Kénytelen, kelletlen, amikor már azt hallja az ember, hogy a görög kollégák feladták a helyzet javulását és a konzervek felvásárlásába, valamint az utolsó euró bankók felvételében szorgoskodnak, valamint már megjelentek a helyzetet kihasználó fosztogatók is, ideje átgondolnunk, mennyiben jó, ha életmódunk teljes egészében a függésen alapul. Mert úgy fest, azok érzik most görögben a legkevésbé a pusztulást, akik a turisztikából és a mezőgazdaságból szerezték bevételük nagyobbik felét. Persze ha egyszer áram sem lesz, az a turisztikát ütni fogja, de a mezőgazdaság is archaikusabb szintre süllyed majd. 

Természetesen nem akarom utóbbit azaz egekbe magasztalni, volna egy különös bája így, a gép mellett ülve, de nálunk beüt a krach (ha ezek visszaállnak a drachmára, leshetjük a balkáni érdekeltségeinket és a forint is esik majd egy szépet, Matolcsy-tól függetlenül), akkor mire van esélyünk? A vidékünk haldoklik, pár tökös legény benyúlta a földek javát, vannak párszáz fős falvak, ahol nem dolgozik senki. Hogy Pest éhenhalna, az természetes, mert Tesco Úrnak sem tesz jót a devizadöglés, de az sem mondhatnám, hogy a magyar vidék kihúzna minket a bajból, mert nincs. Szemléletváltás nélkül áshatjuk el magunkat, a fogyasztói társadalom úgy néz ki, elbukott, ideje a tudás- és föld alapú szemléletet bevonnunk a nemzet formálásába, ennek sajnos a kormány éppen az ellenkezőjét csinálja jelenleg.