Magyarország az az ország, amelyben bármi megtörténhet. Emberek válnak saját torz tükörképükké, a szavak egyenesen mást jelentenek, ha más szájából hangzanak el és az emlékezet nem más, mint a politikai gondolkodás megrontója.

Egy ember, aki a magyar politika ifjú nagy reménységének indult, aki éles látásával, pimaszságával és őszinteségével nyerte meg szavazók százezreit, aki a letűnt eszmék ellen agitált és részt vett a szovjet blokk lebontásában ma, meghízva bár, de törve nem, szembeköpve nem csak 1989-es, de 2008-as gondolatait is, a rezsicsökkentés további folytatása ürügyén önként üt rést az EU pajzsán és hívja meg a fél éve európai fővárost nem látott Putyint orosz elnököt, hogy az nem csak a magyar-orosz együttműködésről tárgyaljon, de megkoszorúzzon egy frissen, orosz pénzből felújított hadisírt, mely 1956-ot ellenforradalomként tünteti fel és melynek feliratát mind a Jobbik, mind a Fidesz-KDNP alkotmánysértőnek talált 2013-ban. Úgy látszik, ma az elvek szart sem érnek, a múltat megtagadni nem szégyen, hanem egyenesen hazafias kötelesség és a a férfi mérője már nem is nemes részének, hanem nyelvének hossza.

Az egészben a legszomorúbb, hogy önmagukat antikommunista, nemzeti érzelműnek valló egyének, akik évekkel ezelőtt lelkesen tapsoltak az oroszokkal és a szocializmus múltjával kapcsolatos kritikákra ma szemrebbenés nélkül asszisztálnak ahhoz, hogy a magyarság szövetségesei keleten vannak. Nem is igazán értem, hogyan férhet össze emberek fejében a Szent Korona tisztelete és az oroszimádat, hogy a nyugattal szembeni undor ennyire elfelejteti a múltat, amit éppen a sztálinizmusnak csúfolt hódító orosz nacionalizmus okozott népünknek, hogyan foghat évek óta kezet a Munkáspárt és a "nemzeti" oldal, hogyan tudják államférfiként és szövetségesként tisztelni a cári hagyományokat populizmussal kombináló, de a szovjet nosztalgiára építő Putyint, aki átgázol mindenkin, aki vele egyet nem ért, legyen az ár az orosz nép relatív jóléte vagy Ukrajna elszakadó tömegeinek életfeltételei (mindenki tudja, hogy itt kikötőről és nem nemzeti identitásról van szó).

Ma nem csak a Tini Ninja Harci Teknőcökkel szembeni védekezésként zárták le a csatornafedeleket, hanem lezárták a magyar múltszemlélet és jövőkép egy egyre gyalázatosabb fejezetét, hogy a következőt már a magyar nép vérével írjuk a legszomorúbb nekrológba. Kémek lettünk, kurvák lettünk, ma nem csak egy ellenforradalmár emlékműre került koszorú, hanem a magyar becsület friss hantjára, ideje Teleki Pál példáját venni.