Na ez pontosan az a könyv, amit nem fogok megvenni. Alant három poszttal ajánlottam Romsics Ignác könyvét, ebben egy fejezetet írt Egry, az Erdély-mítoszokkal kapcsolatban. Kellemes cikk volt, feltárta a XX. század eleji magyar emberek alacsony informáltságát Erdéllyel és különösen a Székelyfölddel kapcsolatban, amit romantikával kompenzáltak. Egry doktorált amúgy, az erdélyi szászok pénzügyi rendszeréből.
Ezzel ellentétben ez a könyv nem nagy szám, eleve irritál, ha nincsenek lábjegyzetek, ez Drábik János szint. Másrészt nem tudott objektív maradni, tudományos munkában nem illik olyanokat írni, mint hogy Wass Albert giccses és primitív, vagy hogy az egységes nemzet nem létezhet (mármint anyaországi és határon túli-, külhoni magyarok esetén). Meg szerintem a Jobbiknak nincsenek nemzetiszocialista gyökerei, a korai fajvédőktől és a mai nyugati populistáktól merítettek sokat. Persze nem mehetek el az mellett, hogy jól írta le a magyar eseményekhez és személyekhez fűződő ambivalens viszonyt, pl. Nagy Imre esetében, akit a jobboldal annak ellenére magának vall, hogy az holtáig kommunista maradt, de pontosan ettől, a kommunista-antikommunista tengelytől nem tudott szabadulni. Abban is teljesen igaza volt, hogy határon túli magyarok esetében csak arra figyelt oda eddig a magyar kormány, amelyik feltűnően ki volt szolgáltatva valamely többségi nemzetnek, de pl. a csángók, a burgenlandiak vagy akár a New York-ba emigráltak nem izgattak igazából senkit.
Szóval erősen közepes lett, kicsit több munkával egy egészen jó könyv lehetne.
Utolsó kommentek