Örök dilemma, hogy most kinek a felelőssége az egyén jóléte, sőt, merném azt mondani, hogy túlélése. A Fidesz nem tököl, megtakarításainkat (MaNyuP, takarékpénztárak, pénzügyi transzferek) szépen államosította, illetve megvámolta, ergo most, hogy már társadalombiztosítás sincs Magyarországon (tb járulék 2012. jan. óta nincs, helyette szociális hozzájárulási adót fizetünk, ennek hátránya, hogy a nem fizetőt büntetik, valamint hogy a befizetett összeg nem arányos a szolgáltatással), érdemes újragondolnunk, honnan várjuk a segítséget.

A magyar nép nemzetkarakterisztikájában egy erős ellenmondás húzódik, mely' visszavezethető a "legvidámabb barakk" pazarló, szájbetömő politikájára, valamint a rendszerváltást követő váltókormányok filozófiájára. Sőt, az általában a néphez pódiumról szóló, atyáskodó "nemzetvezetőket" sem szabad elfelejtenünk, akik minduntalan azt sulykolják belénk, hogy mi magunk tehetetlen kis fogaskerekek vagyunk az ő nagyszerű gépezetükben. Tehát a magyar (a romák meg különösen!) egy gondoskodó, paternalista, anyatyúkoskodó államot várnak el, amely helyettünk rendezi a szociális problémákat, minden élethelyzetben megfelelő támogatást nyújt, de ezzel egyidőben az "érdemteleneknek" nem ad olyat, ami nem jár nekik, sőt, bünteti őket a hülyeségeikért. Persze az egyén tökéletes és csak a körülmények áldozata, mindenki más, ez az ingyenélő massza, komplett idióta.

Nem vagyok híve a gondoskodó államnak, ennek elsősorban demográfiai okai vannak. A világ fejlettebbik fele vészesen elöregedik, a dolgozó egyént a végtelenségig terhelik az egyre növekvő (főleg fiatal) munkanélküli rétegek, valamint a nyugalmazottak eltartásával. Közben, mind országon belül, mint világszinten növekszik a mélyszegények aránya és sokszorozódik az emberiség létszáma. Ennek egyik oka a társadalmi olló szélesebbre nyílása, de nem szabad elfelejteni azt a tényt, melyről általában hallgatnak jogvédőbb elveket valló, sokszor az íróasztal mellett terveket kitörpölő publicistáink. A mélyszegények népszaporulata mindig nagyobb. Míg korábban, a magas gyermekhalandóság és a dolgoz kezeket igénylő munkák indokolták a magas gyermekáldást, ma a segélyszervezetek munkái és az egészségügyi ellátás javulása életben tartja azokat a gyerekeket, akiket eddig a sors elintézett. Félreértés ne essék, nem sajnálom tőlük az életüket, de ha a Földet rendszerként szemléljük, Afrika, Pakisztán és India lakossága drasztikusan növekszik és még nem látni, hogy olyan népességkorlátozást vezetnének be, mint Kínában. Ha csak az országon belüli viszonyokat nézzük is látszik, hogy az el nem öregedő sávokban (Észak-Magyarország és az Ormánság) a roma gyerekek tartják "fiatalon" a lakosságot, életlehetőségeik drámaiak. A Fidesz által belebegtetett "300 000 ft az első gyermek után" egyenesen a szociális katasztrófa előszele, ahogyan az intézményi ellátást kapó gyermekek után járó szociális transzferek ellátásra fordíthatóságának 50-ről 100%-ra emelése az új élet kezdésének lehetőségét veszi el.

Sokszor hozzák fel alternatívaként a garantált alapjövedelmet, de még ha ehhez elő is kaparják valahonnan a forrást (amit kétlek, ezt a felfogást a László Zoli-féle Kalózpárt képviseli, de a program erre pont nem válaszol) sem vélelmezhető, hogy az alapjövedelmet a megfelelő javakra fordítják (mint tapasztaljuk azt a családi pótlékkal, GYES/GYED/GYET-tel, FHT-val, lakásfenntartási támogatással kapcsolatban).

Amit én elfogadhatónak tartok, az egy alapvetően konzervatív, és egy alapvetően szocialista gondolat ötvözése. Az egyik a családi kassza, a másik pedig a munkahelyi önsegélyezés. A jelenlegi ellátásoknak az az egyik fő problémája, hogy minden országos, állami szintre emelünk, így az ellátások eltávolodnak a rászorulóktól és a nagy egalitás jegyében pazarlóvá válnak, célzottságuk elveszik. Kicsiben jelenleg pl. az egyesületek, alapítványok is adhatnak kölcsön tagjuknak, aki azt köteles visszaadni. Mindenki tudja, mire kellett a pénz és tudják, hogy az illető megbízható-e. Nem utolsósorban ez erősíti az emberek közötti szolidaritást, a személytelen állammal szemben. Az állam szerepét jól felfújtuk, a döntéseket, ellátásokat központosítottuk. Kisebb, csak a nélkülözhetetlen feladatokat (pl. hadügy, külügy, oktatás) ellátó államra van szükség és sokkal erősebb helyi önkormányzatiságra, önsegélyező helyi közösségekre.

Szerkesztés:
Közben a kommentekben felhívták a figyelmemet rá, hogy időközben kerültek ki új információk, a kormány alapvetően az anyasági támogatás átalakításán gondolkozik és ezzel járna a közel 300e forintos támogatás. Valóban 18 év korhatárt állapítanának meg, de jó kérdés, hogy amennyiben a gyermek gyámságát a nagyszülő elvállalja, akkor ez a feltétel kicselezhető-e, mivel hat hónap a jogvesztés határideje.