Érdemes ezen vitatkozni? A mai nap szépsége volt Fekete György megszólalása a kultúrabéli hasznosság kapcsán, mely nagyjából Kádár János okosságával vetekszik. Igen, L. Simon Lászlónak azért kell távoznia, mert nem szimpatizál ezzel az Aczél György által is elfogadott, ma már nemzeti mázban tündöklő figurával, akinek szervezete hirtelen az Alaptörvénybe került. Hoffmann Rózsa és Pintér Sándor sem állt távol a karhatalomtól, de vannak még páran.

Semmi mást nem akarok mondani, csak hogy kormányunk egyre inkább államszocialista útra téved, csak azt nemzeti-narancsmázba mártogatja, a kezdeti liberális és az LMP-jéhez hasonlító Alapszabályukat szépen MSZMP-sítették a hatékonyság kedvéért. A gyakorlatban ez azt jelenti, az elnökség dönt mindenről, lent csend van, jobb esetben kineveznek valami apró morzsa pozícióra. Éppen ezt a felfogást akarják az igazgatói kinevezésekre átírni.

Nem mondanám, hogy a Fidesz kommunista, ezzel van ismerősöm, akit meg is sértenék. Nem értek egyet a kommunizmus ideológiájával, de ha a sztálinista államszocializmust annak csak egy lehetséges vadhajtásának tekintjük, elméletben a kommunizmus a kis emberek által felépített és képviselt országot takarja. Közös tulajdonú gyárak, mezőgazdaság, minimális vezető réteggel. Ilyen persze nem valósult meg sehol. Ezért mondom, hogy a Fidesz államszocialista, mert bizony kőkeményen elitista, az egyet nem értőket bünteti és csak saját szakértőinek hisz. Konzervatív semmiféleképpen nem lehet, hiszen a konzervatív ember hisz az értékek lassú kialakulásában, vagyis jó eséllyel vallásos, de kapitalista, a szabad piac híve. Orbán Viktor Matolcsy György hangján át megszólaltatott rendszere sokkal közelebb áll a mai kínai bürokrata pszeudokommün gazdasághoz vagy Imrédy álmaihoz, mint a konzervatív gazdaságpolitikához, amit megfejel az Árpád-házi királyokat meggyengítő újfeudalista haverszerzés feltámasztása. Vagyis a kormány gazdaságpolitikája nem konzervatív, de nem is liberális, hanem az államszocialista agresszió, az imrédysta ábránd és az újfeudalizmus legrosszabb keveréke, amiben részt vesz a rendszerváltás előtti kor nómenklatúrája.

Ezek után nincs értelme beszélni kommunistákról, fasisztákról, bal- és jobboldaliakról. Az egyetlen kérdés, hogy adott erő miként kíván megerősödni, földesurakkal és káderekkel vagy a népből merítve, a megfelelő embereket megpályázatatva, hogy eltörölné e a múltat, átírná e a történelmet és megsanyarítaná a művészetet, vagy engedné azt szakemberek és a hozzáértők kezei között kibontakozni, hogy milliókat öl-e látványberuházásokra és kampányra, vagy az adófizetők pénzét az adófizetőkre fordítja. Mindegy, hogy valaki kommunista-e vagy nemzeti érzelmű, egy a kérdés: Autokrata vagy humanista? Hisz az emberekben vagy biodroidokat lát bennük?

Úgy látom, az LMP bátor maradóinak igyekeként, hogy hiába szegényedtünk el kissé, tudjuk egyesíteni az ökopolitika, a hazafiság, a szolidaritás és a kereszténység értékeit. A küzdelem nem ért véget a szakadással, most kezdődött el csak igazán. Fel kell számolni urambátyámék árnyékországát!