Nem lehet az ember eléggé naprakész, egy kiadós simicskázás és baltás gyilkosozás helyett mesélnék a XX. század egyik legfélreismertebb és elfeledettebb politikusának művéről. Képzeljük el, bár mai fejjel nem könnyű, hogy 1918 van és már javában vesztésre állunk, és félő, az ország darabjaira hullik. Jászi ekkor újragondolta világnézetét és Kossuth Lajos Dunai Konföderációjának, valamint Renner Károly szövetségi államtervének ismeretében vázolta fel a történelmi Magyarország megmentésének egy lehetséges demokratikus módját.

Jászi számára fontos volt a történelmi elv az ország fenntartásában, ellenben előtte példaként Svájc lebegett, nem korának meghatározó soviniszta nemzetiségi logikája.  Horvátországot, mint már önállósodott államot kihagyta a történetből, de Ausztriát, korábbi elveihez hűen benne hagyta, de vezető szerepét éppen azokkal ellentétben megtagadta, mintegy egyszerű tagállammá lefokozva azt. Az elv egyszerű, mint haladó politikus megérezte a nemzetiségi (az ő korának szavával: faji) államszerveződés dominanciájának szelét, azért elismerte, hogy nemzetiségi kérdéssel terhelt országot nem lehet egyben tartani, példálózva Bulgária esetével. Ezért egy olyan államszövetség létrehozását javasolta, melynek tagállami rendelkeztek a törvényhozás és állami feladatok javával, viszont nemzetiségeik tekintetében közösen vállalt minimumok szerint dolgoznak. Sőt, továbbment, bizonyos összkonföderációs feladatok központjait más és más tagállamok fővárosaiban kívánta elhelyeztetni. Ezen ponton már érződik egyfajta naivizmus, hiszen ekkora távolságokkal lehetetlenné vált volna az irányítás.

Más pontokon is tévedett Jászi, ennek oka a pánszlávizmustól való félelme (ez érdekes, hogy az oroszok felé nyitott Károlyit haláláig legjobb barátjának tartotta), ezért remélte, hogy a nemzetiségek önként látják be, az új nemzetállamok életképtelenek, ezért elfogadják majd (a sovén magyar kisebbségpolitika ellenére) a tagállami státuszt. De ideológiai vakságban Jászi még tovább ment, az éppen nemzetállamokra bomló Európában egy Európai Egyesült Államok létrejöttét érezte szükségszerűnek. Persze az sem kizárt, hogy előre látta, hogy az EU nélkül a kis államok nem vehetik fel a versenyt az USÁ-val. Pontosabban úgy néz ki, még így is reménytelen a helyzet, hiszen a tagállamok egymással viaskodnak.

Miért is olvastam el ezt? Véleményem szerint az egyetlen kiút a brutális ökológiai lábnyommal bíró, fogyasztói lét fertőjében tengődő világ válságából a Kárpát-medence hagyományos, lassan növekedő gazdaságú területté alakítása. Minket nem fenyeget a túlnépesedés, az értelmiségünk lassan 100%-ban emigrált, termőföldjeink viszont kiválóak, csak éppen oligarchák kezéhez tapadnak. Viszont mi magunk gyengék vagyunk egyedül, szükségünk lesz szomszédjainkra, a velük való összefogásra. Ezt idővel ők is kénytelenek lesznek belátni, az itt élő népek mentalitása, értékrendje és hagyományai olyannyira egybevágnak, hogy a határok lassan el is mosódhatnak.

Talán most én is ideológia vakságban szenvedőnek tűnök, de talán 50 év múlva igazolt lesz elméletem, ahogy ez történt Jászival is, bár közel sem vagyunk egy súlycsoportban. Hogyan is zárhatnám soraimat másként, mint Éljen a Haza!