Mikor következik be emigráció? Egyik legadekvátabb formája, ha elemi csapás, természeti katasztrófa ér adott területet, vagy éppen háború sújt adott területet és népet. Sokkal sunyibb, kevésbé látványos, de nagyobb tömegű, amikor az elszegényedés, az ellehetetlenülés, a jobb élet reménye hajtja a népvándorlás motorját.
Magyarország első ismertebb kivándorlását az 1848/49-es szabadságharc hozta el, értelemszerűen politikai menekültekkel. A századfordulón viszont tizenöt év alatt másfélmillió ember, főként a latifundiumok által földhöz nem jutó szegényparasztság és cselédség hagyta el Hazáját a szebb élet reményében, az egyre erősödő USÁba költözve. A Tanácsköztársaság bukása megszabadította országát jelentős kommunista, szociáldemokrata és részben polgári radikális elitjétől, Trianon viszont kettős szereppel élt, egyrészt jelentős tömegek hagyták el az autokráciában fuldokló Kárpát-medencét, de a határon túli magyar hivatalnok és értelmiségi rétegeket meghurcolással és törvényi ellehetetlenítéssel bezavarták a trianoni határok közé (vajon miért ők lettek a katonák mellett a fő szélsőjobberek?). A II. vh. után főként a zsidó lakosság és a nemzetiszocialisták hagyták el országunkat, '56-tal pedig elmentek demokratáink és reakciósaink, valamint akik jobb életet reméltek.
Kicsit hosszúra sikerült bevezetőm után megkérdezem, mi van Magyarországon ma, ami miatt egyre többen gondolkoznak a külföldi munkavállaláson és az esetleges kiköltözésen. Miért keresnek rá egyre többen google barátunkkal a letelepedési és munkavállalási szabályokra? Miért bontják el emberek településük házait, hogy tüzelőhöz jussanak, miért éreznek büszkeséget, ha az önkormányzat behívja őket egy kis közmunkára? Attól rettegtek a 30s évek gondolkodói, különösen Klebensberg, hogy balkáni parasztország leszünk, ehhez képest irány Dél-Amerika, szűk hatalmi elit, tengődő lakosság, meg egy kis fogyasztói mámor a nyugattól, vágyunk arra, amire keresetünk éppen nincsen. Leépítjük a felsőoktatást, több milliárdért teremtünk 1-1 melóhelyet valamely multinál, stadionjaink lassan az égig érnek. Közben látjuk, munka az nincs, csak jó messze (üdvözlégy magyar közlekedés!), az is minimálbérért. Az ember nem tud házat venni, gyermekszobát berendezni, fenntartani egy kocsit, személyi kölcsönének törlesztője meg már az égbe kiált.
És elfelejtik csak a saját hasukra gondoló okoskáink, hogy nem a "legalja" megy el, hanem akinek van még mit veszítenie. A népet gyógyító orvosok, a tehetséges munkások, a tudásukat feladni kényszerülő, mosogatni álló fiatalok! Kétféle bukott nemzet van: Az egyik, mely "elfelejti múltját, ha két kézzel tépi ki önnön gyökereit" (Fonyódi Tibor), a másik pedig, amely elzavarja ifjúságát és a jelenért feláldozza jövőjét.
Utolsó kommentek