Idehaza, Magyarországon már megszoktuk, hogy minden, ami határon túli magyar, az Erdély. Félreértés ne essék, teljesen jó ötletnek tartom, hogy március 10.-e legyen a Székely Szabaság Napja, elvégre minden normális országban megadják a területi autonómia státuszt azoknak, akik tömbként élnek egy ország szívében. Csak valahogy mindig elfelejtjük, hogy bizony, a Történelmi Magyarország határain túl, de szívben nem messze élnek apró kis közösségek, hol még hallani ékes magyar szót. Sajnos az utóbbi időben méltatlanul visszavágták támogatásaikat is.

A csángók ma már kevésbé magyar, inkább vallási kisebbség, vannak, akik a székelyeken át modernebb, vannak, kik archaikus magyart beszélnek, és sajnos olyanok is, akik a román titkosszolgálatok és az olasz katolikus papok aknamunkájának hála mára a románt tartják anyanyelvüknek. Ettől függetlenül identitásuk központi eleme a csángóság, a katolicizmus és a napkultusz egyfajta keveréke, mely mind a mai napig áthatja mindennapjaikat. Vagyis a csángók, bármennyire is szeretik a romantikusok ezt állítani, nem egyfajta ősmagyarság, igaz, hogy ők maguk is főként I. Istvánhoz kötik magukat.

A csángók szinte teljesen önellátóak, falvaikban nincsenek boltok, de nincs betörés vagy éhezés. Ellenben a román nemzetpolitika az ET ajánlása ellenére sem hagyott fel a csángóság elrománosításával, mintha ez a maroknyi kisebbség nehezítené nemzeti szuveneritását. Mind a mai napig komoly küzdelem az anyanyelvi oktatás és egyházi liturgia kivívása, ami az önazonosságnak alap fokát biztosítaná, a szocialista Románia elől földbe ásták magyar nyelvű könyveiket. Ez a könyv meglepő részletességgel mutatja be, hogyan élik mindennapjaikat és vívják küzdelmüket kultúrájukért Romániában, érdemes elolvasni.

Csángó magyar, csángó magyar,
Mivé lettél csángó magyar?
Ágról szakadt madár vagy te,
Elvettetve, elfeledve.

Egy pusztába telepedtél,
Melyet országnak neveztél,
De se országod, se hazád,
Csak az Úristen gondol rád.

Idegen nyelv beborít, nyom,
Olasz papocskák nyakadon,
Nem tudsz énekelni, gyónni,
Anyád nyelvén imádkozni.

Én Istenem mi lesz velünk?
Gyermekeink, s mi elveszünk!
Melyet apáink őriztek,
Elpusztítják szép nyelvünket!

Halljuk, áll még Magyarország,
Úristenünk, te is megáldd!
Hogy rajtunk könyörüljenek,
Elveszni ne engedjenek.

Mert mi is magyarok vagyunk,
 Még Ázsiából szakadtunk.
Úristen, sorsunkon segíts,
Csángó magyart el ne veszítsd!

Petrás Incze János gyűjtése nyomán, ma csángó himnuszként számon tartott dal.