Már korábban tettem le, de valahogy kiment a fejemből, hogy írni is szoktam általában az elolvasottakról. Kovách Imréről annyit illik tudni, hogy nem csak névrokona az egyik népi írónak, 20 éve követi a magyar vidék sorsának alakulását, így tudja, miről beszél.

Mert mi is történt Magyarországon. Megtörtént a jobbágyfelszabadítás, de a szabad parasztok nem sok földet kaptak, sokan mezőgazdasági munkások és uradalmi cselédek lettek, az álluk felkopott, a népi írók pedig hiába verték az asztal Horthy-nál vagy Gömbösnél. Aztán a kommunisták szépen bekolhozosítottak mindent, úgyhogy abból is mezőgazdasági munkás lett, akinek korábban volt valamije, egyetlen pozitívum, hogy munkája volt, fizetést kapott és a földeket a közös gépekkel könnyebb volt művelni, mintha mindenki puszta kézzel próbálkozna, de erre egy önkéntes szövetkezet is kiváló lett volna. Persze így az emberek földhöz való viszonya megváltozott, kevésbé szerették azt, ami már nem az övék. A rendszerváltozással hibás döntés követett hibás döntést, többé nem lehetett dologban kihozni a szövetkezeti vagyont, nem volt már kötelező foglalkoztatni a tagokat és a kárpótlási jegyeket sem tudták a szövetkezetek megvásárolni, így mérnökök, jogászok, nagyvállalkozók vásárolták meg ezeket áron alul. A vidéki földvagyon megint kevés kézben összpontosult, amit tovább centralizált a 2004-es csatlakozást követően a projektesedés, melyhez az egyszerű földmívesnek nincsen sem kapacitása, sem szakembere. A mezőgazdaság a nagyvállalatok területe lett és (a könyv erről másként vélekedik, de szerintem) megfelelő politikai hátszéllel rendelkező privilégiuma.

Persze jól állapítja meg a könyv, hogy a vidék nem csak mezőgazdaság, a jól működő települések jól építenek az üdülni, kikapcsolódni vágyó jobbmódú városiakra, annak ellenére, hogy a vidék az esetek nagy részében a nyomorral, iskolázotlansággal azonosított a közbeszédben, aminek megvan az oka, hiszen a magyar lakosság több mint fele vidéki és a vidékiek nagy része, különösen az Ormánságban és az észak-keleti megyékben, munkanélküli, aluliskolázott, távol esik a nagyobb, jobban felszerelt településekről és nem utolsósorban nagycsaládos a nagyon süllyedő, vagy éppen nyugdíjas a kihaló falvakban (utóbbi egy betelepülési hullámmal könnyen lesz előbbi). A helyi hatalom sokszor kiskirályi, nagy tekintélye van a döntéshozóknak, akik egybe esnek a helyi vállalkozókkal.

A végtelenségig lehetne írni, miként festi le a könyv a magyar vidék paraszttalanítását, eléggé objektívan, néha szárazzá is válik az állandó statisztikák miatt, akit a téma érdekel, annak mindenféleképpen ajánlom, a benne hivatkozott irodalmakat szintén.