Talán csak Teleki Pál váratlan öngyilkossága olyan megrendítő a magyar politikatörténetben, mint az első világháború végóráiban elkövetett Tisza István ellen elkövetett merénylet, melynek felderítésére vállalkozott a szerző 1988-ban megjelent könyve. Tisza Istvántól már fiatalon sem állt távol a politika, hiszen Tisza Kálmán, édesapja maga is hosszasan miniszterelnök volt a kiegyezést követő időszakban. Édesapjával közösen a Szabadelvű Pártban politizáltak, végül az állampolgárságot korlátozó javaslat miatt szembe is kerültek, mely elvette volna minden olyan személy magyar állampolgárságát, mely hosszabb ideje külföldön tartózkodik, köztük Kossuth Lajosért is. Tisza Kálmán végül a Budapestet megszépítő (Operaház, Országház), Szegeded újjáépítő rendelkezései ellenére, a korrupció, a véderő javaslat (mely a magyar katonaság függetlenségét és létszámának növelését támogatta), a nemzetiségekkel szembeni türelmetlenség és Kossuth állampolgárságának kérdése végül elegendőnek bizonyult, hogy Tisza Kálmán lemondjon tisztségéről.
Tisza István sokszínű személyiség volt, huszártiszt (később az első világháború alatt szolgált is, hogy népszerűségvesztését csökkentse) és főjegyző volt, majd életének jelentős részét az országos politikában élte ki. Kezdeti mérsékelt liberális álláspontja jelentős változáson ment keresztül, főként az ellenzéki technikai és tartalmi obstrukció hatására, így jelentősen korlátozni kívánta az ellenzék beleszólását a politika alakításába, később véleményüket gyakorlatilag figyelmen kívül hagyta és hitt konokul az egyre inkább konzervatívvá váló, sőt, időnként legitmista (IV. Károly kapcsán) nézeteiben. Általában népszerűtlennek bizonyult az alacsonyabb néprétegek körében (mivel ellenezte az általános választójogot, tudva, hogy abban az esetben esélye sem lesz választást nyerni) és a nemzetiségekkel szemben sem mutatott megértést, a románokkal több ízben leült tárgyalni, de a horvátokkal is megromlott viszonya a vasútnál való magyar nyelv előírással és az egységes délszláv állam elutasításával. A háborúban az uralkodóval ellentétben Bulgária védelmére kelt, mivel Törökország és Görögország megerősödését veszélyesnek tartotta és tartott az orosz befolyástól, célja a Monarchia megőrzése és a dualizmus fenntartása volt.
Idővel egyre több párbajba (amiben profi volt) és merénylet kísérletbe keveredett, így várható volt, hogy mivel a háborús pusztításokért őt tették felelőssé, hamarosan szervezett akcióval törnek életére. Gyilkosságának körülményei mind a mai napig nem tisztázottak, a Tanácsköztársaságban nem nagyon nyúltak az ügyhöz politikai indokból, de még Tisza ellenzéke is elítélte a gyilkosság tényét, a fehérterror alatt pedig egyértelműen politikai megtorlást szándékával kezdték meg a feltételezett tettesek előkerítését, majd az ítélethozatalt. Az eljárás lezajlását bonyolította, hogy Hüttner Sándor csak azért vállalta be a tett elkövetését, mert politikai szerepvállalása miatt tartott a vérbosszútól odakint, az eljárást vezető Kovács bíró öngyilkosságot követett el, és érdekes módon a kisebb bűnrészesek kerültek előítélésre, míg a fő vádlottakat felmentették.
A könyv felvezető fejezete és az utolsó, Tisza megítélését taglaló fejezete kissé elfogult, kritikátlan, viszont a történeseket, különösen a politikai tevékenységet bemutató részek objektívek, tárgyilagosak, így ajánlom bárki figyelmébe, akit érdekel a kor a politikaitörténete.




Szentendréről eddig Ráby Mátyás zugügyvédi tevékenysége és a Dunán leúsztatott szerb menyecskék jutotta eszembe, de most már előkerült azt is, hogy a közterületek közül többön
Második ízben dolgozom a hajléktalanellátórendszerben, voltam nappali melegedőben, éjjeli menedékhelyen és vagyok most átmeneti szállón. Utcás nem voltam, ennek ellenére tisztában vagyok a helyzettel. Életvitelszerűen az utcán általában azok a személyek tartózkodnak (utcán, és nem erdei kunyhókban, sátrakban!), akiknek súlyos alkoholproblémái vannak (elvégre ez miatt korlátozottabban érzik a hideget, ami természetesen a szervezet átverése) és akik nem jutnak el a népkonyháig a napi egyszeri meleg ételért, akiknek egyetlen "bevétele" a kukákból összeszedett lomi, amiknek mondjuk úgy, a minősége és a tápértéke nem nevezhető megfelelőnek. A gyógyszereikhez nem jutnak hozzá, az egészségügyi ellátásból kimaradnak, ha be is kerülnek, a legrosszabb elbánásban részesülnek. Könnyebben vállnak bűncselekmények áldozataivá, lesznek a koldusmaffia áldozatai, lesznek "csicskáltatva". Az utcán az élet jóval rövidebb és keservesebb, mint a szállón, átlag egy utcás év megfelel 5 évnyi fedél alatti életnek.
Úgy hiszem, akkor érdemes egy intézkedést bevezetni, ha van rá kapacitás. Elő lehet írni, hogy legyen 500 liter tej naponta, ha egyetlen tehén legelészik a mezőn, nem fog sikerülni a terv. Vagyis abban az esetben van értelme bármilyen tiltó rendelkezésnek, ha adott olyan intézményi háttérben, melyben adott személyek ellátás megfelelő színvonalon garantálható. Szentendrén ismereteim szerint a Magyar Vöröskereszt rendelkezik egy 22-26 fős szállóval, a helyi viszonyokat (pl. a hajléktalan emberek számát és nemek szerinti megoszlását) nem ismerve elsőre a szám rendkívül kevésnek tekinthető, vagyis a büntetés nem korrekt a férőhelyek számának tekintetében (a krízisidőszakban szokás matracokra fektetni a létszámtúllépést).








Mai napon 14.15 perckor átvettem az egyik dunaújvárosi virágüzletben azt a 10 szál tulipánt, amit egy hete rendeltem, hogy 8.-án, ami mellesleg a névnapom is egyben, hogy több kedves nőismerősömet felköszöntsem (ezért is ilyen egyszerű, mert a pénztárcám, hiába vagyok férfi, nem vaskos), erre szembeszalad velem
gyanúm beigazolódott, az MSZP balosabb szárnyán foglalt helyet, de a kétkedéseimet némileg eloszlatta a könyv végén tapasztalható kritikus hangnem, így éppen ellentétes Debreczeni József "Arcmás" (avagy hogyan lett Orbán Viktor patás démon) című könyvével, mely az elején mutatkozott objektívnek és a végén, Gyurcsány Ferenc színrelépésével lett élvezhetetlen. A szerző ügyesen Lenin életútjával kezdett, majd a munkásság, elméleti viták és politikai csaták bemutatásához ismét elölről kezdte a kronológiát, így az elmesélés sokkal érthetőbb, mint folyamatában, a könyv végén fellelhető összefoglaló, szószedet és kronológia is sokat
segít a magamfajtáknak az átlátásban.










Úgy néz ki, Minszkben (ez mondjuk számomra kissé sarkas, miután Fehéroroszország nemigazán tartozik a demokrata államok sorába) lezárultak az éjszakán átnyúló tárgyalások annak ellenére, hogy meglehetősen aggasztó hírek érkeztek a délelőtt folyamán, mivel szinte minden fél előnytelennek tartotta magára nézve a feltételeket.
Hollande, Angela Merkel, Petro Porosenko és Vlagyimir Putyin végül megállapodtak a február 15.-étől kezdődő tűzszünetről (bár eddig is az volt, csak egy nap után feledésbe merült), valamint Ukrajnának alkotmányos reformot kell végrehajtania és Donyeck, Lugaszk megyéknek különleges státust kell biztosítania (Kárpátaljára kíváncsian várom, ennek milyen hatása lesz, miután a harcokba a magyarokat is bevonták), melyről tárgyalások a későbbiekben várhatóak, míg a Krími félszigetről való lemondás teljesen egyértelmű.
A magyar politikában rendkívüli módon "szeretem", hogy olyan nyalánkságokkal szolgál a minden falatra ugró blogger számára, melyről tőlünk keletebbre és nyugatabbra csak álmodozni szokás. Miután Simicska részegen kellő alkalommal tette a közbeszéd tárgyává az emlősök hímnemű örökítőanyagának egy vulgárisabb megnevezését, a Jobbik is igyekezett felzárkózni.


A toleranciájára büszke nyugat és a 
A Franciaországban történt események alighanem mindannyiunk érdeklődését felkeltették, az értelmesebbeknek persze az is eszébe jutott, hogy mennyi mindenről nem esik szó, a konteósok meg már odáig csavarodtak, hogy Izrael áll az dzsihádistának álcázott akció mögött (Szaniszló Ferenc megmondja).
Utolsó kommentek