Mai posztomat az a hétköznapi megfigyelés ihlette, hogy Tarnabod településen a romák körében négy hónap alatt 5 halálozás történt, míg a tavalyi évben összesen történt 3 haláleset, többnyire középkorú- és nyugdíjkorhatár körüli lakosok.

Köztudott, hogy a romák egészségügyi mutatói jóval rosszabbak az országos átlagnál, eképpen alakul várható életkoruk, születési és halálozási rátáik egyaránt magasabbak az átlagnál (vagyis a lakosság gyakrabban "cserélődik").A lenti táblázatban látható, hogy gyakorlatilag minden betegségtípusban nagyobb arányban betegszenek meg, mint az országos átlag.

Forrás: BABUSIK FERENC – DR. PAPP GÉZA: A CIGÁNYSÁG EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTA (BAZ megye)

A fentieknek okai között mind a helyi infrastruktúra fejletlensége, mind a nyomor, mind az egyéni felelősség közrejátszik. A roma településekre általában azok a háziorvosok és kiegészítő személyzet kerülnek (többnyire idős, nyugdíjkorhatárt elértek), akik máshol már nem tudnak elhelyezkedni, de abban a tudatban dolgozhatnak, elküldeni nem fogják őket, mert a helyükre úgysem találnának mást. A szakellátások az esetek nagy részében nehezen elérhetőek, messze vannak, illetve az utak állapota sem megfelelő, a beteg lakcíme pedig megjelenésén felül már önmagában elegendő ahhoz, hogy ne ugyanabban az ellátásban részesüljön, mint egy jobban szituált többségi lakos. A tarnabodi baba halála országos hír lett, ahol egyértelműnek látszik a mulasztás.

Az állandó nélkülözés és az ehhez kötődő tápanyagszegény életmód, mely a szociális transzferek érkezésekor sem gyümölcsökkel, zöldségfélékkel, hanem sajnos egészségkárosító fogyasztási cikkekkel (chips, kóla) bővül, hiánybetegségek kialakulásához és megromlott egészségügyi állapothoz vezet. Amikor nincsen pénz, hetek számára az úgynevezett bodak (cigánykenyér) az egyetlen táplálék, melyhez víz, liszt és élesztő kell, semmi több (véleményem szerint finomabb a hagyományos kenyérnél). Amihez források tekintetében jobban állnak a családok, a tésztafélék és a hús kerülnek az asztalra.

Harmadrészt azt itt élők tesznek is arról, hogy egészségük lehetőségeik mérten is romoljon. Szinte minden roma nagy mennyiségű cigarettát és kávét fogyaszt (idézve egy alig 30 éves, napi 1-1,5 liter kávét elfogyasztó 8 gyermekes édesanyát: "Inkább nem eszem, csak kávém és cigim legyen", meg is látszott az alig 40 kilós testsúlyán), melyek légzőszerveiket és keringésüket megbetegítik, a férfiak többsége az alkoholnak is rabja időszakosan, amikor van rá keret, ekkor többnyire a rosszabb minőségű sörök, a "tütüke" (kommersz feles) és az asztali (elnézést kérek a minőségi termelőktől) borok kerülnek terítékre. Sajnos a könnyen hozzáférhető dizájnerdrogok, különösen a "herbal", "bio" nevű szintetikus kannabisz származék rendkínül népszerű a roma fiatalok körében, enyhítve a céltalanság állapotának nyomását, viszont rombolva esélyeiket.

Negyedrészt, szemüveges cigányt ritkán látni, ennek ellenére komoly látási problémákkal küszködnek, ami vélhetően szintén a vitaminszegény életmódnak tudható be, valamint szürkehályog, zöldhályog esetén sem fordulnak kezelőorvoshoz, hol bizalmatlanságból, hol nemtörődömségből.

Ezen felül végeztem kisebb kutatást, vizsgálva négy, többségében romák lakta "gettófalu" adatait, összevetve az országos átlaggal. Választásom Tarnabodon felül Tiszabőre (JNSZ megye), Csenyétére (BAZ megye) és Alsószentmártonra (Baranya) esett, más-más környezetben hasonló helyzet. Évek múlva érdemes lehet megtekinteni Cserdi változásait, ahol Bogdán László polgármesterként kezébe vette az ügyet és próbálja megmenteni a települést a biztos pusztulástól.

I. Korfa

Mind a négy település esetében szembeötlő, mindkét nem esetében, hogy valami nagyon nem stimmel. Míg a többségi lakosság esetében található két kiemelkedő góc, a 35-45 év közöttiek, valamint a friss nyugdíjasok körében, addig a roma településeken, külösen Tiszabő esetében a magas gyermeklétszámot hihetetlen zuhanás követi. Tiszabőn és Tarnabodon fellelhető 1-1 kisebb emelkedés az idősek körében, ez a még meglévő idősebb többségi lakosságra utal, az ő 10 éven belüli eltűnésükkel a településekre korábban jellemző paraszti kultúra végleg elveszik. A fenti betegségeket igazolni látszanak az adatok, kevés egészségesnek mondható romával találkozni 40 éves kor felett, többségük, még ha rendelkezne is a megfelelő szolgálati idővel, esélytelen, hogy megelérje a nyugdíjkorhatárt.

II. 15 évnél idősebb nőkre jutó élveszületett gyermekek

Vizsgálva a nőkre jutó gyermekszámot, a népszámlálás szerint országosan a két gyermek jellemző és viszonylag ritkák a hagyományos nagycsaládok, ezzel ellentétben a romák lakta településeken, különösen Tiszabőn a nagycsaládos életforma jellemző. A KSH adataiból települési szinten nem derült ki, hogy a lányok milyen életkorban vállalják első gyermeküket, tapasztalataim szerint míg a többségi lakosságnál az első vállalás kitolódik, vagy nem is valósul meg, a szegény roma falvakban éppen ellekezőleg, egyre gyakoribbak a leányanyák kiskorú apákkal. Ha a 100 anyára jutó élveszületett gyermekek számát nézzük, az országos átlaghoz (147) képest Alsószentmártonban (212), Tarnabodon (252), Tiszabőn (282) és Csenyétén (302) gyermek jut 100 anyára, ami kiugróan magas szám, ebből persze nem derül ki, hogy aztán hányan maradnak a településen, illetve hányan élik meg a felnőttkort.

III. Népszaporulat

Utolsóként vizsgáljuk meg, miként változott adott települések lélekszáma az elmúlt bő húsz évben. Országosan egyre nagyobb fogyást tapasztalunk, a görbe igazolja a korfa alakulását. Ezzel ellentétben a vizsgált településeken növekedést tapasztalhatunk 1989 óta, csak Alsószentmárton lakossága csökkent 2001 és 2011 kööztt. Tiszabő adatai egyenesen megdöbbentőek, a gyermekek születése ugrásszerűen megugrott és nem valószínű, hogy ebben az életszínvonal javulása vagy az ellátórendszer egyre bőkezűbb osztogatása játszott volna közre, sokkal valószínűbb, hogy a település zártsága, a jövőtlenség és a tervezés hiánya hozta az országossal ellentétes tendenciát.

Vagyis a roma települések lakói között sokkal gyakoribb a váltakozás a lakosságban, sok gyermek születik, de az életkor előrehaladtával arányuk egyre jobban csökken, mivel életmódjuk, egészségügyi állapotuk korai halálozással jár együtt. És a kihívást igazán ez fogja jelenteni a későbbiekben, mivel több és több gyermekről kellene a többnyire munkanélküli rokonságnak, valamint az ellátórendszernek gondoskodnia. Amíg egyrészt a romákban nem tudatosul saját egészségük megőrzésének fontossága, valamint a egészségügyi szervekben a roma lakosok egyenlő megítélése (csak egy példa: tegnap Tarnabodra 3 óra alatt ért ki a mentő), addig ez nem is fog változni.