„Az ez ellen felszólaló, és egyúttal a holokausztnak áldozatul esett honfitársaink emlékét megsértő képviselő szélsőséges megnyilvánulásait határozottan visszautasítjuk”
"A Fidesz határozottan fellép az antiszemita kijelentések ellen", valamikor készült egy blogbejegyzés, mely azt taglalta, hogy legalább hússzor klónozták saját közleményüket a kormánypárt sajtógyárában, sajnos most nem találom, csak ezt az észrevételt. Ez az egész "beszólok az antiszemita Nováknak, aki feljelent engem" vita már megint annyira buta és politikai elvakultságtól terhes. Szinte már kín olvasni, ahogyan egyik kommentelő átmegy tolerancia-náciba és ujjong, hogy Nováknak valóban nem szabadna szót adni, a másik oldal meg hörög, hogy a Fidesz a zsidókkal van. A demokráciába a hülyeség is beletartozik.
Mit lehet mondani? Az egyik, hogy amit Novák Előd mond, akármilyen primitíven is fogalmazza meg gondolatfoszlányait ("én azt mondom, hogy hullarablásnak is minősíthető – holokausztipar, amit önök folytatnak"), az egy vélemény. Vélhetően több ezer ember véleménye. Keresztény ember nem beszél így, demokrata ember nem beszél így és véleményem szerint magyar ember sem beszélhet így. De ettől még egy vélemény és őt azért küldték a parlamentbe, hogy ezt mondogassa. Nyíltan vállalták bekerülésük előtt a véleményüket, sőt, enyhültek, míg a Fidesz jól átvert mindenkit.
Másik oldalról a Fidesz nem mentes olyan emberektől, akik a cigányságot a Jobbiknál is keményebben lehúzza vagy éppen az elcsatolt honrészek revíziójáról beszélnének, szóval no-no, álljunk meg a képmutogatással. A Fidesz zsenialitása éppen abban rejlik, hogy egyszerre nyalnak mindenhová, néha balra, néha jobbra, néha eukonformak, néha euroszkeptikusok, néha oltogatják a mélyszegényeket, néha kiállnak a romák jogai mellett. Nekik ezek nem elvi, hanem politikai kérdések. Márpedig kényszer van, a Jobbik és a Fidesz annyira közel került egymáshoz 2010-ben programilag, hogy mindketten keményítenek, a Fidesz a nemzeti és vallási kisebbségek védelmében próbál európai maradni (persze csak a számára kedves kisebbségek esetében, a nőket és az LMBTQ-t nem kímélik), míg a Jobbik kénytelen mindenből zsidó/cigány/meleg ügyet csinálni, főleg most, hogy Magyar Hajnalra virradtunk.
Harmadrészt van igazság Előd szavaiban, még ha őt a kérdés elsősorban azért is izgatja, mint Palesztina ügye. Mert a zsidóság is ludas ezekben a történetekben. Egyrészt ma, gondoljuk végig, te vagy én, akik bőven az emberiség egyik legszörnyűbb tragédiája után születtünk, felelősek volnánk azért? Ez valami eredendő bűn, mint Éva hülyesége az Édenkertben, amiért mind fizetjük az árat a bolygó felzabálásáig? Másik oldalról egyre kevesebb áldozat, illetve közvetlen leszármazó él, a emberiesség elleni bűnelkövetők is mind 90 felett járnak, akiket még elcsípnek, hogy aztán a tárgyalás ideje alatt elhunyjanak. Másrészről még ha élnek is közvetlen áldozatok, nekik vajmi keveset jelent, hogy felhúznak egy emlékművet vagy átadnak egy terrormúzeumot, talán még rosszabb is lesz a sebek feltépésével. Ez sokallta inkább olyan nemzettragédia imázs, ami a zsidóság által gondozott kétezer éves szenvedésmítosz csúcsa, éppen úgy, mint a magyarok trianoni vérhullajtása, egy rendkívül erős identitásképző elem, miközben rengeteg magyar ajkú zsidó került más országba a békeszerződéssel, és rengeteg magyar embert vittek el a II. vh. könyörtelen népirtásai. Ezt tudva tök érdekes, hogy az önmagát baloldalinak vallók csak a zsidóság, míg erősen jobboldalinak vallók csak a magyarság tragédiaérzését fogadják el. Ezért nevetséges ez az egész, fent mindenki saját érdekből pénz és más javakat sajtol ki (amiknek nagy részét a nagy pátoszú nemzet, közösség nem is látja soha) a másik szégyenérzetét kihasználva, lent meg mindenki el van foglalva a csiholt ellenségképekkel.
Negyedrészt az emberiség élete tele volt tragédiákkal. A németek kérhetnék a kártérítést a svábok kelet-európia, a japánok honfitársaik USA-béli kitelepítéséért, az örmények egész nap tombolhatnának Azerbajdzsán és a törökök miatt, japánok szidhatnák Kínát, a gúrok leszármazói moroghatnának Dávid királyra, az egész világ a gulágokba hurcolt szeretteik okán, az indiánok elűzhetnék a bevándorló amerikaiakat és amúgyis súlyos számlát nyújthatnának be az afrikai államok a rabszolgatartás nyomán. Mégis, az egyetlen tragédia, ami kötelezően megemlékezendő világszinten (a saját történelmi tragédiákon felül), az a holokauszt. Nem akarom lekicsinyelni, egy országnyi embert pusztítottak el, családokat, életeket tettek tönkre, de amíg a tragédiákra emlékeztetjük egymást, amíg a kollektív bűnösség érzését neveljük abba, aki akkor nem lehetett jelen, addig nem lesz értelmes párbeszéd, feloldozás a Földön.
Mint mindig, magánvélemény.
Utolsó kommentek