2002-2003 óta tradíció a Fideszben, hogy ők képviselik a nemzetet, Hazát, mindent, ami magyar. Eddig nem sok jobboldali párt merészkedett Európában, azért tartani szokták a politikai korrektséget, de az is igaz, hogy Nyugaton inkább az államnemzeti felfogás dívik. A probléma talán abban gyökeredzik, és ezt Navracsics sem tudta áthidalni, hogy a magyarságot általában kultúrája fejezi ki (szebben fogalmazva identitása, közös történelemérzete, ismeretanyaga és nemzetkarakterisztikája), a Fidesz viszont 2/3-ddal a kezében már annyira lefedi a kultúrát (kiadják a saját kis nemzeti könyvtárukat, festménykiállítást raknak össze, saját művészeti akadémiát tesznek az alkotmányba, átírják a nemzeti kerettanterv idevágó részeit, a nemzeti ünnepeken hatalmas rendezvényeken ünneplik saját magukat), hogy méltán mondhatják, ők a kultúra, ők a nemzet. És ha észrevesszük, hogy mindezen sallangokat csak a hatalomban maradásért teszik, még szomorúbb a kép.

Pedig ennél a nemzet sokkal tágabb, szerteágazóbb, hiszen csak az lehet nemzeti, amit mindannyian magunknak érzünk, amiről közös megegyezés, hogy korrekt, elfogadhatatlan, a miénk, véletlenül sem vadhajtás. A politikusoknak ehhez az aprósághoz kell felnőniük, mielőtt trikolór palástot vesznek és elkezdenek okoskodni, hogy véletlenül pont az ő preferenciáik a nemzetiek. Magyar pedig mindenki, aki magyarnak vallja magát és magyarként cselekszik, aki meg ellenkezik, arra nem kell ráerőltetni.