Alig halt meg a nagy vezető, Csurka István, mintha a személyes pártja újult erőre készülne kapni másfél évvel a választások előtt. Endrésik Zsolt és Rozgonyi Ernő volt jobbikos képviselők, valamint Nagy Tibor, Tiszaeszlár polgármestere (!) úgy döntöttek, a MIÉP véleményét készülnek képviselni.

Miért is zuhant oly' mélyre a MIÉP és kapott újult erőre a Jobbik? Vegyük kicsit sorra.

Fent láthatóak a MIÉP eredményei 2002-ben, amikor elhagyni kényszerültek az országházat. Látható, hogy a térkép előbb emlékeztet az SZDSZ, mint a Jobbik eredményeire, ennek oka nagyon egyszerű, a Jobbik azt a problémakört tematizálta és tette a közbeszéd tárgyává az olaszliszkai lincselést követően, ami sokakban már élt, mint lefojtott frusztráció, de nem volt szabad beszélni róla. Ezzel ellentétben a MIÉP legfőbb problémája a fenyegető izraeli veszély, a románok és a békés revízió voltak. Ezen felül a MIÉP, habár nem voltak a Fidesz kormányának részei, 1998-2002-ben ellenzékből feltűnően támogatta a kormányt, Csurka egyenesen addig ment, hogy rendeleti kormányzással a Fidesznek és a MIÉPnek kellene irányítania az országot. Vagyis egészen más irányt képviseltek, mint amit a plebejus Jobbik lovagol meg, a még élő horthystákat és leszármazottaikat, valamint a külföldi nagytőkétől rettegő nagyvállalkozókat képviselték, nem véletlenül volt bástyájuk a második kerület, illetve Mekkájuk Tiszaeszlár, Solymosi Eszter lakhelye még 1882-ből, amikor Istóczy és bandája felkarolta az ügyet.

A MIÉP mindenkori elnöke, Csurka István utolsó beszédében is a Fidesz és Orbán Viktor politikája mellett tette le vokság és láthatóan visszafogottabbá lett, mint a Jobbik, akik az utóbbi időben szintén többször játszották ki az izraeli kártyát. A kérdés világos, a két erő rivális vagy szövetséges lesz, illetve az egyre radikalizálódó populista Fidesz számára a MIÉP lesz a szélsőjobboldali szavazók megnyerésének fő eszköze a Jobbikkal szemben?