"A ma ratifikált megállapodás az Ukrajnában a szabadságért küzdő emberek álmainak megvalósulása. Az Európai Parlament mindig is kiállt, és ezen túl is kiáll Ukrajna területi egysége és függetlensége mellett " (Martin Schulz)
Szép pátoszos gondolat, nyilván a kelet-európaiságot át soha nem élt nyugatiak most tapsolnak, hogy megoldották a krízist, pedig korántsem. Eleve arcátlanság egész Ukrajna nevében beszélni, amikor hacsak a választási eredményeket nézik is láthatják, hogy az ország egyik felét marhára nem hatja meg a Nyugat és az EU, az ő identitásuk orosz, illetve oroszajkú ukrán, Donyeck és Luhanszk számára nagyon nem lesz felüdülés, hogy különleges státuszt kaptak, mivel gazdasági és kulturális tekintetben is Oroszországhoz akarnak tartozni, az önálló önkormányzatiság vélhetően regionális parlamentet és kulturális/területi autonómiát jelent majd, ami a szakadároknak a legkevésbé sem volt végcél.
Másrészt érdekes az a beolvasztási folyamat, amit az Európai Uniót mostanában művel, vagyis olyan államokat vesz fel geopolitikai kényszerből, melyek a legkevésbé sem alkalmasak egy gazdaságilag 50 évvel "előbbre" járó, eredendően a Föld erőforrásainak kizsákmányolására épülő kapitalista szuperállam részévé válni, éppen ellenkezőleg, csak tovább mélyül a központ-perem ellentét, mely euroszkeptikus tömegeket eredményez majd a keleti végeken. Ukrajnát a rendszerváltás különösen sújtotta, különösen a központosított mezőgazdaságot piacosították bénán, így az eszközökkel nem rendelkező parasztság pénze néhány oligarcha kezébe került, akik később javában a Régiók Pártjában tömörültek, de a narancsos tömörülés is bővelkedett rablóbandában. Ukrajnában különösen sokszor fordult elő, hogy tömegek maradtak fizetés nélkül, a vállalatok úsztak a korrupcióban és szinte a privatizáció elejétől ellepték a gazdasági érdekcsoportok a politikai palettát.
Másrészt Ukrajna még minden, csak nem európai. Egy olyan ország és vezetés, mely ennyi vért ont saját honpolgárai között, nem európai. Egy olyan ország és vezetés, mely feláldozza az oktatást, egészségügyet, az infrastruktúrát és a létbiztonságot, szétbombázza saját városait egy kis vérfürdőért, nem európai. Egy olyan ország és vezetés, melynek egyáltalán felmerül a fejében, hogy a nemzeti kisebbségek jogait elkaszálja aktuálpolitikai okokból, nem európai. Egy olyan ország és vezetés, mely megtűri a Svoboda és Pravij Szektor ténykedését, nem európai. Csak ezeket annyira elfelejtjük aktuálpolitikai érdekektől vezérelve, mámorban ünnepelve, hogy már szinte elképesztő. Vagy lehet, én értelmezem rosszul az "európai" kifejezést, ki tudja.
Utolsó kommentek