Olvasom a kommenteket, reakciókat a Rektor Úr döntésére (itt olvasható), mellyel kvázi egy konzervatív hagyományt élesztett fel az általa igazgatott intézményben. Meg kell hagyni, kérem szépen, én egyetértek vele. Az egyetemeknek korábban sokallta nagyobb tekintélye volt, itt születtek a jelentősebb ifjúsági politikai mozgalmak (sajnos a turanisták, nemzetiszocialisták is) és annyira megvolt a saját autonómiájuk, hogy a rendőr/csendőr sem mehetett be engedély nélkül (ennek némi megmaradt csökevénye az "egyetemi polgár" tisztség). Kb. mint a középkori templomokban. Amikor TKD-ztam, az elnök panaszkodott, hogy az ő korában még irodalmi estekre jártak és kulturálódtak, ma meg végigbulizza az ifjúság az egyetemi éveket és hétvégére hazajár kajáért, zsebpénzért. Persze ez annak a felhígulásnak a következménye, melyet a keretlétszámok növelésével zseniálisan összehoztak az ezredfordulóra, majd most a Fidesz-KDNP kormány már egyértelműen a vagyonosabbak számára tartja fenn az intézményeket, kénye-kedve, csókosok számára adva az államilag finanszírozott helyeket.

De nem orbánozni akarok, a kérdés érdemi részére visszatérve, anno az egyenruha lehetővé tette, hogy egyrészt az emberben erősödjön az intézményhez tartozás iránti tudat (hiszen magán hordozta annak egyik szimbólumát), illetve némileg enyhítette a különféle vagyoni csoportok közötti különbségeket. Ma mit látunk? Az "mtv generáció" megjelenés alapján klikkesedik, gyakorlatilag a valódi értékeket elnyeli a külsőségekhez való görcsös ragaszkodás, ami az egyetemen, mely kvázi már egy mégiscsak értelmiségieket tömörítő intézmény, folytatódik. Lehet érvelni azzal, hogy a rektor csak az oktatóknak főnöke, a hallgatók a szolgáltatás igénybevevői, de azért gondoljuk csak végig, a Nemzeti Színházba sem mehetünk be hippigatyában és az Operába sem megyek közvetlenül a kecskeólból, de népiesebb példa, hogy azért a templomba sem megy az ember rózsaszín bikiniben, még ha ezt egy szabadságmániával megáldott egyiptológus-sámándobos pokémon-mesterszakos hallgató nem is feltétlen fogja megérteni. Én speciel szociális területen dolgozom és nem úgy megyek be a munkahelyemre, mint mondjuk egy Kalapács koncertre vagy ahogyan a boltba ugrom be vásárolni, a hajamat bekötöm és ha valahova beidéznek, minimum, hogy inget öltök. Azt hiszem, ez a minimum.

Nem a szabályok leépítésével lesz modern és toleráns a társadalom, hanem azzal, hogy mindenkinek megadja a lehetőséget a felzárkózásra, a jobb életre. De ehhez alkalmazkodni kell, ha úgy tetszik, fel kell nőni a feladathoz. Sokszor éreztem úgy kollégistaként, hogy az egyetemistákat 5 évnyi minimumteljesítés után kvázi vissza kell integrálni a társadalomba, hogy a napirend, a megjelenés, a teljesítés és a helyes háztartásvezetés terén egyáltalán produkálni tudjanak,  mert teljesen elszakadtak a valóságtól. A jelenlegi döntés, különösen a mérnök-, pénzügyi és jogi diplomát szerzők esetében csak megkönnyíti a munkahelyi körülmények megszokását.

(A poszt magánvélemény, nem pártálláspont.)