Érdekes értelmezése a modern földművelésnek az, amikor az állam már saját állampolgáraitól védi meg az értékes, gazdag termőföldeket, kövér legelőket és mosolygó szőlősöket. A termőföld egy nemzet legfőbb nem mozgósítható tőkéje, hiszen elválaszthatatlan az állam területétől, ezért ragaszkodni szoktunk hozzá, hogy ne adogassák csak úgy külföldre, ellenben döbbenetes az a törekvés, mely mindenféle végzettségekhez és őstermelő igazolványhoz kötné a földmívelést.

Ezzel ugyanis a nagy átlag, aki nem tud havi 60e-et kidobni a járulékok fizetésére, az automatikusan kihullik adott körből, hacsak nem rendelkezik ezüst- és aranykalászos bizonyítvánnyal. Utóbbinak volna realitásalapja, vagyis hogy nagyobb területen csak az termelhessen, aki már ismeri a nyugati technikákat és a Hazánkban már betegesen elterjedt kombó (búza, kukorica, napraforgó, repce) mellett termesszen munkaigényesebb, helyben is értékesíthető termékeket. A végső kegyelemdöfés, hogy az államnak elővásárlási joga van, ezzel az eddigi kedvezményezettek, az oligarchák fogják tovább bővíteni latifundiumaikat, vagyis a föld eltartóképessége tovább fog csökkenni, közelebb lépünk Dél-Amerikához. Mert ha igaz a híresztelés, hogy a földre sajátos öröklési szabály fog vonatkozni, elveszíti az öröklött földet az, aki nem rendelkezik a kormány által támasztott feltételekkel.

A föld azé, aki megműveli, nem azé, aki bérbeadja!