Nehéz időszakon vagyok, vagyunk túl, az indulatok még mindig nagyon forrnak a településen, a HVB elutasította a kifogást, de Incze Edmond jelölt azt tegnapi napon fellebbezte a TVB felé. Mindkét oldalon megy a fúrás-faragás, mivel akármennyire is sok az 55 voks különbség köztem és Pető Zoltán közt, 138 ember volt a változás mellett és 168 ellene, ami nem egy égbe kiáltó különbség. Őszintén bevallom, egyre kevésbé foglalkoztat, hogy a TVB miként dönt, túl sok csalódás ért emberi oldalról és megkérdőjeleződött bennem, hogy a többség számára tényleg fontos-e a változás, mert ezek szerint a 4 év alatt bekövetkezett két számlazárolás és éhezés, a közvilágítás fél éves szünetelése, az orvosi rendelő 3 hónapos átkerülése a tanácsterembe, valamint a segélyfa visszaküldése még bőven belefér a jó kormányzásba. Bíztam abban is, tudják, hogy a polgárőrségnek, az időszakos adományoknak és az ügyintézés kijárásának vége, ha én dobbantok, de ez úgy látszik, nem jött be. Az igazságos az volna, ha ez a 138 ember kapna lehetőséget, benépesítenénk egy kihaló települést és mindenki járhatna külön úton, de ez természetesen csak elméleti kijelentés.

A korábbi visszajelzések és a vasárnapi exit poll alapján úgy tűnt, 168:106 az arány a javamra és végül ennek éppen az ellentéte alakult ki. De miért is történhetett meg mindez? Igyekszem levonni a következtetéseimet.

I. A megszokás

Mindennemű változás legnagyobb ellensége a megszokás. Az emberek 13 éve ismerik el Pető Zoltánt a falu vezetőjeként és információm szerint az elején jól csinálta. Bár a 2001.-es időközi választások körül sok legenda kering, mindenki azt mondja, hogy Pető Zoltán egy rendkívül lelkes, fiatalos, emberséges polgármesterként kezdte, szinte ellentéte volt jelenlegi önmagának. A megszokás pedig beágyazottsággal jár, tudja, kik a legjobb helyi ügyvivők, akik befolyással bírnak a helybéliekre, köztük a volt és jelenleg is üzemelő kamatosok, akik a klientúrájukra mindenféleképpen hatással bírnak. Ezen felül minden családból 1-1 szegmenst kiemelten támogatni sokkal jövedelmezőbb, mint az egalitás elvét vallani, mivel ők szintén befolyással bírnak.

II. A pénz hatalma

Mindenki tudja, hogy mekkora szegénység van egy olyan elzárt roma településen, mint Tarnabod, ezért aki nagyobb összegek felett rendelkezik és nem csak a saját keresetével tud gazdálkodni, mindenféleképpen előnyben van. Abba most nem mennék bele, miként sikerülhetett munkaelőlegként elkönyvelni az alamizsnákat, miközben a közfoglalkoztatás szabályozó törvény kimondja, hogy a Munka Törvénykönyve munkabér-előlegre vonatkozó része nem alkalmazható közfoglalkoztatottak esetében, de ez egy olyan fegyver, amivel egyszerű munkásként felvennem a kesztyűt lehetetlen volt, elvégre ha jelentést teszek, a kieső összegek miatt még nagyobb szavazatkiesés ér. Ez mellett egy kampányrendezvény sem oldható meg 2000 forintból, ha a településen még csak olyan épület sincs, ahol az tartható volna.

III. A pletyka

A világ egyik legundorítóbb dolgának a pletykát tartom, mert nem tudni, ki kezdte (általában) és megállítani, korlátozni sem lehet. Körülöttem rengeteg ilyesmi keringett, az egyik, hogy szövetségre léptem a fentebb említett Incze Edmonddal (ami eléggé mókás felvetés, hiszem mindketten polgármester-jelöltek voltunk), a másik, ami most is megy pár kisbíró hatására, hogy fajgyűlölő jobbikos vagyok, aki el fogja vitetni a gyerekeket. Nyilván valamelyik okos megpillantotta Érpatak polgármesterét, Orosz Mihály Zoltánt a tévében és úgy gondolta, rám húzza ezt a szerepet és ezzel befeketít, az átlag fején nem fog átvillanni, hogy egy fajgyűlölő jobbikos indulását miért engedélyezi az LMP a saját színeiben, valamint hogy a toleranciájáról és megértéséről híres Szél Bernadett, valamint a politikailag mindig korrekt Sallai Róbert Benedek miért támogatott volna ekkora erőbedobással? Már annak is híre ment, hogy az aláírásgyűjtő ívünk az új választás kitűzésére valószínűleg inkasszóról szólt valójában. Egyrészt rajta volt törvényi hivatkozásokkal, hogy miről szólt, másrészt nem hallottam még olyan aláírásgyűjtő ívről, amivel végrehajtási jogot lehetne egy bankszámlára bejegyezni, de nyilván pár kisbíró ezt jobban tudja.

IV. A pozíciók és a választási taktikázás

Sajnos 2,5 év nem volt elegendő az emberek teljes körű megismerésére, bár még a huzamosabb ott élőket is érték meglepetések. Az egyik fő probléma, hogy manapság aki választáson indul, az általában saját maga és a családja (esetleg vállalkozása) érdekében teszi, maga a kitűzött cél teljesen másodlagos. Így fordulhatott elő, hogy informálisan már ismert volt a négy név, akikkel Pető Zoltán együtt kívánt dolgozni és a tippje javarészt bejött, a településen korábban megvetett és minden kétszínűnek elmondott alpolgármester toronymagasan lett képviselő 97 vokssal, míg a Fidesz-KDNP színeiben indult képviselő asszony lehetett a második, mivel már korábban is hangoztatva volt, Fideszes kell a testületbe, mert akkor a falu több pénzt kap (egy volt MSZP-s polgármester szájából ez egy megkapó gondolat).

Értelemszerűen akik már bejutottak, azoknak nem érdeke, hogy új szavazás kerüljön kiírásra, így Pető Zoltán előnye tovább nő a lakosság körében.

V. Nem beszéltem az emberek nyelvén

Hatalmas hibám volt, hogy őszinte voltam. Míg ellenlábasaim csak ígértek, ígértek és ígértek, én ismerve a település anyagi helyzetét és a lakosság állapotát újraszabályozásról és racionalizálásról beszéltem, ami egy pénzt augusztus és szeptember hónapban ész nélkül szóró jelölttel szemben nem volt a legjobb ajánlólevél. Sokan nem is értették, miről beszélek, mit szeretnék, mivel nem apróbb  újdonságokat ígértem, hanem egy átfogó tervet és új szemléletet, s bár igyekeztem kerülni az értelmiségi nyelvezetet, valamint a túl hosszú mondatokat, általában 1-1 mondat ragadt meg a beszédemből a többségben, valamint a rossz szándékú kisbírók, akik Pető Zoltán maradása mellett agitáltak, ezeket kiforgatva terjesztették a faluban, miközben az evidens, hogy ember kampány közben, hacsak nem Falus Ferenc a neve, maga ellen nem beszél.

VI. Nem jó személyi taktikázás

Érdekes módon azt gondoltuk, Báder Emil volt alpolgármester közelsége negatívan hat majd ki Pető Zoltán kampányára, de éppen fordítva történt, Pető Zoltán kampánya hatott pozitívan Báder Emilére. Részemről talán az lett volna a legszerencsésebb, ha senkivel sem mutatkozom és meg sem szólalok a céljaimmal kapcsolatban (kb. mint az udvarlás, ahol a sejtelmesség sokat ad), mivel önkéntelenül is olyan emberek fogták pártomat, akik megosztóak, különösen egy ilyen kis létszámú településen, ahol mindenkinek van valami nyűgje a másikkal szemben. Hiába állt mellettem 4-5 nagycsalád, valamint az időskorúak java, most már nehezebb, hiszen akik embert juttattak az önkormányzatba, azok egy újrakezdéssel jó eséllyel ellenem lesznek, már csak a düh miatt is.

Mivel a HVB tagságának jelentős része közfoglalkoztatott, borítékolható volt, hogy a munkáltatójuk ellen döntést nem hoznak, ha szerették volna, ha nem, véleményem szerint magát a szavazást tisztességgel vezényelték le. A TVB már nem függ Pető Zoltántól, meglátni, hogy ott miként ítélik meg a választás tisztaságát esetlegesen sértő intézkedéseit, valamint a napokban tanúsított minősíthetetlen magatartását, fenyegetéseit, melyek elsősorban a fellebbezőkkel szemben irányultak. Amennyiben a tanúvallomásokat és az összeférhetetlenséget megalapozottnak találják, természetesen részt veszek egy második fordulón, amennyiben nem, akkor el kell fogadnom Tarnabod döntését és máshol, másoknak segíteni, úgyhogy most hétvégén már keresem a kiutat. C'est la vie.