A tegnapi nap eseményei úgy hiszem, alapjaiban rengették meg a világot, ezért is a furcsa címadás tőlem, mivel a világ szemében jelen esemény inkább hasonlítható a 2001.09.11.-es Al-Kaida támadáshoz vagy a madridi merénylethez, de véleményem szerint hasonlatos gyújtópont lehet páneurópai szinten a muszlimokkal, különösen a muszlim bevándorlókkal szemben, miként az olaszliszkai lincselés a magyar közéletbe beemelte a korábban is lappangó romaellenességet és tette egy kibeszélhető témává.
Nem ez az első eset, hogy valaki karikaturistaként az életével játszott, amikor az emberábrázolást eleve tiltó iszlám ikonikus karaktereit vette tollára.Kurt Westergaard-ot 2010-ben akarta egy szomáliai származású lakos meggyilkolni, Lars Vilks fejére szintén vérdíj került. Ebben jól látszik, hogy a liberális európai szólásszabadság, valamint a teokratikus elveket rendkívül komolyan vevő iszlám mennyire ellentétben áll egymással, így a szigorú eszmeiségében vett multikulturalizmus egyre inkább leomlani látszik, sokkalta inkább rajzolódik ki Samuel P. Huntington kultúrharc elmélete, mely szerint a fennálló nemzetállamok fognak kulturális gyökerek szerint tömbösödni és vívni harcukat egymás ellen, jelenleg is jól látszik az amerikai/nyugat-európai és ortodox kultúrkör hidegháborúja, melynek legfőbb áldozata a geopolitikai helyzete miatt taktikázásra kényszerülő posztszocialista térség.
Egyáltalán nem tisztem az iszlámot sem bírálni, sem mosdatni, mivel nem vagyok a téma sem avatott, sem önjelölt szakértője, nálam okosabb (és butább) emberek megteszik majd, számomra érdekesebb ennek a szörnyű tragédiának a nemzeti, nemzetközi megítélése. Franciaország mintája az államnemzeti koncepciónak, vagyis mindenkinek lehetőséget biztosít a franciává válásra, ennek egyetlen feltétele az állampolgárság megszerzése és a nyelv ismerete, tehát teljesen idegen a felfogás, hogy az ország területén kellett volna nevelkedni vagy francia felmenőkkel rendelkezni. Ezt a nagyon kegyes felfogást természetesen úgy érhették el, hogy bretonokat, okcitánokat a nemzeti ébredés hajnalán csírájában nyomták el (utóbbi pedig a trubadúr költészet meghatározó nyelve volt), megtiltották a nyelvek használatát és a kulturális hagyományok ápolását, így az ország kulturálisan csaknem homogén lett. Két ék található ebben a "kisebbségpolitikai idillben", Korzika szigete, mely teljesen önálló identitással és nemzetiségi törekvésekkel bír, valamint a speciálisan francia-német Elszász-Lotharingia. Ez az eset teljesen nyilvánvaló, hogy az apja antiszemita és maradi retorikáját szociális demagógiára és idegenellenességre cserélő Jean-Marine Le Pen és pártjának megerősödéséhez vezet, Hollandiában Pim Fortuyn meggyilkolása is rengeteget dobott pártja választási eredményén, ahogyan a Jobbik is megerősödött az olaszliszkai lincselés, valamint a Marian Cozma gyilkosságok után.
Európában a bevándorlás égető probléma és permanensen feldobott kérdés, mivel
1. A lakosság öregszik, igazából a bevándorlás lassítja a folyamatot.
2. A multikulturalizmus igazi gátja, hogy a harmadik generációs bevándorlók általában erősen a gyökereikhez fordulnak.
3. A jóléti államok roskadoznak, ennek egyik okának a túl toleráns befogadáspolitikát tartják, mely forrásokat von el az esetlegesen visszaélő menekültek részére.
4. Az autochton lakosságnál sokkal olcsóbban végzik el a bevándorlók az aljamunkát, így a képzetlenekben főleg ellenérzést szül a jelenlétük, de azóta jelentős jelenlétük a magas képzettséget igénylő területeken is.
Természetesen szögezzük le, hogy a bevándorolt muzulmánok java nem terrorista, az IS terroristái a szunnita iszlám egy rendkívül radikális csoportja, mely kalifátusnak mondta ki magát, ennek ellenére ez senkit nem fog érdekelni Franciaországban, ahol az unión belül a legmagasabb a muzulmánok száma és gyarapodásuk is rendkívül jelentős, ahogyan a kivándorolt kelet-európai romákkal sem tudtak mit kezdeni. De végülis ez az IS terroristáinak a célja (akik a siíta és más iszlám ágak képviselőit sem kímélik), összeugrasztani mindenhol a lakosságot, mintegy indokot adva a helyi iszlám csoportoknak a radikalizálódásra és némileg elterelni a helyi, Irak és Szíria területén végzett tevékenységükről a figyelmet. Csak azt nem tudják, hogy ezzel ők maguk ártanak a legtöbbet az iszlámnak és saját vallási közösségük tagjainak. Kemény évek elé nézünk.
Utolsó kommentek