A teljes cikk megtekinthető itt, én csak az összegzés emelném ki:

Nem létezik egyetlen helyes módszer, mellyel a szélsőjobboldal térnyerése megakadályozható. A svéd eset szemlélteti, hogy ha a demokráciák túlságosan elfojtják és stigmatizálják a szélsőjobbot, akkor az nem pusztán kontraproduktívvá válhat, hanem a demokrácia önellentmondásosságához is vezethet. Az SD aktivistái és szavazói ellen tett lépések ugyanis némely esetben a demokrácia játékszabályainak áthágását eredményezték Svédországban. Sőt, az intézkedések amelyek „rasszizmussal” bélyegezték meg az SD-t, ugyanúgy megbélyegezték a svéd társadalom 5,7 százalékát is, akik az SD-re szavaztak. Ezzel a réteggel a politikusoknak meg kell tanulniuk kommunikálni, nem zárhatják őket ki minduntalan a politikai közösségből.

A francia eset ezzel szemben azt szemlélteti, hogy a szélsőjobb szavazóit nem lehet negatív következmények nélkül, bevándorlóellenes üzenetekkel elcsábítani. Sarkozy stratégiája megosztotta a saját pártját, súlyos belharcokat és ideológiai összeférhetetlenséget idézett elő.

Akkor átültetve a hazai példára, a szélsőjobbot nem szabad korlátozni, mert még igazolni találtatnak a félelmeik, hogy a politikusok elrejtik a valóságot és ők, a nép képviselői beszélik az igazat. Úgy hiszem, taktikailag a Fidesz a legügyesebb és az MSZP a leggyengébb (legtipikusabb?), minél többet el kell venni tőlük, hogy elveszítsék a mérsékelt szavazókat és csak a vállalhatatlan neonácik, nemzetiszocik maradjanak a holdudvarban. Persze egy demokrata pártnak a legkevésbé sem a sámán szertartásokat és a megbélyegző retorikát kell átvennie (de ezeket elleneznie, kinevetnie balgaság), hanem a gazdák, a vidék védelmét, a Kárpát-medence ökológiai kincseinek védelmét és az élelmiszerbiztonságot. Igen, ezekre már voltak jó példák az LMP-től is, főleg a földek terén (vicces, hogy nem külföldiektől, hanem magyaroktól kellett a helyi földet megvédeni!).

Bevándorlás terén nehéz következetesnek lenni, mert hogyne várnánk el, hogy az EUba mehessünk legalább idénymunkázni, de azt nem szeretjük, ha a mi munkánkat veszik el a keletről menekülő kétkezi munkások (mondanám az egészségügyi dolgozókat, de ők menekülnek innen is). Nagyon nem a jelenlegi a jó irány, hogy mindenki boldoguljon a világ egy másik pontján, nem a nemzettel érvelnék, hanem a családdal és a helyi kis közösségekkel, akiknek szétszakadásával még inkább beszűkülnek a f2f kapcsolatok csatornái. A felelőtlen jogvédősködés és a retorikai maszlag átvétele olyan elharapódzott helyzetben, mely Hazánkban uralkodik (amikor nem fér egy fényképbe a sor, mely a krisnásoknál áll sorba egy tál meleg ételért), csak a Jobbik és fiókszövetkezetei megerősödésével jár.