A fajvédő kollégák feltételezéseivel ellentében a zsidóság Magyarországon nem, mint bejegyzett etnikum, hanem mint felekezetik kisebbség szerepel. A Mazsihisz úgy döntött 1992-re (hosszas vita után), hogy nem kívánnak az 1993-mas kisebbségek védelméről szóló törvényben szerepelni (Annak ellenére, hogy 1990-ben még garantált parlamenti képviselet is járt volna nekik. Már hallom is a judofóbok cinikus megjegyzését: "Most is az van nekik".). 2005-ben kemény négy magánszemély kérte újbóli nemzetiségkénti elismerésünket (amihez hozzátartozik, hogy majdnem ezren zsidó nemzetiségűnek vallották magukat a népszámláláskor), de a Mazsihisz ismét elutasította a kérést, mivel az a vallással szorosan összefügg, és mindenki számára nyitott az izraelita felekezetbe lépés lehetősége. Persze vannak országok, ahol mind a mai napig nemzetiségként tartják őket számon (Oroszország, Moldova, Észtország pl.).

A kérdést nem is azért tettem fel, hogy kisebbségi önkormányzatokat hozzanak létre és kampányoljanak a jiddis nyelv elfogadásáért (amit arányaiban még kevesebben beszélnek, mint a cigányok a romani-t). Egyszerűen a láthatóvá válásért. Jelenleg van egy elmaszatolt kép legtöbbünk fejében a zsidókról, mint karvalyorrú, sövénypajeszos pénznyelőkről, akik marionett-bábuként rángatják Magyarhont és már 40 millióan élnek Budán (nem vicc, ilyenek jutottak a fülembe). Érdekes volna látni a mindennapjaikat, ahogyan hagyományokhoz hűen, de szerényen élnek a még nem asszimilálódott rétegeik ahelyett, hogy azokat hívjuk default zsidóknak, akik valamely céget vezetnek, vagy szimpatizálni merészelnek a baloldallal. Igen, háromféle zsidó sztereotípia él a fejekben, a gazdag kapitalista zsidó, a szegény kommunista zsidó és az országot Izraelnek kiárusító cionista zsidó.
Honnan erednek ezek a rémképek? A céhekből és földvásárlástól kitiltott zsidók kezdetben uzsorakamatokból éltek meg (ortodox zsidók), majd a neológok orvosi- és jogász diplomákat tettek le sorban, így felülreprezentáltak lettek az értelmiségben (ennek eredménye az első magyar zsidótörvény, ami nem enged magasabb reprezentativitást a felsőoktatásban egy "faji" csoportnak sem, mint amekkora a népességen belüli aránya). Ezt követően az erősödő nacionalista mozgalmak elől először a Jászi Oszkár-féle radikális polgárokhoz, majd a kommunistákhoz csapódtak, akik között volt szinte kizárólagosan biztosítva a túlélésük. A 45 éves államtotalirátus évei elején pedig nem véletlenül bosszúra éhes, haláltáborokat megjárt izraelitákat tettek országunk élére hiszen tudták, nekik nem áll érdekükben elárulna a Szovjetuniót. Innen ez a sok vádló lököttség, ami a mai zsidó képet uralja.
Ezért fordult meg a fejemben, hogy talán jobb volna az izraelita vallást és a zsidó származást szétválasztani, hogy könnyebb legyen konkretizálni és megismerni. Persze, ha a tömegmédia úgy torzít, mint a cigányság esetében, akkor semmi értelme. Végeztem.