Jelen könyvet K. Szilárd barátomtól kaptam, aki éppen adományruhát hozott anno nekünk Tarnabodra és meglátta 50 forintért az adományboltban, ezúttal is köszönöm neki!

Már abból a szempontból is rendkívül érdekes jelen könyv, mert kezdetben hasonlóságokat véltem felfedezni a XVIII. sz. végén élt Ráby Mátyás és Tarnabod egyik ikonikus személyisége, I. Edmond között. Ráby Mátyás elsősorban Jókai Mór "Rab Ráby" könyve alapján lehet ismerős, de Gálos Rezső, Szinnyei József és Komlós Aladár is foglalkozott a notórikus feljelentő személyével, aki Önéletrásában ("Jogtiprás és a kormányzás borzalmai Magyarországon és Ausztriában", ill. "Az igazság megölése Magyarországon").

Ráby Mátyás a kancellárián kezdte pályafutását, de hamar eltiltotta a tisztségviseléstől, miután a feljelentői harmad reményében mindenkinek segített a rágalmazásokban, államtitkokat adott ki és lopta az írószert gátlástalanul. Hamarosan, a kancellária képviselőjének adta ki magát Nyitra megyében, ahonnan elmenekülve, magát II. József jóbarátjának nevezve Szentendrén kiváló érzékkel kezdett aknamunkába, kihasználta az ottani belső ellentéteket és kezdetben a helyi, majd a megyei hatóságokat, végül a királyi biztost is megrágalmazta, hogy zugügyvédi tevékenységéből magát feltartsa. Nagy hírre tett szert, Kecskemétről és az ország más részéről is keresték, mint a szegény emberek oltalmazóját, közben ő maga egy nagyon tipikus módszerre épített bőnyálú, pontatlan és ellentmondásos denunciációit: Minden levelet II. Józsefnek küldött, bemocskolta helyi ellenfeleit (sokszor volt szövetségeseit), katonai- és független vizsgálókat kért. bizonyítékokat mindig megnevezett, de azokat bemutatni nem tudta, mert azokat mindig pont akkor foglalták le/lopták el tőle. Tanúi többnyire már meghalt emberek voltak, és minden perlekedését menlevél kiadatásával kezdte, amire hivatkozva a butábbakkal elhitette, hogy őt nem lehet elítélni. Mellékleteit természetesen kézzel másolta és céljának megfelelően hamisította.

Rábyt elfogták és 3 év 3 hónapig tömlöcben volt, ahonnan illegálisan folytatta tevékenységét, sőt, egyszer megszökött, a rabokat is megfűzve, végül meglepetésre II. József megkegyelmezett neki, mivel tevékenységével számtalan szentendrei szabálytalanságról lehullott a lepel (főleg adózás terén), ő továbbra is ragaszkodva feljelentői harmadához II. Lipótot is izgatta, aki viszont már ügyével (bölcsen) nemigen foglalkozott. Ráby olyan ügyesen verte át a történészeket, hogy még a wikipédia sem a tényeket, hanem meséit tartalmazza, Ráby nem volt nemes (a bíró is végig tegezte) és nem volt II. József beépített embere. Hajdu László végtelenül pénzéhes embernek, önelégültnek és pszichiátriai esetnek gondolta hősét, a történetek alapján egy hebefréniás skizofrénia valóban kirajzolódni látszik.

A tarnabodi I. Edmondot a fentiek jegyében nem tartom kifejezetten Ráby Mátyás alkatnak, szinte minden településen él 1-1 személy, aki rendszeresen munkát ad a járási és megyei bíróságoknak, ügyészségeknek és törvényszékeknek, de immár 8 éve tartó szívós küzdelmének egészen más jegyei mutatkoznak meg: Kisebb ügyekben a helyi lakosság egyes személyeit támogatja, ill. vonja kérdőre törvényileg, de tevékenységének központja Pető Zoltán polgármester sikeresnek nemigen nevezhető 13 éves pályafutása, melyben ő maga a törvényesség önjelölt őreként mutat rá a helyi hiányosságokra és visszaélésekre. Fenti hősünkhöz hasonlóan bátornak tekinthető, mivel a múltja miatt a rendőségnél védelmet élvező polgármesterrel kapcsolatos ügyeket az ügyészségig és a törvényszékig viszi, ha kell és ő maga is gyakran lesz feljelentések tárgya, hol a polgármester, hol annak követői által, de eddig pert velük szemben nem veszített, de ez el is várható valakitől, aki megjárta a romániai pogromokat. Ennek az eposzinak és véleményem szerint szintén könyvet érdemlő küzdelemnek a végeredményére legalább annyira kíváncsi vagyok, mint a Ráby-ügy lezártára.