Ukrajna szakadása többször is napirendre került a magyar politikai gondolkodásban, de olyan messzire még nemigen jutottunk, hogy a Visegrádi Négyek válságtervet dolgozzanak ki a menekültáradat fogadására, kb. 160 000 hazáját elhagyóval számolva csak Magyarországon. Ukrajna végtelenül polarizált, hiszen az orosz kisebbség aránya jelentős (21%), de az ország lakosságának egyharmada oroszajkú ukrán, akik kettős identitással bírnak és az orosz elem miatt nem szakítanák meg az intenzív kapcsolatokat Oroszországgal. Közben Ukrajna másik fele rettegve emlékszik vissza a holodomorra, mely során Sztálin 7 millió ukrán paraszttal, köztük 3 millió gyermekkel végzett, csak hogy 1932-ben az éhező Szovjetunió más területeit élelemmel lással el, az ukránok éhenhalasztása árán.

Kárpátalján 160 000 magyar él, az ottani lakosság 13%-a. A magyarok 86%-a beregszászi körzetben él. Vagyis egyetlen megye az, amelyre ha úgy tetszik, "igényt tarthatna" a magyarság, de ennek beláthatatlan következménye volna, hogy az ott maradó magyarok sorsa még nehezebbé válna, hiszem mire hivatkozva követelnének jogokat? Az ott élő mobilabb személyek Magyarország szíve fel indulnának (hiszen mérhetetlen a szegénység és a szakemberhiány Nyugat-Ukrajnában), a terület BAZ és SZSZB megye sorsára jutna. A teljes Kárpátalját, illetve Nyugat-Ukrajnát felejtsük el. Még ha a keleti fél be is olvadna Oroszországba (nem sok lehetőséget enged az ENSZ II. vh. után lefektetett szabályzata, de kiválni, szétválni és csatlakozni lehet), a nyugati oldal Európára vágyik és önálló államra. Orbánra pedig vélhetően a legkevésbé sem.

Reméljük, hogy hamarosan megoldást találnak a vérontásra és nem kell a délszláv háborúk krízisét senkinek sem megélnie még egyszer. Szabadságot Ukrajnának!