Egy korábbi írásomban már említettem a könyvet és meg kell hagyni, egyáltslán nm csalódtam benne, az egyik legrészletesebb, legalaposabb és leginkább hasznosítható, nem a magyar helyzetet feltáró könyv, amivel eddig találkoztam.
Ukrajna hozzánk hasonlóan, sőt, halmozottabban szenvedte el a piaci termelésre való átállást, az akkori kommunista elit még talán a magyarnál is hatékonyabban mentette át vagyonát az új rendszerbe, csak közben az ukránoknak sokkal komolyabb, nemzeti létüket fenyegető kihívásokat, mivel a szovjet historizálás nem tekintette önálló népnek az ukránt, mindösszesen egyfajta orosz nyelvjárásként. Sokan a holodomor (vagy éppen a krími tatárok deportálásának) bűntettét is kétségbe vonják. Az ukrán politikában éppen ezért országosan jellemző volt egyes hagyományosan ukrán, illetve szovjet ünnepek kiemelése vagy éppen elbagatelizálása, a tankönyvek akár régiónkénti átírása, helyi szinten pedig az emlékművek, emléktábkák és utcanevek alakítása, akár a magyar, lengyel és tatár kisebbség rovására (Lemberggel kapcsolatban, melyben erősek voltak a lengyel elemek, egészen korrekt tanulmány szerepel a könyvben). A lakosság e tekintetben mérhetetlenül megosztott mind a mai napig, mely a tavaly kezdődő lassú emésztődéshez, majd a ma is tartó háborúhoz vezetett, hiszen fizikailag is elkülönülten élnek az ukránok, oroszajkú ukránok (akik lényegében oroszok, de Ukrajnát a hazájuknak tekintik) és az oroszok, eltérőek pártpreferenciáik, a múltszemléletük és másfajta rendszert tartanak kívánatosnak.
Ukrajnában hagyományosan erős az egyház (ennek ellenére a lakosság kevés vallásos elemet visz át a mindennapi életébe, hiába kötődik erősen egyházához), örökös dilemma, hogy az itt élők az autokefál vagy a Moszkvának alárendelt ortodox egyháznak legyenek-e a hívei (előbbi nem kanonizált), ez a két egyház számít az országban államinak.
Közben nem lehet elmenni az mellett, hogy Ukrajna lakossága, különösen a vidékiek, mennyire elszenvedték a téeszek szétverését (az eszköztelen parasztoknak kiosztott földeket spekulánsok vették meg), illetve, hogy mennyire nehezen állt fel a gazdaság, sokáig az emberek fizetés nélkül dolgoztak. Életükben viszont sem a narancsos forradalom, sem az azt követő csalódást váltó oroszokhoz dörgölődzés nem hozott eredményt, A mai helyzetet, különösen az energiaválságot pedig mind ismerjük.
A könyv maga kiváló, egyet sajnálhatunk csak, hogy nem 2008-ig bezárólag mutatja be a történéseket, hiszen immár 5 éve adták ki. Reméljük, hogy lesz, aki hasonló alapossággal írja meg a folytatást.
Utolsó kommentek