Nem elég, hogy éppen dagad a Jobbikhoz ezer szálon kötődő ELTE BTK HÖK listabotrány, most meg megtudjuk, hogy egyes dinkái a pártnak átütötték, hogy ugyan nevezzék már át az önkényuralmi Bajcsy-Zsilinszky Endre utcát Wass Albertre. Mindig elmosolyodom, vagy pontosabban trollfészbe megyek át, amikor meghallom, hogy a szélsőjobberek történészkednek, mert ehhez hasonló baromságok sülnek ki aztán a végén. De annak is van egy sajátos bája, amikor esetleg baloldalon néznek fel Bajcsy-ra, ugyanis ő, fogalmazzunk finoman, egy komplex személyiség volt.

Fivérével együtt ölték meg Áchim L. Andrást, a baloldali agrárus mozgalmak egyik ikonikus alakját, ezt követően mégis az ő útjára lépett az első világháborús kiállásáért vitézzé avatott fiatal ideológus. Bajcsy állt a szegedi gondolatban fogant fehérterroros Magyarok Országos Véderő Egyletének élén, követte Gömbös Gyulát és közeli barátja volt Ekhardt Tibor kisgazda politikusnak. Előőrs című lapjában olyan nagy emberek és kemény ellentétek fordultak meg, mint Féja Géza (népi mozgalom) vagy József Attila (urbanizmus). A kezdeti bethleni kormányzást jobbról támadta, ahogyan Szabó Dezsőhöz hasonlóan felemelte szavát a komoly hasznot húzó nagytőkés zsidósággal szemben, majd amikor a zsidóság sorsa megpecsételődni látszott és a kormány Teleki keze alatt jobbra tolódott, német- és svábellenes élre váltott. Pedig változni nem sokat változott, a húszas évek fajvédelmét vallotta mindhalálig 1944 karácsonyát már a bitófán töltötte, a lelkész és az őrök is halottjukként siratták. Kicsit bővebb itt olvashatjátok, itt pedig nagyon bőven.

A Jobbiknak érdemes volna eldöntenie, mi alapján tartanak valaki nagy magyarnak vagy a nép ellenségének, jelenleg alig tűnik többnek az ő hazaszeretetük bálványok és mítoszok imádatánál.