Őszintén bevallom, nem foglalkoztam Rózsa Milán megrendítő és váratlan halálával, mert személyesen nem találkoztunk, ebben az értelemben nem ismertem (mások nekrológjai így hitelesebbek voltak), de ismertem munkásságát és beszédes, hogy a Jobbegyenes is tisztelgett személye előtt. Erre jön a Népszava, mely már évek, ha nem évtizedek óta igyekszik félreérteni nem csak a magyar- és nemzetközi politika folyamatait, de az alapvető morált és erkölcsiséget is, most pl. a kegyeletet.

Forrás: Cink.hu

Kezdjük azzal, hogy a képen szereplő két embernek nincs túl sok köze egymáshoz, József Attila borderline szindrómával küzdött, ami azért érezhető is volt pl. a Szabad ötletek jegyzéke feljegyzésein és mellette hithű urbanista kommunista volt, míg Milán ezzel szemben egy ép, de sokat megszenvedett ember, aki mindennemű kisebbség problémáira gyógyírt kívánt keresni. Másrészt nem kicsit dühítő, hogy az álbaloldali lap a sajátjai közé kívánja sorolni a fiatal aktivistát, de még egy normális üzenetet sem tudtak megfogalmazni, mégis mit akar az üzenet jelenteni? Minden hiteles balos értelmiségi öngyilkos lesz? Egyáltalán ez poén akart lenni.

Ennél kevesebbért is illendő volna a főszerkesztőnek felállnia, ha lusta volt megnézni, mit nyomnak ki, azért, ha pedig egyetért a fentivel, azért.