Brit kutatók vizuális talányra adott reakcióidő segítségével arra az eredményre jutottak, hogy száz évvel ezelőtt az emberek okosabbak voltak, jobban vágott az eszük. Nem vagyok sem genetikus, sem pszichológus, de a kérdés elgondolkoztató és nem megkerülhető, főleg, mert említik, ennek oka, hogy a buták jobban szaporodnak.

Az ember tudáskészlete rendkívül sokat változott mind mennyiségében, mind minőségében. Egy ókori filozófus számára, hacsak nem volt írástudó, kötelező volt mindent fejben tartani, akár hosszú percekig idézni a másikat, míg Werbőczy István már kis papírokra írta kedvenc szerzői gondolatait, hogy mindig kéznél legyenek. Mindkettejükre igaz, ha számolniuk kellett, megoldották fejben  vagy írásban (már ha tudtak ilyet), esetleg elővettek valami mechanikus segédeszközt, hiszen számológép néven csak prototípusként létezett olyan, már több műveletre ellátására is képes szerkezet, mint amit pl. Wilhelm Schickard alkotott. Ma teljesen másként állunk, az ember feje már lassan kisebb google, eltároljuk a keresőszavakat és az elérhetőségeket, majd ha az információra szükségünk van, alkalmazzuk a kereső algoritmust. Vagyis már nem a tudást, hanem az információ helyét tároljuk el, és ezzel lexikális tudásunk valóban zuhant, ma már nem kell tudnia senkinek, mikor íródott a Beszterce Ostroma, két kattintás és megvan a válasz, akár a buszon ülve. Számolnunk sem kell, a gép megteszi helyettünk.

Ez utóbbi valós veszély, hiszen egyre kiszolgáltatottabbakká leszünk a technikának, képzeljük csak el, micsoda sokk volna, ha egy napra eltűnne a google vagy a wikipédia és szidnánk magunkat, amiért nem tartottuk fejben a cikkek tartalmát, amikre hivatkozni szeretnénk. Másik oldalról viszont a technika kinyitotta a lehetőségeket, száz éve egy falusi tanyán talán pár hét múlva tudtuk volna meg, ki lett a magyar miniszterelnök, az amerikait meg talán soha, mert rettentően távolinak tűnne. Igen, a világhálóval közelebbi lett minden, de nem mindegy, mire használjuk. A ma emberének sokkal keményebb farkasa lett, hogy olyan dolgoktól vált függővé, melyekre ha végiggondoljuk, semmi szüksége nem lenne és éppen, hogy leépíti a társas kapcsolatait (furcsa erről pont egy blogon beszélni). Hetente várt sitcom-ok, egynyári sláger bálványok és facebook bölcsességek megosztása, a reklámok által sugallt "valódi" boldogság, ezekkel egészült ki az egyszeri ember ismerettára és tette őt egy alapvetően önmagával és önös élvezeteivel törődő ösztönlénnyé. Igen, ilyen téren talán butultunk, de a tanulmány figyelmen kívül hagyja, hogy nem volt anno sem mindenki Arisztotelész, a többség a maga egyszerűségében élt és halt meg feltűnés nélkül, mint Móricz Zsigmond Kis Jánosa.

A legsarkalatosabb pont a kutatók állításában, hogy a buták szaporodnak, így most már csak ezzel foglalkoznék. Nem ismerem a világon előforduló összes esetet, én azt tapasztalom mind munkám során, mind magánemberként, hogy az egyszerű ember szaporább, ha ildomos használnom ezt a kifejezést. Ennek több oka van, a magasabb gyermekáldás ellehetetleníti a karriert, illetve az élelmesebb ember tudja tervezni a háztartását, addig nyújtózkodik, ameddig a takarója elér. Ezzel szemben a szegény ember több gyermeket vállal, akik a fejlődő orvostudománynak hála egyre többen megérik a felnőttkort, hiszen az egyszerű ember rövidebb időre tervez és nem ismeri a terhesség megelőzés módjait, talán nem is számol a gyermekkel, mint teherrel. A szegény ember általában szegény környezetben nevelkedik, így gyermekei csak ezzel az életmóddal találkoznak, nem tudnak jobb iskolákba járni, magasabb kultúrát művelni, ők maguk is alacsonyabb igényszinttel hagyják el a szülői házat és hasonlóan bő gyermekáldással teljesítik küldetésüket. A probléma sokkal több, mint esetleges elbutulás, hiszen a szűkös források felett egyre többen tartják markukat és ez döbbenetes éhezéshez, elvándorláshoz és háborúkhoz fog vezetni. A gyermekáldást alanyi jogon támogató szociális ellátások helyett érdemes volna a gyermeknevelés minőségét és a jövedelmek ésszerű beosztását támogatni, ugyanis pl. kis Hazánkban is növekedőben van a nincstelen, szakképzetlen, fiatalon családot alapító réteg, akiket az egyre kevesebb "okosnak" kellene eltartania, akik nem utolsósorban már mindent gépiesítenek, automatizálnak, feleslegessé téve a "butákat".