzervatív történésze volt, olyan volt, akár a rák, szeme csak hátra tekintett, ritkán tudott az aktuálpolitikába érdemben bekapcsolódni, mivel minden megoldást a múltban keresett. Könyve a magyar történelmet kívánja bemutatni az államalapítástól egészen a dualizmus koráig. Két ikonikus figurát találunk a könyvben, az egyik Szent István király, aki megmentette a pogányságtól és a pusztulástól a magyar népet, a másik pedig Széchenyi István, akire parlamenti felszólalásai során is előszeretettel hivatkozott. A szerző (számomra) érdekes kijelentést tesz azzal, hogy a magyar ősi törzsekhez csatlakozott egy törökös törzs és a nomádok betelepítésével bennünk a törökös/turáni elemek kezdtek el dominálni. Vegyük észre, ezzel kiemelte a magyarság szigetét a szláv tengerből és mintegy azzal szembeállította. Fő kérdése mégsem ez, hanem az osztrák/német elnyomás és a török hódoltság ideje. Szekfű úgy láttatja a történelmet, hogy az alapvetően külső népekkel való viaskodás (osztrákok és törökök harapófogójában), azok erőharca a magyar területekért, belpolitikai dolgokkal szinte csak történelmünk hajnalán foglalkozik. Könyvének kétségtelenül a legjobb része, amikor Rudolf kora idején a korona szerepével foglalkozik, nem olyan mélyen, mint tette jelenünkben Kees Teszelkszky, ahogyan a korai koronaőr, Révay Péter műve sem került benne említésre.

Szekfű munkássága nehezen ültethető át jelenünkbe, és talán nem is baj, áthistrolizált államszemléletünk terhes a sérelemközpontúságtól, a kiszakadni vágyástól. Szekfű talán jól fogta meg, hogy a dualizmus korában túl gyors volt a feudalizmusba való átmenet és ez sérülékennyé tette Hazánkat az 1870s évek válsága idején, talán túl gyors volt az átmenet 1989-ben is a demokráciába. Kaptunk egy kocsit, de a jogosítványt mind a mai napig nem tettük le hozzá.

Szólj hozzá!

Címkék: könyv Szekfű Gyula

A bejegyzés trackback címe:

https://lehetvelem.blog.hu/api/trackback/id/tr424795329

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása