"Ezek egy hét alatt összeraktak egy kiáltványt, két hét alatt egy honlapot, három hét alatt meg egy komplett pártot..." (Scheiring Gábor egyre csendesebb blogja) És öt hét alatt már alá is írták a megállapodást a közös listáról Bajnaival, és a korábban nyíltan chavezista politikus, aki a "Mester" haláláról már nem is értekezett, is már egyetért Oszkó Péterrel gazdaságpolitikai tekintetben, nehéz elhinni, hogy az átvedlés ilyen gyorsan végrehajtható. A PM zárt elnöksége úgy érezte, az őket tárgyalásra felhatalmazó tagságuknak kedveznek, ha már ott voltak, aláírták a közös listáról szóló megállapodást, Jávor Bence már egyenesen a lépcsőfordulóban.  Úgy látszik, a "párbeszéd" csak Bajnaival megy, a tagságnak nem szabad zavarnia az együttműködést. Vagy talán ők is így gondolták, megdöbbentő volt hallani az LMP születésnapját ünneplő buliba betévedő péemesek egyikétől, hogy "Az ő véleménye nem változott", pedig tudott arról, milyen szovjet módszerekkel történt a PM vezetőségének megválasztása előre elkészített szavazólapokkal, ami külön bájt ad annak, hogy nem is olyan régen még ezen képviselők is szórták a kék cédulákat a fideszesek nyakába.

Riogattak az LMP jobbra tolódásával, de ez volna az igazi baloldal? A villámgyors lélekeladás, az elitista, részvételt elutasító eljárásrend? Milyen pozíciókat tudott ajánlani Gordon, hogy ennyire fel kellett adni az elveket és már csak a biztos bejutásban gondolkozni? Ennyire úgy érzitek, nehéz volna ismét elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon és nem politizálásból élni?

Megnyugtat, hogy a novemberi, majd januári döntésünk helyes volt és láthatóan a tiétek is, "együtt" már nem ment volna ez a szekér.