Amikor az ember politikai pályára téved, sok szövetségest és még több ellenséget talál. A legtöbb szövetséges meg igazából abból fakad, hogy "Én tudok rólad valamit, amit nem akarsz, hogy kiteregessek, ezért légyszi, az én szennyesem is maradjon már titokban!". Tudom, és ennek ellenére vonz a politika világa, hogy szinte belefullad az ember abba a posványba, aminek áporodott szagát már kilométerre érezzük, sőt, sokszor direkt különösen nagy bűzt tolnak a képünkbe, hogy a politikától tartsa magát minél távolabb az átlagember.

Miután mindenkit elkedvtelenítettem, adott Tarnabod település, ahol már sokszor én sem értem, kivel mi miért történik, ki miben volt benne, ki most kinek az ellensége, barátja, ki mit tud a másikról, ki hazudik már akkor, amikor kérdez, ki az, aki csak a céljaira akar felhasználni. Úgy érzem, már megint a településen élők fogják megszívni az egésznek a levét, akik csak bele lettek rángatva ebbe az ügyletbe, hiszen az ő szociális transzfereik vannak kockán. Pont, mint tavaly. Van valaki, akit hívjunk csak "tudjukki"-nek (nevének említésével vélhetően én is átkerülnék a célpontok közé), aki "nép ügyvédje" szerepben vívja rendületlen harcát az önkormányzattal, de a tét sohasem az ő vagy a polgármester vagyona, hanem az önkormányzaté. Ergo a lakosságé. Amit az adófizetőktől kap a Magyar Államkincstár, szóval az övéké is közvetve. Itt most nem mennék bele, hogy ki kivel látszik szövetségesnek és kik a bizonytalan, vagy éppen szándékolt napraforgók, illetve, hogy a településen dolgozókon felül a helyi családok között miként alakulnak az erőviszonyok, ugyanis a fő kérdés nem a helyi politika, hanem annak a hatása.

Tarnabodon a lakosság szinte teljes egészében szociális ellátásokból vegetál, hogy ne tűnjek okoskodónak, a 2011-es népszámlálás szerint 100 főre 252 gyermek jut, vagyis a megye legtermékenyebb települése, a település 84,7%-a 8 általánossal vagy kevesebbel rendelkezik (megyei átlag: 41,3%) és a település 12,7%-ának van bejelentett munkahelye (megyei átlag: 37%). Vagyis finoman szólva is rohadt nagy gáz van, a hónapról hónapra élés sújtja az itt élőket, egy kimaradt támogatás könnyen a frissen vásárolt javak ár alatti eladásával és kölcsönök felvételével fenyeget. Mind a település döntéshozóinak, mind az informális hangadóknak arra kellene törekednie, hogy biztosítsa itt a túlélést, ugyanis igencsak a Maslow-piramis alsó fokai vannak már kapargatva, a biztonságérzet rég elmúlt, perspektíva, jövőkép nincs. Amíg az emberek egymás alatt vagdossák le az ágakat, nem veszik észre, hogy idővel kimúlik a fa, aminek gyümölcséből élnek. De erre illene már országosan figyelni. Nem tudom, hogy amikor az ember politikusnak, közszereplőnek áll (pl. "tudjukki"), átesik e valamiféle elhomályosodáson, hogy már elsősorban saját élete, céljai és jövője lesznek az elsődlegesek és elfelejti, hogy alatta bizony tömegek izzadnak és ha karjuk elfárad, ők is aláhullanak a porba, mely betemeti őket. És ha egyszer az embert eltemetik, már mindegy, honnan zúgott alá.

Írásomat jóindulattal és megfontolásra, nem provokációként szereztem.