Évek óta hagyomány, hogy Marosváráshelyen a Székely Nemzeti Tanács felvonulást rendez a legnagyobb és lakossági összarányának tükrében leginkább igazságtalanul kezelt (vagy inkább félt?) székelység érdekében. Míg egyes nemzetek, mint a horvátok vagy a szlovének, tisztelettel bánnak az elcsatolt honrészek magyarságával, a magyarok legjelentősebb szabad harcos népének mind a mai napig nem adnak korrekt regionális autonómiát, ezáltal nem garantálják, hogy a nyilvánvalóan nemzetiségi többségű (szinte 100%-ban magyarok által lakott) területek saját önigazgatással rendelkezzenek és kevésbé legyenek rászorulva az állami szintű nyelv és kultúratámogatásra.

Eddig az évig a március 10.-én megrendezett, a székely vértanúk napjából eredő székely szabadság napján felvonulást rendeztek Marosvásárhelyen, hogy kifejezzék regionális igényeiket és összetartozástudatukat, de a kisstílű román bizottság munkálatokra hivatkozva 3 évre betiltotta  felvonulást, ami kísértetiesen emlékeztet a a magyar kormány bárgyúságára, ha különféle megmozdulásokat kívánnak ellehetetleníteni.

Csíkszereda polgármestere, Ráduly Róbert Kálmán elmondta, hogy városa mellett Gyergyószentmiklós és Sepsiszentgyörgy is megmozdulást szervezett a mai napra, hogy az amúgy rivalizáló székelyföldi politika csoportosulások egységes kiállása mellett demonstrálja, mennyire igazságtalannak érzik a hatóságok részéről az intézkedést.

Közhely, de döbbenetes előítélet övezi mind a mai napig a regionális és területi autonómiákat, mintha a régió elszakadását volna hivatott előkészíteni (erre sajnos Putyin krími lépése ráerősített, mivel a félsziget rendkívül bőkezű autonómiával bírt, ellentétben Kárpátaljával), miközben sokkal inkább annak megtartásának célját szolgálja és az európaiság kifejezésének egyik legfőbb formája, mivel jogokat ad egy olyan kisebbségnek, mely érezhetően hátrányba kerül identitása megőrzésében, különösen egy gazdaságilag (megélhetésileg) vonzó többségi identitás felvételének lehetősége mellett. Mi, magyarok, tanulva elődeink hibájából 1993-ban az egyik legkorrektebb európai kisebbségi törvényt alkottuk meg és ratifikáltunk minden ezzel kapcsolatos egyezményt, úgy hiszem, e tekintetben most már másokon a sor.