A könyv szerzőjét és blogját még egyetemi éveim alatt ismertem meg és követtem éveken át (utána nem éreztem, hogy túk sok újdonsággal szolgálna), egy jellemzően konzervatív és a cigányságot elsősorban kulturális- és történelmi aspektusból ismerő ember volt kénytelen rendületlen a cigányságot elsősorban szociális- és népesedéspolitikai szempontből ekéző olvasóközönség kérdéseit megválaszolni, amire ismeretanyagából fakadóan csak részben volt képes és ettől a blog repetitívvé vált. Ennek ellenére közszemlére tett disszertációját is érdemes elolvasni, ha valaki vágyat érez a téma bővebb megismerésére.
A könyv maga olvasmányos, könnyen érthető, néhol már-már túl közvetlen stílusban (hivatkozások pl. olvasás közben nincsenek, csak a könyv végén, ami a szakirodalmat olvasókat zavarhatja) ismerteti az olvasóval a cigányság történelmét, szokásjogait, nyelvét és hagyományos mesterségeit. Manapság a szociális munka, szociológia és szociálpolitika terén eluralkodott, főleg a képzésben egy olyan erősen balos, szociáldemokrata szemlélet, mely színvak módon próbálja a cigányságot, mint mélyszegény marginalizált csoportot bemutatni és problémáikra olyan megoldást találni, melyek abban az esetben működnének, ha ennek a csoportnak teljesen megegyező értékrendje volna a többségi társadalméval, csak lehetőségeik korlátai és az előítélet meggátolná őket ebben. Nem akarok beállni Eörsi Mátyás és a DK kabaréelőadásába, de ki kell mondani, hogy bizony mind a mai napig élnek azok a kulturálisan elválasztó normák, melyek a felemelkedést megnehezítik és amelyeket a könyv is érint, bár a legrészletesebben már nem fejt ki, magának a cigány életszemléletnek (mint a család legfelső tisztelete, a szokásjogok törvények felett állása, az időtlenség és a saját tempó preferálása, a gyermekeknevelés egészen többségitől eltérő módja (ami nem szeretet nélküli, csak egészen máskor túlóvó és máskor túl megengedő), a házasodás és együttélés mássága, a családi zártság) érdemes volna külön könyvet szentelni és azt mind a velük foglalkozó, de főleg a róluk csak oktató szakemberek kezébe nyomni, mert ez és a segítő szakma kombinálva hozhat valami eredményt a leszakadó, gettósodó falvak és kistérségek kérdésében.
A szerző hagyományosan nyelvek és foglalkozások szerint csoportosítja a cigányságot, érezhető, hogy gazdag képi- és nyomtatott anyag áttekintése után vállalta könyve megírását (disszertációja főként fametszetek, rézkarcok, fényképek és sajtótermékek vizsgálata) és tett kísérletet elsősorban a letűnő, archaikus cigány kultúra megismertetésére, a mai, a szerző által "romtottnak" (véleményem szerint apatikus városias) nevevezz mai kultúrával és mai helyzettel már nem foglalkozik.
Ajánlom mindenkinek, aki szeretné megismerni a hagyományos cigány életfelfogást (ami természetesen nem egyenlő a ma kommunikált "bűnöző" megjelöléssel, a helyzet ennél lényegesen bonyolultabb) és az archaikus kultúrát, de ehhez nem kíván bonyolult, számításokon alapuló kutatásokat átnyálazni, hanem mondjuk a buszon szeretné tanulva eltölteni az időt, mint mondjuk én. :)
Utolsó kommentek