Izgalmas lehet, amikor egy lakótelepet ellep egyszerre négy szervezet (hivatalosan az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat, a Demokratikus Koalíció és a Jobbik, de ott volt a Szolidaritás is, mint kb. mindenhol). Ennyi politikai szerencselovagot talán életükben nem láttak eddig összesen.

Egyik oldal sem igazán tudott újat mutatni, a nagy balosok mozgósítani akarják az északi megyék igencsak jelentős roma lakosságát, a Jobbik pedig a Szegedi ügy által összeroskadt erődöket akarja ismét felhúzni, mert itt dől el a választási eredményük, nem is az osztrák határ mentén, ahol alig mérhetőek.

Vona Gábor most kicsit tovább ment, mint általában szokott, egyik oldalról cigány vagyok kisajátításról beszélt, mely kifejezetten emlékeztet a nemzetiszocialisták azon törekvésére, hogy elkobozzák a zsidó vagyont. A különbség csupán az, hogy pár sikeres fővárosi maffiózón és vidéki uzsoráson túl kevés embertől tudnának bármit is beszedni, ergo ami valóban hatásos lehetett a közép- és felsőosztályban felülreprezentált zsidósággal szemben, az az alapvetően mélyszegény cigányságot nem tudja kellően kirámolni. A másik érdekes gondolat a szegregáció kérdése. Ha én asszimilálni akarnám a romákat, nem elkülöníteném, hanem beolvasztanám őket. Kötelező vegyesházasságokkal Mária Terézia is komoly hatást ért el. De akkor inkább maradnék a békés egybekeléseknél, ami persze elsősorban a jobban szituáltak között mehet végbe. De Vona látom nem igazán lát túl a lassan tényleg ideológiai elődökké váló nemzetiszocik eszköztárán.

Úgyhogy volt egy kisebb cirkusz, remélem, mindenki jól érezte magát, bár a lakótelepiek kötve hiszem.