"Nem vagyok antiszemita és nem vagyok náci", mondotta Vona Gábor a pódiumon, ezt kétféleképpen tudom értelmezni, Egyrészt elhatárolódás a Magyar Hajnaltól, mely ebből nem csinál problémát, másik oldalról pedig nyitni próbál a kormányerőkben csalódott, kifejezetten jobboldali emberek iránt, akiknek a "náci" jelző már nem fér bele. Közben Pörzse Sándor viszont éppen a másik oldal felé nyit, hiszen mint mondja, "Egyszer végre lerendezhenénk, rendőrök nélkül".

"A magyarok biológiailag alkalmatlanok a rasszizmusra, mindenkit befogadtunk", hmmm, gondolom ismét Málnási Ödönnél járunk, aki szerint az itt élő turáni törzseket foglalták el bevándorló uráliak (Ceizel Endréék is úgy találtak, jelenleg semmi ázsiai vonal nincs bennünk, ami a vezetőkben megvolt, mivel ránk erőltették őket, ami érdekessé teszi a történetet), de ha fenntartjuk a korábbi felfogást, hogy népvándorlás által kerültünk ide és lettünk megszelidítve a kereszténység által, akkor eleve minket is befogadtak egy olyan világban, amikor a nemzetiség, a nyelv még semmi nem számított, csak a vallás (vagyis rasszizmusról nemigen beszélhetünk). Hogy mindenkit befogadtunk volna, hát, a kiegyezést követően a magyar országgyűlés hangneme meglehetősen negatív volt és a megoldást a nemzetiségek magyarosításában látták (még ha Tisza István és Mocsáry Lajos tett is próbát a beékítésre), nem azért nem hajtották végre a törvényeket, mert nem volt szándék, hanem mert a színnemzetiségi területeken erre nem volt megfelelő apparátus. Persze tudjuk, hogy pl. a román irredenták, Slavici, Iorga talán még agresszívebben mentek szembe a sokszínű politikai nemzet koncepciójával, de abban kiegyezhetünk, hogy ehhez a dologhoz két ember kellett. A még éppen csak emancipiált zsidósággal szemben a 70s években támadó első világválság és Istóczy pártjának buzgalma által kemény pogromok gyúltak, annak ellenére, hogy azok, akiket meghurcoltak, általában még éppen csak beszivárogtak az orosz, román pogromok elől. Amit Vona mond, hogy mi szentek voltunk, badarság.