Korábban ígértem, hogy foglalkozom kicsit a számomra is meglepően hangsúlyos fejezettel a Liberálisok programjában, mely a liberalizmus és nemzet egymáshoz való viszonyát hivatott rendezni. Mivel programjuk sokkal inkább identitásuk meghatározása, mintsem egy konkrét végrehajtandó terv és el is rugaszkodtak az "Orbán szarul csinálta és mi megírjuk, mit kellett volna" tematikától, a Liberálisok lógnak ki leginkább az Összefogásból.

Fodor Gáborról tudni kell, hogy 1993-ig a Fidesz tagja volt és ellensúlyozták a jobboldali nyitást hangsúlyozó orbáni irányt, de amikor a centralizált Fideszben az addig ismeretlen pártelnöki pozícióra Orbánt és nem Fodort választották a küldöttek, a liberális elveit végig megőrző Fodor inkább átlépett a Fidesszel egyre rosszabb viszont ápoló SZDSZ-be.

A pártprogram erősen leegyszerűsíti a politikai palettát jobb- és baloldalra, és a jobboldali örök romantikus nemzetképet állítja szembe az európai szellemiséggel, mely teljes egészében elveti a nemzeti gondolkodást. Nos, nyilván Gábor nem olvasta az LMP gondolatait ebben a témában, ahogyan pár kisebb tömörülés (pl, Magyar Polgári Párt) sem igazán illik bele ebbe a két skatulyába, de ezt most hagyjuk figyelmen kívül. Fodor Gábor pártja ebben a kérdésben az európaiság és a hazafiság eszméit kívánja összegyúrni és egészen a reformkori nemzetfelfogásig nyúlik vissza. Rövid pontokba szedve az alábbi pontokkal foglalkozik a pártprogram:

• Európaiság és nemzetállami szuveneritás kérdése: A párt az arany középutat javasolja, Európa föderálását, vagyis a haladó elvek átvétele találkozik a gazdasági önállósággal és a bevándorlás korlátozásával.
• Kisebbségek integrációja: Szabad identitásválasztás, önbecsülés helyreállítása. Nem csak a hazai kisebbségekkel, hanem a határon túli magyarokkal is foglalkozik.

A program konkrét pontjai között üdvözölendő, hogy támogatja a más kultúrák megismerését. Idehaza is szükség volna mind a cigányság, mind a környékbeli államok népeinek történelmének megismerésére (előbbire ugyan bőven nyílik lehetőség, de a nyugati szlávok, ill. románok iránt érdeklődőknek már jóval nehezebb olcsó és megbízható forráshoz jutnia), de megfogalmaz pár kifejezetten az elhibázott 25 évre hajazó pontot, mint a pozitív diszkrimináció erőltetése (külön csak a roma származásúak közigazgatásba emelését említi), melyről több ízben bebizonyosodott, hogy hal a háló helyett, javítja ugyan a statisztikákat és a kormány beszámolhat az "eredményeiről", de hathatós segítséget nem nyújt. A másik, sokkal veszélyesebb gondolat a határon túli magyarok szavazati jogának eltörlése, mely politikai- és nemzeti szempontból is öngól.

Politikai szempontból, mert ezzel a határon túli szavazatokat azonnal el is veszíti a párt és a károgók SZDSZ 4.0-t kiáltanak (Jól számoltam? Az LMP volt a 2.0, az Együtt2014 pedig a 3.0.). Nemzeti szempontból pedig, mert a 2010-ben megadott nemzeti egységesítésen ejt csorbát, a határon túliakat érinti, hogy milyen kormány van éppen hatalmon, ezért beleszólásuk jogos. Ellenben a szavazás jelenlegi módja, hogy listán szavazhatnak, egyáltalán nem korrekt velük szemben, a kormány ezzel csak néhány százalékot kívánt besöpörni. Vagy egy külön bizottságba volna érdemes határon túli szervek képviselőit ültetni (ha már felsőház nincs), vagy minden régió kapna létszámától függően helyeket, összeraknak maguknak egy listát, mintha önkormányzati választás volna kislistával (amin annyi embert jelölsz, ahány képviselő lesz), aztán Erdély 3-4 főt delegál, a Muravidék egyet.

Nem mehetek el az mellett, hogy a Liberálisoké az egyik legkorrektebb nemzetpolitikai felfogás a jelenlegi politikai erők közül, viszont nem foglalkozik a Kárpát-medencei tájegységgel, a különféle régiók közötti szorosabb együttműködéssel, jogi és gazdasági szempontból vizsgálja a nemzet kérdését, de az emlékezetpolitika, a múlt feltárása teljes mértékben hiányzik a megfogalmazottakból.