Karel Kramar óta nem látott Európa még egy olyan őrült gondolatot, mint amelyet Vlagyimir Zsirinovszkij megfogalmazott az ukrán helyzet rendezésére. Mint ismeretes, az akkori csehszlovák miniszterelnök pánszláv érzelmekből vezérelve nagyvonalú tervezettel állt elő, melynek értelmében Magyarországból csak Budapest és a középső területek maradtak volna, minimális zsidó és sváb kisebbséggel, erre most a Duma alelnöke bebizonyította, hogy tud dumálni, több külügyminisztériumnak is megküldte, hogy a románok vihetnék Csernyivcit, a magyarok pedig Kárpátalját, ha már ők a Krímet a hónuk alá csapták. A Krím elveszett, mondhat akármilyen halálos fenyegetést Timosenko a telefonba, a történetnek vége. Igazából a krími tatárokat sajnálom, akik a területet szegénységük ellenére magukénak érzik és nem akarnak elköltözni, az orosz állam vélhetően beveti az asszimilációs kártyát, amint elfordul a reflektorfény.

Kárpátalját talán nem kell bemutatni, Beregszász város és a járás magyar többségű, más területén csak szórványban él a magyarság (összesen kb. 12%). Aki 1917-ben született, és esetleg ma is élt, ha nem is hagyta el a falut egész életében, 5 államnak volt állampolgára. Csernyivci terület (Bukovina északi része) szintén nyugaton található (ha az oroszok viszik a keletet, a nyugatmániás nyugati ukránokat is illik gyengíteni), Moldova és Románia szomszédságában, lakosságának körülbelül 20%-a román. Vagyis az a helyzet, ami a Krím esetében fennállt, hogy egy esetleges népszavazás eldönthetné a csatlakozást, nincs a közelben sem, de a nacionalista romantikának kiváló táptalajt kínál egy-egy ilyen buta kijelentés, meg persze most mind a magyar, mind a magyar vérradikális örömködhet, hogy "Putyin elvtárs velünk van" és máris nem vagyunk arra büszkék, hogy a rendszerváltással kikergettük a ruszkikat.

Amondó vagyok, azon örömködni, hogy leégett a szomszéd garázsa azok után, hogy anno a nagyapám garázsa is leégett és a szomszéd nagyapja volt az, aki átdobta a csikket, hát eléggé nevetséges, csak további erőszakhoz vezet és a kis civakodók szép lassan sorban a hidegháborúzó nagyok gyarmatai lesznek. Végre talpra kellene állnunk és nem a hűbéri logika alapján kishitűen valakinek a feneke alá mászni, mert a magyar soha nem jött ki jól ezekből a függőségi viszonyokból. Aki mindig egy megmondó atyától várja a választ, lemarad, nem fejlődik, és a Hazát beutalja az országok képzeletbeli ápolást és gondoskodást nyújtó intézetébe, ahol, mint korlátozottan cselekvőképes tengődhet a nemzethalálig.