Szigorúan a magányvéleményem, nem ismerem minden, az Ökopolisz Alapítvány rendezvényén megjelenő politikus munkásságát. Akiknek én különösen örülök:

Ángyán József az a politikus ma, akire nem lehet panasz. Igaz, eléggé visszás kérdésekben ő simán igent mondott a kormánypárti őrületre, de valószínűleg percenként büntetnék Kövérék, ha nem így tenne, illetve ennyi marhaságot senkinek nem volna ideje elolvasni. Nade, nem mentegetem, legnagyobb érdeme, hogy betartatja a kormányprogramot és aggódik a magyar vidék sorsáért mind földügyben, mind a trafikmutyi tekintetében, ami láthatóan a feudalizmus mámorában tengődő kollégáit hidegen hagyja, illetve talán nem is foglalkoznak vele, amíg kapják a tiszteletdíjat. Úgy hiszem, Ángyán kiváló szakember, így a Jobbik soraiban, ahol már az ezotéria és az áltudományos fantazmagória hódít, nincs helye, a földkérdést nem érzelmi, hanem gazdasági tekintetben kell kezelni.

Sólyom Lászlót a Fidesz tette ügyes szavazási trükkel államfővé, de váltotta is le, mert nem olvadt fel a gerince időközben. Sólyom számára az alkotmányosság szent, nem enged a demokratikusságból és nem lesz a "törvényhozás motorja". Emellett hagyományokat tisztelő, konzervatív szemlélete igencsak ráférne az elpiacosodott, valódi értékeket háttérbe szorító társadalmi életmódra, részt vett természeti kincseinket óvó mozgalmakban (Élőlánc, Bős-Nagymaros).

Azt mondom, előre, a magyar jövőért!

Arra nincs esély, hogy megváltoztassák Románia nemzetállamként való meghatározását, de arra igen, hogy belekerüljön az alkotmányba, hogy a romániai magyarok az ország részei, egyenlő és legitim polgárai – mondta a román kormányfő az RMDSZ kongresszusán. Victor Pont a székely zászló kapcsán elmondta: olyan szabályozást javasol, ami elismeri a helyi jelképeket is.

A Romániát nemzetállamként meghatározó alkotmány első cikkelyének megváltoztatására nincs reális esély, de olyan módosításra igen, amely garantálja, hogy a – hangoztatta Victor Ponta román miniszterelnök, a Bukarestben kormányzó Szociáldemokrata Párt elnöke szombaton Csíkszeredában, az RMDSZ kongresszusán.

Ponta rámutatott: elengedhetetlen, hogy a román kormány mindig párbeszédet folytasson az RMDSZ-szel, mint a magyar közösség egyetlen választói legitimitással rendelkező képviseletével. A székely zászlóra utalva rámutatott: egy olyan szabályozást javasolt nemrég az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében elmondott beszédében, amely a román és az EU-zászló mellett elismeri a helyi jelképeket.

A régiók kialakításáról szólva azt mondta: megérti, hogy a magyarság nem akar olyan óriásrégiót, amelynek központja távol van, és amelynek irányításában közösség képviselői kisebbségben vannak. „Azt a formulát keressük, amely az identitás megőrzését és a fejlődést is biztosítja” – ígérte. A marosvásárhelyi magyar orvosképzés ügyében Ponta kijelentette: az oktatási miniszternek a „felelőssége és jogköre”, hogy érvényt szerezzen a román és a magyar tanárok között tavaly született megállapodásnak.

A miniszterelnök úgy vélekedett, a romániai magyar közösség gondjaira csak párbeszéddel lehet megoldást találni. Orbán Viktor magyar miniszterelnökre utalva Ponta tréfásan megjegyezte: az RMDSZ-nek „két Viktorja is van, aki az RMDSZ barátságát keresi”.

Crin Antonescu a bukaresti kormánykoalícióban részt vevő Nemzeti Liberális Párt elnöke rámutatott: senki sem akar a romániai magyarságra egy másik történelmet, egy másik nyelvet ráerőltetni. Azt mondta: egy erősebb magyar közösség erősebb Romániát is jelent. „Románia gyengébb lett a németek távozásával, gyengébb lett a zsidók kivándorlásával” – mutatott rá Antonescu.

A jobbközép ellenzék képviseletében jelen lévő Mihai Razvan Ungureanu volt miniszterelnök magyar gyökereit nyilvánosan felvállalva néhány mondatot magyarul elmondva köszöntötte az RMDSZ-t, mint volt koalíciós partnerét. Románul folytatott beszédében rámutatott, az RMDSZ képviselői mindig hűséges és megbízható partnereknek bizonyultak azokban a politikai szövetségekben, amelyekben részt vettek, a szövetség által képviselt politika pedig európai.

Hans Heinrich Hansen, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke az RMDSZ-szel közösen indított kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezés fontosságát hangsúlyozta. Az RMDSZ kongresszusát Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke videoüzenetben köszöntötte.

Az RMDSZ történetének legnagyobb létszámú, a szervezők által „feladatkijelölőnek” nevezett kongresszusát tartja szombaton Csíkszeredában, amelyen a 777 küldött elfogadja a szervezet új programját és alapszabályát.

Forrás: mandiner.hu

Részben két nyelven, szlovák címlappal és magyar hátlappal jelent meg hétfőn a pozsonyi .týždeň (Hét) című politikai-közéleti hetilap, amely aktuális kiadásában mindkét nyelven közli azokat az írásokat, amelyeket Surján László európai parlamenti alelnök, illetve a lap főszerkesztője, Štefan Hríb írt a szlovák-magyar viszony kapcsán egymásnak címezve.

A lap a szlovák médiapiacon eddig példa nélküli kétnyelvű megjelenésének, illetve Surján László abban közölt írásának előzménye, hogy a szlovák lap főszerkesztőjét nemrégiben a megbékélés és együttműködés elismeréseként a Charta XXI mozgalom díjával tüntették ki Budapesten. Štefan Hríb a kitüntetés átvételekor a megbocsátás és az egymáshoz vezető utak keresésének szükségességéről beszélt a szlovák-magyar viszony összefüggéseiben.

A lap címoldalán az 1920-as párizsi békekonferencián a magyar delegációt vezető gróf Apponyi Albert képe látható, mellette Slováci, prepáčte! (Szlovákok, bocsássatok meg) felirattal. A lap alternatív címoldalként szereplő hátlapján pedig Edvard Beneš volt csehszlovák államfő képe jelent meg a Bocsánat, magyarok! felirat kíséretében. Míg Apponyit a .týždeň az 1910-es keltezésű, „magyarosító iskolatörvények” megalkotójaként azonosítja, addig Benešt az 1945-ös „diszkriminációs dekrétumok” szülőatyjaként jelöli meg.

Surján László a Baráti szavak Štefan Hríbnek című cikkében a szlovák-magyar viszony összefüggéseiben azt írta: itt az alkalom, hogy építő párbeszéd kezdődjön. „Számunkra Trianon tragédia, a győzteseknek örömünnep. A feladat nagy: e két érzés közé kell hidat vernünk” – fogalmazott. Hozzátette: míg a török időkben a magyar ember istenéhez fordulva, bűneit bánva kereste a kibontakozást, a 20. század „világiasabb légkörében csupán az igazságtalanságot tartottuk szem előtt”. Ezzel összefüggésben leszögezte: szembe kell nézni a kiegyezés utáni „erőszakos magyarosítással” és a Trianon utáni hibákkal is.

„Magyarázat lehet, mentség nincs hibáinkra, bűneinkre. Van miért megkövetni a szlovákokat, amit most meg is teszek, bár tudom, hogy ebben a kérdésben ugyanúgy nincs közmegegyezés, mint ahogy Mikloško kijelentése mögött sem volt” – írta a magyar politikus, arra utalva, hogy František Mikloško a Szlovák Nemzetgyűlés elnökeként a kilencvenes években bocsánatot kért az 1945 és 1948 közötti időszak igazságtalanságaiért. Leszögezte: a megkövetés nem megaláz, hanem felemel, ez a múlt tehertételeitől való megszabadulás útja.

Martin Hanus, a .týždeň főszerkesztő-helyettese a lap weboldalán megjelent videójában azt mondta a Surján-írásról: nem várták, hogy Štefan Hríb Magyarországon mondott szavaival összefüggésben ilyen reakció születik. Hanus szerint a „bocsánatkérő” írás főként azért volt meglepetés, mert „olyan oldalról érkezett, ahonnét annyira nem várták volna”. Hozzátette: most azt várják, hogy az írás milyen reakciókat vált ki Magyarországon, vajon csend követi-e, vagy olyan párbeszédet vált ki, amely akár egy új korszak kezdetét is jelentheti.

Forrás: Mandiner.hu

Brit kutatók vizuális talányra adott reakcióidő segítségével arra az eredményre jutottak, hogy száz évvel ezelőtt az emberek okosabbak voltak, jobban vágott az eszük. Nem vagyok sem genetikus, sem pszichológus, de a kérdés elgondolkoztató és nem megkerülhető, főleg, mert említik, ennek oka, hogy a buták jobban szaporodnak.

Az ember tudáskészlete rendkívül sokat változott mind mennyiségében, mind minőségében. Egy ókori filozófus számára, hacsak nem volt írástudó, kötelező volt mindent fejben tartani, akár hosszú percekig idézni a másikat, míg Werbőczy István már kis papírokra írta kedvenc szerzői gondolatait, hogy mindig kéznél legyenek. Mindkettejükre igaz, ha számolniuk kellett, megoldották fejben  vagy írásban (már ha tudtak ilyet), esetleg elővettek valami mechanikus segédeszközt, hiszen számológép néven csak prototípusként létezett olyan, már több műveletre ellátására is képes szerkezet, mint amit pl. Wilhelm Schickard alkotott. Ma teljesen másként állunk, az ember feje már lassan kisebb google, eltároljuk a keresőszavakat és az elérhetőségeket, majd ha az információra szükségünk van, alkalmazzuk a kereső algoritmust. Vagyis már nem a tudást, hanem az információ helyét tároljuk el, és ezzel lexikális tudásunk valóban zuhant, ma már nem kell tudnia senkinek, mikor íródott a Beszterce Ostroma, két kattintás és megvan a válasz, akár a buszon ülve. Számolnunk sem kell, a gép megteszi helyettünk.

Ez utóbbi valós veszély, hiszen egyre kiszolgáltatottabbakká leszünk a technikának, képzeljük csak el, micsoda sokk volna, ha egy napra eltűnne a google vagy a wikipédia és szidnánk magunkat, amiért nem tartottuk fejben a cikkek tartalmát, amikre hivatkozni szeretnénk. Másik oldalról viszont a technika kinyitotta a lehetőségeket, száz éve egy falusi tanyán talán pár hét múlva tudtuk volna meg, ki lett a magyar miniszterelnök, az amerikait meg talán soha, mert rettentően távolinak tűnne. Igen, a világhálóval közelebbi lett minden, de nem mindegy, mire használjuk. A ma emberének sokkal keményebb farkasa lett, hogy olyan dolgoktól vált függővé, melyekre ha végiggondoljuk, semmi szüksége nem lenne és éppen, hogy leépíti a társas kapcsolatait (furcsa erről pont egy blogon beszélni). Hetente várt sitcom-ok, egynyári sláger bálványok és facebook bölcsességek megosztása, a reklámok által sugallt "valódi" boldogság, ezekkel egészült ki az egyszeri ember ismerettára és tette őt egy alapvetően önmagával és önös élvezeteivel törődő ösztönlénnyé. Igen, ilyen téren talán butultunk, de a tanulmány figyelmen kívül hagyja, hogy nem volt anno sem mindenki Arisztotelész, a többség a maga egyszerűségében élt és halt meg feltűnés nélkül, mint Móricz Zsigmond Kis Jánosa.

A legsarkalatosabb pont a kutatók állításában, hogy a buták szaporodnak, így most már csak ezzel foglalkoznék. Nem ismerem a világon előforduló összes esetet, én azt tapasztalom mind munkám során, mind magánemberként, hogy az egyszerű ember szaporább, ha ildomos használnom ezt a kifejezést. Ennek több oka van, a magasabb gyermekáldás ellehetetleníti a karriert, illetve az élelmesebb ember tudja tervezni a háztartását, addig nyújtózkodik, ameddig a takarója elér. Ezzel szemben a szegény ember több gyermeket vállal, akik a fejlődő orvostudománynak hála egyre többen megérik a felnőttkort, hiszen az egyszerű ember rövidebb időre tervez és nem ismeri a terhesség megelőzés módjait, talán nem is számol a gyermekkel, mint teherrel. A szegény ember általában szegény környezetben nevelkedik, így gyermekei csak ezzel az életmóddal találkoznak, nem tudnak jobb iskolákba járni, magasabb kultúrát művelni, ők maguk is alacsonyabb igényszinttel hagyják el a szülői házat és hasonlóan bő gyermekáldással teljesítik küldetésüket. A probléma sokkal több, mint esetleges elbutulás, hiszen a szűkös források felett egyre többen tartják markukat és ez döbbenetes éhezéshez, elvándorláshoz és háborúkhoz fog vezetni. A gyermekáldást alanyi jogon támogató szociális ellátások helyett érdemes volna a gyermeknevelés minőségét és a jövedelmek ésszerű beosztását támogatni, ugyanis pl. kis Hazánkban is növekedőben van a nincstelen, szakképzetlen, fiatalon családot alapító réteg, akiket az egyre kevesebb "okosnak" kellene eltartania, akik nem utolsósorban már mindent gépiesítenek, automatizálnak, feleslegessé téve a "butákat".

Schiffer András a magyar ellenzék egyik leghitelesebb, legpiacképesebb szereplőjévé válhat nemzetpolitikai értelemben is, amennyiben a határon túli magyarság kérdésében kellőképpen tájékozódik.

Bajnai Gordon felvidéki road show-jai nem sikerülnek valami fényesre. Kényszeresek, izzadságszagúak, hiányzik a mondanivaló, még a látszata is annak, hogy egy kormányváltó politikus tárgyal(gat) Pozsonyban, vagy éppen Dunaszerdahelyen. Nem segíti a megítélését az sem, hogy útjait nyíltan a Most-Híd talpasai, és Hunčík Péter mellett a párt másik szellemi atyja, a Kalligram könyvkiadó igazgatója, Szigeti László egyengetik (Kék Szalon). Ha nincs az a zseniális médiahekk nem lopják el a kocsiját a Most-Híd székháza elől és nem kap kosarat az MKP-tól, talán fel sem tűnik, hogy itt járt. A magyarországi ellenzék számára tehát bőven van még mozgástér Felvidéken.

Legutóbbi nyilatkozata alapján ebbe a térbe igyekszik beférkőzni Schiffer András. „Az LMP a korábbinál intenzívebb nemzetpolitika folytatására készül” – jelentette ki a Lehet Más a Politika elnöke. Eddig rendben is van a dolog. Majd a zöld párt elnöke így folytatta: “az LMP álláspontja az, hogy egyenlő alapon azonos mércével kell kezelni a határon túli magyar szervezeteket, s a párt ezt várja el a magyar kormánytól is. (…) a Fidesz rossz úton jár, amikor megkülönbözteti a határon túli magyar szervezeteket.“ – fogalmazott Schiffer. A Körkép pedig azt kérdezi, nemzetpolitikailag mi különböztetné meg innentől kezdve az LMP-t az egykori SZDSZ-tőt, baloldaltól vagy éppen Bajnai Gordon eszmeiségétől?

Schiffer András egy szimpatikus, felkészült, jól érvelő politikus, aki a tavalyi Tranzit nyári egyetemen, Kőszegen is méltó vitapartnere volt a Fideszes Gulyás Gergelynek. Látható, hogy Schiffer számára még nagyon friss a felismerés a határon túli magyarság létezéről. De már az elején jó volna eldöntenie, hogy a Gyurcsány, Mesterházy, Bajnai féle, a határon túli asszimilációs politikát legitimizáló vonalat kívánja-e erősíteni, vagy inkább a nemzetmegtartást.

Ennek eldöntésére kívánatos lenne egy felvidéki tájékozódó jellegű körút a számára. Bajnaitól eltérően vélhetően az MKP-nál sem kapna kosarat. Ahogy anno Martonyi János is elmondta, a nemzetpolitika nem külpolitika. A nemzetpolitika a nemzetstratégia része, melyben Schiffer András LMP-je is saját fejezetet nyithat. Jó lenne, ha mielőbb tisztázná ennek irányát.

Forrás: Király Zsolt - korkep.sk

Csepeli György, aki a szélsőjobberek ismereteivel ellentétben a határon túli magyarok értékvilágát is kutatta, már 2010-ben kimutatta, hogy messze mi vagyunk a legetatistább és legellenségeskedőbb népség az Európai Unióban. Ergo jó szocialista örökségként mindent az államtól várunk, de jó 30s évekbeli módra utálunk mindenkit, akit nem ismerünk. A cigány miatt nincsen magyar gyerek, a melegek miatt mennek tönkre a házasságok és gruppeneznek a tizenévesek és persze a zsidók miatt nincsen munka. A zsidó világkongresszus ma Budapesten ülésezett, tekintettel az egyre erősödő antiszemitizmusra (hogy mi lennénk-e a legantiszemitábbak, nem érdekel különösebben, ezt méregetni puszta mentegetőzés), erre Vonáék rászervezik a tüntetésüket, amit a bíróság engedélyez, de Orbán Viktor, mint enyhén kormányzói hajlammal megáldott vezető be kíván tiltani. Itt most nem állnék le azon vitázni, hogy ez belefér-e a véleményszabadságba (szerintem igen), az igazi gond, hogy valamiért egyre inkább rágja a közszellemet ez a beivódó önmérgezés.

Ma unokatestvérem ballagásán voltam, kellemes fekete mellényben és magyar paraszti kalapban, amit a Himnusz alatt illedelmesen mellemhez szorítottam. De mindez nem volt elég, a hátam mögött összesúgtak, hogy "ez biztosan zsidó".  Három nagyszülőm szegényparaszt, egy módosabb gazdák leszármazója volt a padlássöprésig, aztán a helyi téeszben robotoltak, zsidó felmenőről nem tudok. Elment a józan eszünk. Mindenben a zsidót látjuk. Ez teljesen más probléma, mint a cigányság savazása, hiszen látjuk, felülreprezentáltak a mélyszegények körében és a pitiánerebb, erőszakosabb bűncselekmények elkövetésében. Magyar szemmel, aki erőszakos bűncselekményeket követ el, az cigány, aki pénzt lop, az zsidó. Hány zsidó nyertese volt a trafikmutyinak és a földmutyinak? Tán izraeli állampolgárok ülnek a Közgép és a Strabag élén? Fenét. Kedves képviselőink haverjai. És akármennyire nyomja Vona, hogy ő nem politikus, hanem egyszerű ember (ez a populista politikusok kedvenc dumája), bizony pártja tavalyi költségvetése még mindig nem látható, és pénz folyt át rajtuk dögivel, hazaszeretetből nem lehet finanszírozni a pártot. Most már a cigányozás nem elég, jönnek a zsidók és óhatatlanul elnácul a Jobbik.

Ez már nem Szabó Dezső és Bajcsy-Zsilinszky Endre szelleme, itt már régen nem Németh László és Veres Péter szava az, ami áthatja a mélymagyar néplelket. Vona torkából már Bosnyák Zoltán baritonja csendül fel és a Jobbik szépen elkaszálja a lehetőséget, hogy modern európai nemzeti radikális párttá váljon, aminek amúgy lenne helye a magyar közéletben, hiszen a nem szűnő bevándorlás és az Európai Unió kritikája minimum vitára alkalmas, hát még Palesztina felszabadításának ügye. De aki még mindig faji kérdésekkel traktálja magát, az leragadt valahol Európa szégyenteljes világégéseiben és a múlt sebeit nyaldossa és ezzel mélybe taszítja saját népét.

Kérem a Jobbikot, annak vezetőségét és tagságát, hogy gondolják újra, hova is tartoznak. a XXI. vagy a XX. századba? Álljanak ki és vállalják Imrédy Béla örökségét (és ezzel egy lehetséges betiltást, Viki nem fog szarozni), vagy álljanak a nemzet oldalára és legyenek egy magyar érdeket szem előtt tartó radikális, modern párt. Más lehetőség nincs.

A kormányközeli sajtó már tucatszor temette az LMP-t, egyszer emberek, buszsofőrök és fogorvosok egyszerre hitték el a gyászos propagandát, hogy az LMP kettészakadt és eltűnt a parlamentből. A kormány teljesen beleélte magát a helyzetbe, hogy csak a jól ismert módszerekkel kampányoló Bajnai-oligarcha nehézsúlyú válogatottat (akik a Fidesz plakátháborús pénznyelőjét is átvették) és az ötleteitől megfosztott, bánatát zsidózásba fojtó Jobbikot kell megvernie jövő tavasszal. Arra nem számítottak két nőverés és trafikmutyi között, hogy majd a saját fegyverük fordul ellenük.

Történt ugyanis, hogy Gyurcsány-fóbiájuk közepette pénzforrásaitól megfosztott DK-t elintézték, magánhadseregegnyi energiát öltek egy kiöregedett bolti tolvaj szintű ellenség elpusztítására, csak éppen nem hitték volna, hogy jogszabályok tanulmányozásában különös élvezetet találó Schiffer Andrásnak feltűnik egy passzus, és lényegében egy "i" betű hiánya:

...a jelenleg hatályos 1997. évi C. törvény alapján lefolytatott országgyűlési választás eredményeként bejutott országgyűlési képviselők vonatkozásában – az olyan pártlistához tartozó országgyűlési képviselőket, melynek pártlistája a valamennyi területi pártlistára leadott és országosan összesített érvényes szavazatok több mint öt százalékát megkapta, mindenképpen megilleti a képviselőcsoport létrehozásának joga.

Az AB világosan kimondja, hogy az LMP-t saját magáért juttatták a parlamentbe (míg a DK, a PM vállalta a kockázatot a szakadárkodással), a szavazók nem azt akarták, hogy újabb SZDSZ-ként hozzá csapódjanak a szocikhoz és a Bajnai mögött sorakozó oliharcha gárdát, együtt koktélozva Felcsútival és Oszkóval. Egy demokráciában a parlamentbe jutott pártoknak joga van képviselni választóik érdekeit és gondolatait, nem ücsörögni és melegedni mennek a parlamentbe. Orbán Viktornak van mitől félnie, az LMP nem plakátokat fog ragasztgatni és a betondzsungelből kiáltozni a földek után, a Fidesz mellett volt talán a szerencse 2010-ben, de Isten az LMP-vel van. A főnix újra szárnyalni fog.

Kedves Balogh József, Tisztelt Képviselő Úr!

Elnézést, hogy zavarom, de bejelentett lakcímem és a korábbi EVK-k alapján maga az én képviselőm, igaz, én nem magára adtam a voksomat, de ez most nem számít. Egyszer még találkoztunk is, éppen Tanyasi Áruk Boltját avattak, én ott voltam és beszéltünk pár szót. Igaz, Ángyán József miatt mentem, kiváló, színvonalas beszédet tartott.

Árulja már el nekem, Képviselő Úr, miféle vak komondor az, ami beugrik az asszony elé? Vagy csak a kedvese volna olyan ügyefogyott, hogy nem veszi észre a lába előtt heverő kutyát? Ismerem az Önök életmódját, derék gazdálkodó, a Tanyaszövetség elnöke mi más is lehetne, de nem hiszem, hogy petróleumlámpával világítanának a jobb fényhatás és hitelesebb parasztkép elérése érdekében. Vallja be, előadták a tipikus színdarabot, részeg férj haza, asszony leszólja, ezért helyrerakja egy kicsit. Sok helyütt ez nem is színdarab, egyenesen sorozat, minden este előadják. Varga István és Czakó Gábor már megmutatták az irányt, egy nyakleves jól helyreteszi az eltérült szülőgépet és holnap máris finomabb lesz a tyúkhúsleves.

Sajnos ezt a viselkedés minden, csak nem keresztény, nem konzervatív, de nem is férfias. Ez a gyáva, feszültségekkel teli, az erőseknek nyaló, a gyengéken frusztrációját levezető ember sajátja. Képviselő Úr! Ha a lakodalom után férfi volt, legyen másnap is férfi! A mentelmi jogról való lemondás szép gesztus, de nekem ez nem elég, nem nyugtat meg. Nyilvánosan kérjen bocsánatot a kedves feleségétől és a nemzet minden asszonyától. Ugyanis mind megérdemelnék, hogy az a kéz bátorítóan fogja az övékét és ne mindig az arcukat érje. A nemzet államférfije tiszteli gyermekei anyját, hiszen ő maga is anyától született!

Tudjuk, hogy a Fidesznek nincsen ideológiája. Ettől függetlenül a NER valami olyasmivé alakult, amit nehéz egyáltalán meghatározni, a józan ész korlátai közé szorítani. A legtöbben a kommunizmussal hasonlítják össze az egyértelműen tekintélyuralomra épülő, minden szabályt felrúgó "együttműködést". Nem mindenki tudja, nemzeti retorikában a kommunisták is otthon voltak, szinte piros-fehér-zöldbe öltöztek, Kossuth, Táncsics és Petőfi arcképével kampányoltak, közben olyan üres lőzungokat szórtak, mint "Hazánk függetlenségét senki sem veszélyezteti", "Tiéd az ország, magadnak építed" (Rákosi Mátyás - Nemzetmentés), amit valamiféle szocialista hazafiságnak állítottak be. A magánvagyont einstandolták, a múltat átírták, közben állandó fasiszta fenyegetéssel indokolták a vasrendszert. Ma ezt a nevetséges paranoiát jeleníti meg a Békemenet és a a "békevonat". Fenyegetve vagyunk, ezért kell a nemzet erős keze, hogy megszorítsa a nadrágszíjat és  Brüsszeli tököket.

Közben egy másik vonal is erősen keveredik, ugyanis a NER nem úgy államosít, mint a kommunisták, elvégre ők legalább az embert dolgoztatták a tőle ellopott földeken, de itt inkább az Árpád-Házi királyok módszereit láthatjuk, nemessé teszem a hozzám hű alattvalókat, először a földeket, majd a szemétszállítás és a dohányárusítás jogát szórom szét (az eddigihez képest megemelt áron), teljesen mindegy, hogy az illető ért-e a mezőgazdasághoz vagy kereskedelemhez, a lényeg, hogy nemzetépítő harcosa legyen a rendszernek. Hamarosan a helyi pártbizottság dönt az italmérés (kocsmáltatás) jogáról, esetleg bevállalják az első éjszaka jogát is, ha a KDNP-t nem cserélik le a MIÉPre esetleg a katolikus egyház lesz az egyetlen, mely iskolákat vehet át, liturgiát tarthat.

Az igazán kellemetlen az, hogy aminek a kormány nevezi magát. A Fidesz nem nemzeti és főleg nem keresztény. Addig nemzeti, amíg lobogónkba burkolózva anyagi érdekeltségből hadakozik Brüsszellel és addig keresztény, amíg rezsicsökkentős íveket visznek körbe Isten házában. Amúgy meg a nemzetrontó korrupció és a másokat lesajnáló fösvény hedonizmus bűzlik az egész hal fejétől. Bebiztosítják magukat, minden utolsó forintot kisajtolnak a népből, hogy vézna, gyönge kezével ne legyen, aki ezt a túlduzzadt haveri kört agyonüsse egy malomkővel. Tudják, ha nem cselekednek és teszik az embereiket az utolsó csirkenyakelvágó futószalag mellé is, akkor a regisztrációra mégsem kötelezett dühös emberek csakazértis elmennek majd behúzni a legkisebb rosszt, Bajnait vagy a szocikat, aztán leszünk bankárország vagy nyugdíjas paradicsom. És az a legrosszabb, hogy mindhárom verzió további lezüllésünket hozza majd.

Update: A mai fejlemények után nyugdíjas bankárparadicsom leszünk. Együtt2006.

Az első dolog, ami eszembe jutott, hogy mocskos sokan voltunk. Ebben bizonyosan közrejátszottak a motorosok, akik egy kedves "kurvaanyázós" transzparenst lógattak le, ha már nem vonulhattak. Kicsit sajnálom, hogy a Székely Szabadság Napja nem mozgatott meg ekkora tömeget, de külön örültem, hogy az Élet Menetén is jelen volt a székely zászló. Hogy miért? Mert magyar ajkú zsidóság van szerte a világban, így Erdélyben is, Erdélyre nem csak Trianon kapcsán szabad és kell gondolni.

Az LMP-t Schiffer András, Szél Bernadett és Osztolykán Ágnes képviselte, a szocialisták közül Hiller Istvánt, Mesterházy Attilát és Török Zsoltot láttam mászkálni, illetve a PM-E14-ből Bajnait, valamint Kalterbach Jenőt. Ha esetleg valaki Szegedi Csanádot látta, fotót kérek. :) Nem örültem a DK-s zászlónak, OK, látszani akarnak, de ide ez nem való. Hasonlóan furcsállottam a Melegfront megjelenését, amit ugyebár a Tóra is bűnként kezel. Amit még nem értettem, hogy miért osztottak izraeli és uniós zászlót. 1948-ig nem alakították újra a zsidó államot, a magyar holokauszt áldozatai magyar emberekként szenvedték el a népirtást, az EU-ról meg csak Jászi Oszkár álmodozott akkoriban. Arról nem is beszélve, hogy Izrael nem éppen európai módon kezeli a kisebbségeket, bevándorlókat. A svájci zászló más tészta, elvégre 21e menekültet befogadtak, de tudomásom szerint ennél többet utasítottak el, amit sokan mind a mai napig a független állam szemére vetnek. Szóval nem örülök neki, hogy egy politikai ideológiát helyezünk előtérbe az esemény emlékezetével szemben.

Röviden, fontos megemlékezni a második világháború áldozatairól (mindenkiről, mert gonosz népek nincsenek, csak gonosz kormányok), hogy hasonló őrültséget ne követhessünk el még egyszer. Az emberi méltóság tisztelete és a keresztény szeretet nem tűrheti, hogy embertársainkat, köztük ártatlanokat, gyermekeket, ítéljünk halálra, mikor a szűkös javakért küzdünk. Egyetértek a jelmondattal, hogy "Soha többé!".

Ellenben aggasztó, hogy a miniszterelnök egy személyként betilthat egy tüntetést, még ha a jóízlésbe ütközik is annak megrendezése. Elvégre ez már a kormányzóság jogkörére emlékeztet és jól tudjuk, hogy a tiltás mennyire nem old meg semmit.

Füstöl az agyam, de tényleg. Először Németh György nevezi a nyugati kultúra bomlástermékének a cigányságot (mintha nem volnának spanyol gitánók, német szintik és más csoportjaik Európai nyugati felében), keresztény emberként. Szegénykém nem érzi, nem dacból álltak a romák az egyházi egyesületek (köznyelvben kisegyházak, szekták) mögé, hanem mert minden reményt feladtak. Magyarországon pl. a jehovák és a nazarénusok száma akkor ugrott meg, amikor az uradalmi cselédek feladták kitörési lehetőségeiket és már csak a túlvilág oltalmában bíztak (mások meg elmentek nyilasnak, tegyük hozzá). Most, 70 évvel később valóban elmondható, hogy számottevő a romák aránya a pünkösdista felekezetekben, amelyek érzelmi biztonságot nyújtanak az oda tévedőknek. Ezt nem okoskodásból mondom, néha én is meglátogatom a "gyülis cigányokat" és részt veszek a liturgiájukon, mert tisztelem, hogy ők legalább még összetartanak, bíznak valamiben.

Aztán meg jön Kulcsár Gergely, aki vállalkozói üzletvezetőként tökéletesen átlátja a szociális területet és ki meri mondani, hogy a cigányokra időseket bízni, mintha pedofilra bíznék gyereket. Félve jegyzem meg, hogy a pedofília eléggé széles kórkép és nem csak azokat sorolják ide, akik kiskorúakat rontanak meg, de gondolom Kulcsár a történész-politológus diplomájával ehhez is ért. Hajdúhadház már ígyis megjárta a Jobbik ámokfutását, ottani ismerőseim még ősszel mondták, hogy azóta sokkal rosszabb az együttélés, amióta a bakancsosok betették a lábukat. Vannak cigányok, akikre évtizedekkel ezelőtt rábíztak 500 birkát és egy szem nem hiányzott, az ő családjaik mind a mai napig megbízhatóak, mert ők pontosan ezzel különítik el magukat az általuk is megvetettektől: Becsületükkel és erélyükkel. Sajnos a munkanélküliség és az iskolázatlanság őket sem kíméli, de többen már elindultak az érettségi felé, két hölgyről tudom, hogy már javában tanulják a szociális gondozó szakmát (hogy az idősek mennyire lesznek erre vevőek, az más kérdés, a bizalmatlanság ma már általános). De a Jobbik ezt elvenné tőlük. Sőt, tagadni könnyű, jobbikos urak, akkor mit bízzunk rájuk? Miért nem mondják ki, hogy sortűz elé mindet? Korrektebb volna a maguk részéről, mint állandóan azt szajkózni, mire nem valóak!

Nem szeretem vagy pártolom a zsidókat. Nem szeretem őket jobban semelyik másik nemzetiségnél, vallási- és eszmei közösségnél. A magyarokat szeretem és más kárpát-medencei népeket. Az igazszívűeket, a le nem mondókat, a békéseket, a szeretőket. Akik akár hisznek Istenben, akár kritikával illetik, akármely nemzet zászlaja alatt álljanak is, de egy célért harcolnak, hogy e csodálatos szeglet örökké virágozzék Európában.

Eddig eszembe nem jutott volna kimenni az Élet Menetére. Nem vagyok híve a masírozgatásnak, mert sajnos mindig kontraproduktív, felbőszíti a vicsorgó csordát, de a tömeget csak nagy ritkán növeli. Persze részt vettem a Székely Szabadság Napján, mert nem tűrhetem, ami odaát folyik. Azokat is megértem, akik nem szeretik Izraelt. Én sem. Nem európai normák szerint működő ország, bezzeg ha mi befalaznánk a romákat vagy az izraelitákat, már menne is a berzenkedés. Vannak az egyenlőbbeknél egyenlőbbek. Igazán boldog persze csak akkor volnék, ha ezt a fal dolgot elfelejtenénk egyszer és mindenkorra.

De most kint leszek az Élet Menetén. Nem lehet félreérteni, amit a Nemzeti Érzelmű Motorosok és a Magyar Motoros Menet üzen. "Adj gázt!" Lehet, hogy csak tréfa volt, de akkor rémesen rosszindulatú. Emberek haltak meg, milliónyian. Megszervezett emberirtás volt. Mert az ember aljas, gyarló és gyűlöl. Krisztus nevét kiáltozza, de szíve oly' sötét, hogy a Sátánt is elfogná benne a hányinger. Egy kutya halálán sem viccelődöm, nem hogy egy emberén. Nem hogy több millió emberén. Mindenki halálát és tragédiáját tisztelni kell, kegyeletét nem sérteni. Tragédiánk volt a Holokauszt és Trianon, mindannyiunk tragédiája. Egy nemzet nem zárhatja ki, bagatelizálhatja el történelmének eseményeit, mert azzal megtagadná múltjának tiszteletét és a nemzet a múltból fakad, de a jövőbe nyúlik. Aki megtagadja a múltat és megtagadja mások múltját, az embertársait tagadja meg, és ezzel magát a nemzetet. Ne tegyük, kérem!

A Lehet Más a Politika a korábbinál intenzívebb nemzetpolitika folytatására készül - mondta Schiffer.

A Gajdos István UMDSZ-elnökkel, ukrajnai parlamenti képviselővel és Tóth Mihállyal, az UMDSZ tiszteletbeli elnökével, kisebbségjogi szakértővel tartott tájékozódó jellegű megbeszélésről Schiffer András az MTI-nek elmondta: a találkozón hangsúlyozta, az LMP álláspontja az, hogy egyenlő alapon, azonos mércével kell kezelni a határon túli magyar szervezeteket, s a párt ezt várja el a magyar kormánytól is. Hozzátette: az LMP azért bírálja a kormányt, mert beláthatatlan következményei lehetnek annak, hogy nem egyenlő alapon kezeli a határon túli magyar szervezeteket. Megjegyezte: a Fidesz rossz úton jár, amikor megkülönbözteti a határon túli magyar szervezeteket.

A megbeszélésen Schiffer tájékoztatta az UMDSZ vezetőit a párt nemzetpolitikai terveiről. Mint közölte, a találkozón felvetődött az ukrajnai magyarok kettős állampolgárságának a kérdése is az ukrajnai belpolitikai helyzet tükrében, tekintettel a jövő évi magyarországi parlamenti választásokra. Ebben a tekintetben további gondolkodásra van szükség a magyar politikai elit részéről, hogy a kettős állampolgárság és a külhoni választójog, valamint az autonómia ügye hogyan egyeztethető össze Kárpátalján és a többi szomszédos országban - tette hozzá.

Az LMP társelnöke, aki a szombaton Beregszászon soros évi közgyűlését tartó Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) meghívására érkezett Kárpátaljára, kifejtette: mind a KMKSZ, mind az UMDSZ vezetőivel folytatott megbeszélésén tájékozódott a nagymuzsalyi aranybánya újraindításának tervéről. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: az LMP elkötelezett abban, hogy a Kárpát-medence természeti környezetét meg kell óvni. Kiemelte: az LMP úgy véli, a Kárpát-medence jövőjét, a következő generációkat nagyban fenyegeti az, hogy a Felső-Tisza vidékén veszélyes technológiákat alkalmazó aranykitermelést folytatnak, és a párt ezzel kapcsolatban igyekszik felrázni a magyar és a nemzetközi közvéleményt.

A megbeszélésről szólva Gajdos István az MTI-nek kifejtette: eredményesnek tekinti az LMP vezetőivel folytatott tanácskozást. "Örültünk annak, amikor az LMP kiállt az UMDSZ mellet, amikor a jelenlegi magyar kormány hazug vádak alapján megvonta tőlünk a schengeni vízumhoz szükséges támogató nyilatkozatok kiadási jogát. Jóleső érzéssel konstatálom, hogy az LMP erősíteni igyekszik nemzetpolitikai irányvonalát."

A politikus elmondta: tájékoztatta az LMP vezetőit a kárpátaljai és az ukrajnai belpolitikai helyzetről, különös tekintettel az ukrán parlament blokádjáról. A tárgyaláson szóba került az ukrán szélsőséges nacionalista erők térnyerése Kárpátalján, s a magyarellenes provokációk elleni közös fellépés lehetősége. Az UMDSZ elnöke ennek kapcsán hangsúlyozta: az LMP társelnöke arról biztosította, hogy teljes mértékben elítéli a magyarellenes megnyilvánulásokat, és a párt arra törekszik, hogy elérje ezeknek a megszüntetését.

Forrás: MTI

Mély megdöbbenéssel olvastam a Kettős Mérce mai írását, mely igencsak a névhez méltó hangulatot áraszt. Az egyik ok, ami miatt rendkívül visszás az írás, hogy a Jobbikot nem környezetvédelmi elhatározottsága, hanem "nácisága" miatt támadja, ez pont olyan primitív dolog, mint honfitársunk viselkedését származásával magyarázni.

A Jobbik eléggé kettős képet mutat természetvédelem terén, a központi elem az idegen hatalmaktól való megóvás, egyfajta túlidealizálása a hazai vízkészleteknek és a föld megtartó erejének, valamint tudatos zöldek által óva intett módszerek elfogadása (atomerőmű, vízlépcsők). Nem vagyok az energiatermelés szakértője, jelenleg nem látom a csodát az atomenergia kiváltására, a fogyasztás visszafogását tartanám célszerűnek a megújulókra való átállás előtt. A vízlépcsők speciel tényleg érdekes döntés, hiába megújuló energiaforrás, hiszen megöli a folyókat, pusztítja élővilágukat és idővel a hagyományos vízlépcső alján olyan mennyiségű hordalék gyűlik össze, hogy az hajózhatatlanná válik.

A fő attrakció viszont, hogy a cikkben csak 9 alkalommal hangzik el a náci szó és a linkek többsége is a párt "náciságát" hivatott bizonyítani. A Jobbik (jelenleg) nem náci párt, igazi náci pártja nem volt Magyarországnak (a helyi volksbundos árják inkább a német nemzetiszocikhoz csatlakoztak, Imrédy is eléggé sajátságosan fogta meg a kérdést bábbá válásáig), ha a Jobbik náci párt, én vagyok a Pókember. A Jobbik gyökerei inkább a magyar fajvédelem jobbszárnyából sarjadtak, plebejus, de rendpárti nézetei rejtenek némi népiességet, közben már beépültek a kelet-európai szélsőjobb iszlámbarát elemei. A Jobbikot a nagypolitikából kiragadva nehéz is értelmezni, ezért nem is tennék eképpen, inkább két pontban próbálok választ adni rá, miért is tolódik a Jobbik fokozatosan jobbra.
 

1. A Fidesz jobbra tolódása
Nem ismételnék mást, ez a cikk jól példázza, miként is működik a Fidesz, nincsenek konkrét, lefektetett nézetei, a párt egy túlcentralizált PR-gépezet, mely felfedezte, hogy a legkönnyebben akkor tud hatalmon maradni, ha az egyetlen alternatíva marad a jobboldalon, ehhez jön a túlcentralizált szerkezet és a pátoszba emelt személyi kultusz, mely általában több követőre talál a jobboldalon, mint az utóbbi időben erősen elliberalizálódott balon. Ezért a Fidesz már a programalkotáskor elkezdte ellopni a Jobbik programját és előtérbe tolta Bayer Zsoltot, aki írásaival néha ráver bármelyik jobbikosra. A Jobbik a cigánybűnözés szlogent meglovagolva lett a parlament harmadik ereje, ezt az európaiságát féltő, bár egyre aláásóbb Fidesz nem vehette el, hiszen sok forrást remélnek az EU-ból, mégis, a korábbi kocsmapolitikai hangulatot a párt maga mögött hagyva, kimértebb stílusban kezdett politizálni a parlamentben, ezzel elveszítették a radikálisabb szavazóikat. A Fidesz viszont éppen úgy döntött, hogy a keresztényeket megszerezve az "enyhe radikálisokért" nyúl (ne lépődjünk meg, ha a KDNP helyett legközelebb már a MIÉP lesz a szövetséges), ezért a Jobbiknak meg kell fogni azokat, akik anno Király B. Izabella keble alatt nyugodtak. Baráth Tibor tiszaeszlározása volt a próba, melyet Gyöngyösi listázása fejlesztett tökélyre, hogy a társadalomban van-e vevő a szókimondó antiszemitizmus/összeesküvés-elmélet kombinációra igény (amit valljuk be, a Fidesz is csodásan művelt az elmúlt 3 évben) és még ha nem is motoszkál mindenkiben egy pici Szaniszló Ferenc, bizony vevők vagyunk rá, hogy külső erőknek tulajdonítsuk kudarcunkat. A Jobbik belátva, hogy a billegő embereit könnyen elveszítheti, különösen, ha vörös veszéllyel fenyegetnek, inkább egy stabil keménymag kialakításába kezdett. Nehezen tudom elképzelni, hogy a Jobbik kormányon a populista programját be tudná váltani, retorikájuk java csak termék, hogy eladhatóak legyenek, hiszen ők is csak egy párt. Külön megmosolyogtató látni "politikusbűnözés" szlogenjüket, amikor nem hogy gazdálkodásuk, de alapszabályuk sem hozzáférhető.

2. A csürhe
 A szélsőjobb mindig sebtében szervezkedett és bevett boldogot-boldogtalant, általában ügyelve arra, hogy szorgalmas, könnyen irányítható emberek kerüljenek a táborba. Ennek következménye viszont, hogy alul a többség nem ért meg többet a Jobbik programjából annál, hogy "üsd a cigány" és lehetséges, hogy a hazai zsidóságot is kitoloncoltatnák az országból, talán egy részük keményen náci is (bár arra ott van a Pax Hungarica, a Nemzeti Őrsereg, megannyi más paramilitáris "önvédelmi" szervezkedés). Az igazság része, hogy mindannyiunk ismeretségi körében van legalább egy ember, akiről tudjuk, hogy a jobbikos, de normális (ahogyan mindegyikük ismer "rendes cigányt"), és ellenére azt is látjuk, hogy még a helyhatósági választásokon sikeres embereik is (Juhász Oszkár, dr. Fülöp Erik, ill. a nem jobbikos, de ahhoz kötődő Orosz Mihály Zoltán) sem tudták helyben a Jobbik programját megvalósítani, a várt rend, a "cigányok megregulázása" elmaradt, településeik ugyanolyan elöregedő vidéki konzervatív lakhelyek, munkahelyek nélkül, mint megannyi másik. A Jobbik nem tudja összefogni (jelenleg) a mai baloldalhoz hasonlóan széttöredezett szélsőjobboldali tábort, mely egy zárt kultúrából táplálkozik, mégis az érdekek állandó jelleggel szétszabdalják és mozgalmaik tiszavirág életűnek bizonyulnak.

Summa summarum, náci veszéllyel fenyegetni erősen populista és buta húzás. A Jobbikkal egy-két ügyben együtt lehet működni, nem csinálnak a magyar nádasok megóvásából gátoldali holokausztot, de Isten óvja a lelkét annak, aki komoly együttműködést remél velük. Most megyek, mert Venom és Octopus már vár reám.

Igen, ezt elb@sztuk. Huszonhárom év alatt nem jutottunk előre szinte semmit, a szakadék egyre csak nő és nő.

Mert mi is történt? A szocializmusban azt gondolták, maga a szocializmus megoldja magát a problémát, de nem ez történt. A települések szélén lévő telepekről igaz, beköltöztették a romákat a csökkent értékű lakásokba, de ez inkább településen belüli szegregációkat okozott, nem integrációt, kialakultak a roma településrészek. Mivel akkoriban, a mai járásokhoz hasonlóan a döntés a tanácsoknál volt, a romákat általában a központi, szerepkörrel rendelkező (munkahely vagy közlekedési központ) településekről azokra telepítették, amelyek nem rendelkeztek ilyen funkcióval, így általában a képzetlenebb romák a helyi téeszekben, a képzettebbek pedig ingázva a nagyobb városokban dolgoztak. Ez szép és jó, de van egy bökkenő, általában a kisebb településeken, ahol a romák többsége élt, már csak az alsó osztályok voltak a helyi iskolákban, a felsőbb osztályok már a központban voltak, így általában a jobb képességűeket el is szippantották lassan ezek, hiszen itt volt lehetőség érvényesülni. Ezzel elkezdődött a kistelepülések elnéptelenedése, leszakadása. Az idős romák, akiket ismerek, szinte mind rendelkeznek legalább 20 évnyi munkaviszonnyal, de végzettségük nyolc osztály alatti, a szocializmus a munkát vette előbbre, nem az oktatást, a kiművelést.

Mi változott 23 év alatt, hogy ma ezek a települések fiatalodnak és szegényednek? A válasz úgy hiszem, az elhibázott szociálpolitikánkban keresendő. Az Antall-kormány, khmmm, nem éppen a reális pénzosztásról volt híres, még működtek a szocialista beidegződések. A megnövekedő munkanélküliség (ergo a kötelező munkavégzés hiánya), valamint a hirtelen adakozóvá váló családtámogatási rendszer megváltoztatta a családok tervezési stratégiáját és ezáltal megnövekedett a gyerekszám, hiszen munka hiányában a gyermekek után járó támogatások lettek a családi kassza likviditásának fő eszközei. A különféle felzárkóztató programok rendre az előítélet csökkentését és a hátrányok mesterséges lefaragását célozták, miközben a valódi megoldást egyedül a rendszerre való nevelés segítheti elő, jelenleg generációk élnek úgy, hogy csak saját sorstársaikat látják, hogy napirendjük teljesen kaotikus (ez miatt nem is bírják a nálunk jellemző 8 órás munkavégzést), valamint nem feledkezhetünk el a közlekedési hátrányok csökkentéséről sem, nem várható el, hogy egy családapa vállaljon munkát, vagy a gyermek járjon nevesebb iskolába, ha már nem biztosítható a heti ingázás sem. A kormány első logikus döntése a lakhatási támogatás volt, mely támogatja a távolabbi munkavállalást, igaz, mélyíti a települések közötti különbséget és kifejezetten szocialista megoldás, de átmenetileg működhet. Közben az e tekintetben mind a mai napig gazdag jogkörökkel bíró önkormányzatok kapták a segélyezés és a munkaadás (közmunka) feladatát, elhárítva a központi felelősséget, így a romák és más mélyszegények még jobban a településükre szorultak és a polgármester kegyétől váltak függővé.

Mit tartogat a jövő? Egy darabig még fiatalodnak a települések, majd miután az utolsó házat is elbontották a településen (különösen egy olyan télies tavaszon, mint most), a szegénység költözik. Ma már a gettó helyett gettó településeket találunk, megindult a térségi szintű gettósodás és hamarosan biztosítanunk kell a területi autonómiát a tömbnek, hiszen a tehetősebb gádzsók és romák menekülnek ezekről az országrészekről, míg egy-két vállalkozó, polgármester és vállalkozó-polgármester megszedi magát belőlük. A közmunka nem megoldás, nem vezet sehová, csak kilúgozza a munkanélküli statisztikákat, a külföldi tőke, amire annyira szeretünk támaszkodni, csak kevesek számára biztosít megélhetést. Fel kell számolni a feltételeket nem támasztó szociálpolitikát és tisztességes megélhetést nyújtó helyi munkahelyeket kell teremteni, belföldi elosztásra és exportra egyaránt. Nem lehet karanténba zárni az aprófalvakat, fel kell használni kiváló földjeinket és magas munkaigényű növényeket termeszteni és jó minőségű állati terméket hizlalni. Fel kell lendíteni a falusi turizmust, meg kell menteni a vidéken éppen eltűnő kultúrát, melyet kezd felváltani a városi kozmopolita, fogyasztásra épülő szemlélet, csak éppen a feltételek nem biztosítottak hozzá. Nem mehet tovább így a kerék, hogy fiatalok okostelefonon hallgatnak bulizásra buzdító zenét, miközben otthon fel kell szeletelni a konyhaszekrényt. Amikor fontosabb, hogy kigyúrtak legyünk, mint hogy kibírjunk fél órányi fizikai munkát. Amikor fontosabb ismerni Pitbull legújabb számát, mint tudni, hogy ki volt Klebelsberg Kuno. 

Ha ezt egy kormány nem ismeri fel, az a kormány halott. És a halott kormány a sírba rántja tulajdon országát és népét.

A kicsiny heves-megyei település több ízben kitűnt már környezetéből, legyen az a szélsőjobboldali erők és a TASZ általi megszállás, a Jobbik választási győzelme és most ez a szimbolikus esemény. Gyöngyöspatán már volt szerencsém járni és jelzőrendszerem tagját képezte valaki, aki korábban a gyöngyöspatai önkormányzatnál dolgozott, így elmondhatom magamról, hogy vannak ismereteim a település életével kapcsolatban. De a helyi politikai csatározásokról most nem írnék, nézzük a mai eseményt.

A Szent Korona kulcsszereplője a magyar nemzettudatnak, míg a nyugati országok korán abbahagyták szakrális tárgyaik tiszteletét, a magyarság számára éppen az Árpád-ház kihalását követően vált fontossá, mint az uralkodó legitimálását biztosító tényező. Az első igazán kiemelkedő művek, melyek foglalkoztak a Szent Istváni Koronával, azok Révay Péter: A Szent Korona eredete és Werbőczy István Tripartitumja, előbbi inkább egy érzelmi, szakrális elmélkedés, utóbbiban pedig a nemesség és a polgárság, a városok és a magyar föld már a Szent Korona tulajdonát képzeték. A valódi Szent Korona-Tan megalkotója viszont Timon Ákos, állameszmei szintre emelője Kmety Károly, a kifejezés megalkotója pedig Hajnik Imre, mindannyian XIX. század végi politikusok, közszereplők voltak, vagyis a Sacra Regni Corona eszméje nem egyidős a magyar állammal (hiszen a évszázadok során maga a tárgy is folyamatosan alakult, mint küllemben, mind szerepben, és többször tűnt el történelmünk során), utólag konstruált a folytonossága. Hasonlatos ez a Székely Himnuszhoz és a ma ismert rovásíráshoz, melyek szintén utólag születtek, mint a nemzeti érzület szimbolikus elemei. Ez nem jelenti azt, hogy maga a Szent Korona Tan rossz dolog volna, hiszen elméletben a döntéshozók kezét megköti és megvédi a Kárpát-medence javait a globális ártalmaktól, a kérdés az, hogy hatalomtecnikailag ellenőrző vagy éppen teljhatalom eszközévé válik e a kegytárgy. Illetve, hogy a 64 vármegye (Fiumé-val együtt) oltalmazása miként valósítható meg irredenta törekvések nélkül, ha azok az oldalak, akik ebben szentül hisznek, mind a demokrácia, mind a konföderáció eshetőségét elvetik?

A gyöngyöspatai döntést érdemes gyakorlati szempontból vizsgálni, mivel jogilag a Szent Korona oltalma alá való kerülés nehezen értelmezhető. Egy település önmagában helyesebb, ha lakossága oltalmába helyezteti természeti kincseit, elvégre a haszonélvezet és a megóvás is helyben valósulhat meg a leghatékonyabban, vagyis a Szent Korona oltalma nem óvja meg a települést egy, a kárpát-medencei régióban való túlhatalmi törekvéstől és a Jobbik törekvéseivel is szembe megy, hiszen a Szent Korona Tan egyenlőnek ismeri el a Kárpát-medence őshonos népeit, vagyis akár szlovák kezekbe is kerülhetne Gyöngyöspata az oltalom megszakadása nélkül. Ez a kérdés sokkal bonyolultabb annál, mintsem azt egy képviselőtestület a lakosság és jogtörténészek bevonása nélkül önhatalmúlag meghozzon, mert így csak egy megvalósíthatatlan szimbolikus gesztus döntésük.