Avagy mi történt a kongán. Az első nap értelemszerűen a novemberi döntésünk újragondolásáról szólt, amit a Párbeszéd Magyarországért Platform tagjai nem akartak elfogadni. Ebben a küzdelemben, hiába volt ott Schmuck Erzsi és Elek Pista módosítója, totálisan alulmaradtak. Ekkor az örömmámor helyett gyászos csend ülte meg a levegőt, láthattuk sírni az előző frakcióvezetőt (aki bármilyen meglepő, nekem adta petákját, ami a felszólalás fizetőeszköze, ennél szebb gesztust régen láttam), majd a két tábor külön kezdte el a lazítást, mégis, este Schiffer és Szabó Timi együtt táncoltak (pedig volt pár csúnya beszéd aznap este).

Másnap ott volt a remény, hogy már reggel megtudjuk a döntésüket, de ez nem következett be, délután négyre ígérték a tájékoztatást. ezáltal blokkolva az LMP aznapi döntéseit. Ez sajnos a platform gyenge pontja volt, leszabályozatlanul, a médián keresztül fejtette ki álláspontját, most is zárt ajtók mögött hozták meg döntésüket, miközben pár küldöttük biztosította a határozatképességet. Ekkor már tudható volt, a kiválás és pártalapítás lesz a végszó.

Szó sincs pártszakadásról, alig 10% lép ki, persze a frakciónak enyhe többsége és majdnem a komplett fizetett apparátus. Én szívem szerint a megtisztulás szót használnám, hatalmas energiák mentek el egymás cseszegetésére, ennek már régen meg kellett volna történnie, nem érdemes a csokitortát a hal mellett tartani a hűtőben, mert mindkettő rémes ízű lesz. A platform helyzete nehezebb, pártjuk, amely nyilvánosan zöld baloldali párt lesz, beszorul a fővárosba és a már így is több tucat baloldali mikrobusz párttal fog szórakozni. Az LMP megmaradt tagsága ezzel szemben végre a vidék és a határon túli régiók pártja lehet, ismét előtérbe kerülhetnek azok a szereplők, akiknek egyesek fővárosi értelmiségi attitűdje a háttérbe szorított, a mai baloldallal szemben egységesítheti a szolidaritást, az elesettek képviseletét a keresztyén értékekkel, a nemzeti összetartozással és a természet szeretetével. Így már talán Ángyán József és a vele szimpatizálók is szimpatikusabbnak láthatják az LMP-t.

A legsikeresebb dolog talán mégis az adománygyűjtés volt, melynek során egy hevesi kis településnek gyűjtöttünk tartós élelmiszert, ugyanis lakossága gyakorlatilag éhezik. Ezt szeretnénk hagyománnyá tenni, sok a politikai vakfolt, a beteg települések, munka és lehetőségek nélkül. A nemzet alapja a szolidaritás, és a nemzet ékköve minden település.

Míg korábban az NES játékkonzol legnépszerűbb műfaja jutott eszembe eme szóról, ma végigfut a hideg a hátamon ennek hallatán. A Demokratikus Koalíció Platform fél évre bénította meg az MSZP működését, csak mert őgyurcsánysága nem bírta elviselni befolyása elvesztését, Zimándy Ignác sem élvezte túlzottan, hogy katolikus néppártjában Istóczy leszármazottjai antiszemita platformot alapítottak. És most az LMP sínyli meg a különcök akaratát, akik pártot hoztak létre a pártban, naiv, jóhiszemű tagok meg még csatlakoztak is ehhez.
Beindult a rettegésgépezet, Jobbikkal és Horthy-val fenyeget a szivárogtató, egyetlen, ezek szerint nálam is nemzetibb érzelmű tag véleményét kivetítve az LMP átalakulására. Mivel annyi méltóságom még maradt, (még) nem teszem közzé javaslatukat a kongresszusra, mely véleményem szerint egyedül Schiffer elszigetelését és a vidékiek kizárást célozza, de ha a kongresszuson előtör a "Nem fogadták el, mi megmondtuk, horthysta autokraták ezek, mi együttműködnénk!", azonnal közzéteszem itt és máshol javaslatukat, akár páttagságom árán is, lássák, mit is akarnak itt páran, mit jelent számukra a demokrácia és milyen út vezet oda!

Változás, a HVG-n már olvasható minden. Talán egyszerűbb volna csak oda feltölteni mindent a belső fórum helyett. Akkor vegyük sorjában.
"Ennek értelmében a pártot a jövőben két ellenkező nemű társelnök vezetné, akiket az LMP országos kongresszusa választ meg kétharmados többséggel. Az országgyűlési frakció vezetője társelnöki funkciót nem tölthetne be."  << Schiffer nem nő és éppen frakcióvezető, mik vannak. Aztán majd megy a sírás, hogy a háttérből irányít.

"A párt országos választmányának létszámát kilenc főben maximalizálnák, a tagokat szintén az LMP országos kongresszusa választana meg, rájuk is érvényes lenne a nemi kvóta és főállásban, fizetésért látnák el feladatukat." << Azért a kongresszus választaná meg őket, hogy a vidéki regionális delegáltak ne kerüljenek többségbe. Mert hát ők mind horthysták.

Akkor már én is idéznék: "A gazdasági esélyteremtés és baloldali rendszerkritika kezdeti fókuszát egyre erősödően váltja fel (az LMP-ben) a nemzeti-nacionalista antikapitalizmus. Az egyenlő méltóság elvének kérlelhetetlen képviseletének helyébe a Jobbik szavazóinak tett gesztusok lépnek. " (Scheiring Gábor) Bravó, Gábor, ilyen ferítésekre csak Révai József volt képes! És nehezen tudom elképzelni, hogy az ilyen erő-szakpolitikusoknál nehezebb volna az elkeseredett, a szélsőjobb karmaiba szorult embereket meggyőzni.

Amúgy meg mi baj volna egy magyar vidéki konzervatív párttal? Az egyetlen csoport, akiket tulajdonképpen elfelejtünk országos szinten, a vidéken élők, akiknek a hangját nem hallja meg a budapesti vízfej. Ha rosszat akarnak látni, kimennek a dzsumbujba, ott talán segítenek is egy-két embernek, szörnyülködnek a hajléktalanok sorsán és kimerült a napi jócselekedet, a parlament ma erre épít. Ha nem teszünk valamit, keresztényi honszeretettől, de akár nevezhetjük humanizmusnak is, vezérelve, nem lesz élelmiszerbiztonság, nem lesz természetvédelem, nem lesznek vidéki munkahelyek, csak hízott földesurak, akik közmunkás jobbágyaikkal szántják földjeiket, mialatt a munkások egymást tapossák kínai gyárakban 1 tál rizsért és pár hülye értelmiségi vitatkozik a Budapest zászlóról és a hüllőkre kivethető adókról. Ébredjünk már fel! A kongresszuson el kell dőlnie, hogy maradunk a tarhatatlan sárdobálásnál, vagy összenő, ami összetartozik és szétválik, aminek szét kell!

Alig halt meg a nagy vezető, Csurka István, mintha a személyes pártja újult erőre készülne kapni másfél évvel a választások előtt. Endrésik Zsolt és Rozgonyi Ernő volt jobbikos képviselők, valamint Nagy Tibor, Tiszaeszlár polgármestere (!) úgy döntöttek, a MIÉP véleményét készülnek képviselni.

Miért is zuhant oly' mélyre a MIÉP és kapott újult erőre a Jobbik? Vegyük kicsit sorra.

Fent láthatóak a MIÉP eredményei 2002-ben, amikor elhagyni kényszerültek az országházat. Látható, hogy a térkép előbb emlékeztet az SZDSZ, mint a Jobbik eredményeire, ennek oka nagyon egyszerű, a Jobbik azt a problémakört tematizálta és tette a közbeszéd tárgyává az olaszliszkai lincselést követően, ami sokakban már élt, mint lefojtott frusztráció, de nem volt szabad beszélni róla. Ezzel ellentétben a MIÉP legfőbb problémája a fenyegető izraeli veszély, a románok és a békés revízió voltak. Ezen felül a MIÉP, habár nem voltak a Fidesz kormányának részei, 1998-2002-ben ellenzékből feltűnően támogatta a kormányt, Csurka egyenesen addig ment, hogy rendeleti kormányzással a Fidesznek és a MIÉPnek kellene irányítania az országot. Vagyis egészen más irányt képviseltek, mint amit a plebejus Jobbik lovagol meg, a még élő horthystákat és leszármazottaikat, valamint a külföldi nagytőkétől rettegő nagyvállalkozókat képviselték, nem véletlenül volt bástyájuk a második kerület, illetve Mekkájuk Tiszaeszlár, Solymosi Eszter lakhelye még 1882-ből, amikor Istóczy és bandája felkarolta az ügyet.

A MIÉP mindenkori elnöke, Csurka István utolsó beszédében is a Fidesz és Orbán Viktor politikája mellett tette le vokság és láthatóan visszafogottabbá lett, mint a Jobbik, akik az utóbbi időben szintén többször játszották ki az izraeli kártyát. A kérdés világos, a két erő rivális vagy szövetséges lesz, illetve az egyre radikalizálódó populista Fidesz számára a MIÉP lesz a szélsőjobboldali szavazók megnyerésének fő eszköze a Jobbikkal szemben?

Abból már nem szoktunk inni. Közeleg a választás, sorsdöntőek lehetnek a határon túliak, úgyhogy megindult a szocialista kampánygépezet. Kár, hogy annyira hitelesek, mint azok a pártkáderek, akik ma a templom első soraiban ülnek. Gazdasági fenyegetésekkel megakadályozták a kettős állampolgárságot, persze amikor már üvöltött a kétharmad, ők is beálltak a sorba, csak ketten mertek nemmel szavazni. Az Erdélyi Magyar Ifjak és a CRF szurkoló nem kérnek tovább az osztogató-fosztó, megnyerő-ígérő, majd lepattintó politizálásból.

Az kétségtelenül igaz, hogy a Fidesz megosztó politizálása több kárt tesz, mint az MSZP bátortalan bekiabálásai (őket általában nem is hívják kongresszusokra), de nekik nem lesz könnyű dolguk, ugyanis aki az ő szemléletük szerint él, már jó eséllyel átvette a többségi identitást, csak az maradt magyarnak és vette fel az állampolgárságot, aki tradicionálisabb, hagyományosabb értékrendet vall. Az egyetlen tiszteletre méltó Mesterházy kimért, szerény sajtónyilatkozata volt, melyet nem nagyon hallunk kormánypárti honatyáktól. A lemaradásuk viszont hatalmas, nincsenek szimbolikus határon túli magyar politikusaik az anyaországban és nem tudnak olyan személyeket mutatni Erdély közéletéből, amellyel tudnának azonosulni és amelyet az ottaniak elfogadnának. Az sem éppen jó ajánlólevél, hogy európa parlamenti szövetségesük szerzett kétharmadot és nem biztos, hogy éppen a romániai demokrácia és egyenjogúság kiépítése lesz a fő prioritásuk.

Nyilvánosságra hozta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) azt a megállapodást, amelyet október elsején, a decemberi romániai parlamenti választások előtt kötött a román kormányzó Szociálliberális Szövetséggel (USL).

Kelemen Hunor az RMDSZ honlapján közzétett videoüzenetben kifejtette: a megállapodás minden szavát és mondatát” ma is vállalja.

Az USL részéről Crin Antonescu és Victor Ponta, az RMDSZ részéről pedig Kelemen Hunor és Borbély László által aláírt politikai együttműködési megállapodás azokat a feltételeket tartalmazza, amelyek alapján a két politikai erőnek parlamenti és kormányzati politikai szövetséget kellett volna kötnie a decemberi romániai parlamenti választások után. Az USL végül nem vette be a kormányba az RMDSZ-t, miután olyan feltételeket támasztott a magyar párttal szemben, amelyeket ez utóbbi nem fogadott el.

A nyilvánosság előtt először Antonescu beszélt a megállapodásról, majd Kelemen Hunor december 19-én az MTI-nek megerősítette a dokumentum létezését.

Az RMDSZ elnöke a videoüzenetben kifejtette, hogy a romániai magyar nemzeti közösség szülőföldön való boldogulásához, közösségi jogainak kivívásához és biztonságához minél több politikai eszközt kell használni. Ezt fogjuk tenni 2013-ban is a párbeszéd és az együttműködés keresésével” - mondta.

A megállapodás szerint a felek közösen támogatták volna Victor Pontát a kormányalakításban, az RMDSZ pedig parlamenti mandátumaival arányosan vett volna részt a kormányzásban és a kormányzati struktúrában. A felek vállalták, hogy a 2012 és 2016 közötti kormányzati ciklusban támogatják az alkotmány módosítását, valamint Románia közigazgatási átszervezését, ez utóbbit úgy, hogy figyelembe vegyék a különböző régiók hagyományait, kultúráját és történelmét”.

Emellett a felek kötelezettséget vállaltak arra is, hogy támogatják azokat a törvényjavaslatokat, amelyek rendezik a nemzeti kisebbségek kulturális jogait. A megállapodás szerint biztosítani kellett volna azt is, hogy a dekoncentrált, valamint egyéb megyei és helyi intézmények élén a magyar lakosság számarányával egyező arányban legyen magyar vezető.

A megállapodás szövege kitér a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar nyelvű oktatására is. A felek vállalták, hogy a különálló intézetek/főtanszékek létrehozása révén megalakítják a magyar tanulmányi vonalat” a román és magyar oktatók által szeptember 22-én aláírt megállapodásnak megfelelően.

A felek vállalták azt is, hogy konzultálnak egymással minden olyan kérdésben, amely a magyar kisebbség nyelvi, kulturális, oktatási jogaival, valamint az oktatási törvénnyel - főként annak a nemzeti kisebbségekre vonatkozó fejezetével - kapcsolatosak.

Megállapodás szövege

Forrás: Galamus.hu

A tények pedig ezek: a cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen. A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik. Akkor és azzal akar üzekedni, akit és ahol meglát. Ha ellenállásba ütközik, gyilkol. Ott és akkor ürít, ahol és amikor rájön. Ha valamiért ebben akadályoztatva érzi magát, gyilkol. Az kell neki, amit meglát. Ha nem kapja meg azonnal, elveszi és gyilkol. A cigányok ezen része bármiféle emberinek nevezhető kommunikációra képtelen. Leginkább tagolatlan hangok törnek elő állati koponyájából, és az egyetlen, amit ért ebből a nyomorult világból, az az erőszak. (Bayer Zsolt; Magyar Hírlap)

Nem, tévedés ne essék, nem a kuruc.infóról idéztem, bizony ezek a Fidesz-tag Bayer "Békemenet" Zsolt szavai, melyeket a szigethalmi késelés kapcsán fogalmazott meg (sokakhoz nem jutott el a hír, hogy a szíven szúrt bokszoló is roma származású volt). Zsolti, értem én, hogy felment a pumpa, de egy olyan fazontól, aki évtizedek óta újságírásból él (nem utolsósorban Népszavázott is) illendő volna valami emberhez méltó hangnemet megütni, nem az alkesz Pista bácsit idézni az üzemen kívüli játékgép mellől. Azon észrevételezésed nagyon is helytálló, hogy vannak, akik valahol megrekedtek a húszas évek elején, ma is láttam üres szobában egy hete nem fürdött gyermeket mezítelenül a fűrészporos kályha mellett füstölődni. Teljesen helytálló, hogy sokuk mérhetetlenül indulatos, előbb cselekszik, mint átgondolná, amit tesz. Teljesen helytálló, hogy 70-80% munkanélküli és többségnek az élveszületési mutatói többszöröse a gádzsó átlagnak. De ma láttam kisbabáját gyászoló, tiszta, ápolt családot, akikkel beszélve a te szíved is összeszorult volna.

De erre komolyan ez a Jobbikot arcpirító megszólalás a megoldás, egy napilapba? Leállatozni a cigányok többségét, akiknek azért a bő fele, még ha piszkos, tájékozatlan és egyszerű is, de szereti gyermekeit és legalább azt a szintet próbálja biztosítani, amiben ő maga felnőtt? Mert van egy személyes saccra 5%, akire nem hogy gyermeket, a jövő letéteményesét, de egy birkanyájat sem bíznék, mert az is elkallódna a kezei között. Ez az arány a gádzsóknál 1% alatti, ebben biztos vagyok, kutatás persze nem támaszt alá. De a komoly uszítás nem a szakemberek szemét nyitja fel, akik íróasztalok mögött döntenek gyermekeink és ezzel Hazánk sorsáról, hanem a gyűlölködőkben tolják fel még magasabbra a pumpát és mennek azok életét is megkeseríteni, akik most közmunkaország nyomorában túlélnek a holnapért. Miért kell a Simonka-félék földbirtokait növelni és a közmunkázást szövetkezetesíteni ahelyett, hogy támogatnánk a helyi munkahelyalapítást? Pénz nélkül ezek az emberek csak tengeni és evilági élvezetek után nyúlni fognak. Hol van a pártod szemléletében a keresztyén szeretet, kedves Zsolt? A szolidaritás hol van a ti nemzetképetekben? Hol van a másik ember felemelésére való törekvés? Roma stratégiáztatok az EU elnökség alatt, túró nem lett belőle, de elmondtátok országnak és világnak, hogy fingotok sincs a megoldásról.

Mert Schiffer Andrást idézve, a rasszizmus belefér a szólásszabadságba, akármennyire visszataszító is, de amit Bayer Zsolt csinált, az uszítás, heccelés. Semmi higgadtság, úgymond polkorrektség nem volt szavaiban, meg sem próbálta a képet realistán, tisztán láttatni. Mert a cigány nem csak a kirekesztett, előítéletektől sújtott áldozat, de nem is csak a nyugdíjasokat halálra verő, gyermekeket tucatra nemző alkoholista. A kép sokkal árnyaltabb, aki velük dolgozik, tudja.

A fő kérdés számomra, hogy Zsolt vajon Molnár Oszkár sorsára jut-e, vagy továbbra is kegyelt lesz a Békemenet és egyéb marhaságok miatt. Tovább mocskolja-e a szép magyar bocskait, vagy kellemetlen lesz, mint Varga István, sok kínos magyarázkodással? Várom a választ, kedves Fidesz!

Frissült:

Bayer Zsolt újratöltve, gondolom felszólították, meg Navracsics is élesen elhatárolódott tőle, úgy látszik, a Békemenet fontosabb, mint az elvek. Zsolt továbbra is a börtönök és a zárt intézeti átnevelés mellett érvel (konkrét megoldást konkrétan nem említ), van egy sor, ami engem nyugtalanít. "Megnyugtatom az összes mostani aktuális műfelháborodót és fene nagy emberjogi aktivistát, ha cigányokat óhajtanék likvidálni, arról soha nem beszélnék nyilvánosan." Tehát tervezed?

Nincs az a kozmodisk, ami ezt a hátat majd rendberakja. Bezúzzák a felsőoktatási keretszámokat, a szociális ellátások között csak a nyugdíjszerűeket növelik, míg a munkanélkülieket tovább sarcolják és akiket ez nem érint, azokat tovább nyomorítják apró kis milliárdos csomagocskákkal, az egészet az IMFre kenve, akivel még meg sem állapodtunk. Miközben másutt már kopognak a szemek és zörögnek a csontok, messze a hegyek között, medveországban, hol Uz Bence és Wesselényi gróf küzdött, hogy ki szereti jobban Hazáját, Erdélyországban a Fidesz-KDNP 1,3 milliárdot ad egy a „magyar örökség korszerű újrafogalmazására” és a „nemzeti összetartozás erősítésére” gyúró szervezetnek, aminek vezetője éppen a Magyar Polgári Párt első embere, Szász Jenő. Micsoda véletlenek vannak.

A hangzatos (de éppen ennyire semmilyen, gumifogalmakra épülő) célokat megfogalmazó intézet elsősorban kutatni szeretne, felmérni a magyarság erdélyi helyzetét, ami tök jó, igaz, hogy más kutatóintézetek az elsorvadás szélén állnak. Sokat szidjuk a szociológusokat, mégis, ha eddig megnézzük a Nemzeti Konzultációkat (jön az új, a hajléktalan-kergetős), vélhetően a kormány egyet sem alkalmazott, mert a kérdőív maga csapnivaló és az eredményeket sem igazán lehet mire használni. Mi a garancia arra, hogy valódi kutatókat alkalmaznak majd ott, nem a narancstudomány képviselőit?

Ez az egészben a legvérlázítóbb, idehaza és az elcsatolt részeken egyre többen élnek a létminimum alatt, munka és megbecsülés nélkül, mégis csak a haverok majd' milliós álláshoz juttatására van keret. Egy ilyen kormány napjai meg vannak számlálva.

„Nézem ezeket az »egyeztetéseket«. Izgi, hogy szinte minden résztvevő az MSZP kennelből jön, sőt, néha egész »családias« a hangulat ... ;)” Mondotta Szanyi Tibor, a felelőtlen politikus(s). Mi csak köszönettel tartozunk neki.

Vagyis az Együtt2014-MSZP tárgyalások lényegében volt és a mai szocialisták ötletelései, ez tök jó. Már olyan okosságok is elhangzanak, hogy a Fidesz egy részére is szükség lehet a kétharmados alkotmánymódosításokhoz, ilyen idétlen rögtönzést még nem hallottam. Az volt a céljuk, hogy bebetonozzák magukat, a gránitot csak akkor bontják meg Orbán parancsára, amikor kedvük tartja.

Ezekkel kellett volna összefognunk, kérdem én a Platformmal szimpatizálókat? Egy jó kis MSZP kétharmadtól várjuk a csodát? Továbbra sem ellenzem a platform létét, de ezek után létezhet bármiféle választási kompromisszum (pl. Bajnai nem lehet miniszterelnök), ami megindokolná a lepacsizást? Ezért kéne felnőnünk és nem egymásba mártanunk kardunkat, hogy ne az E14 arassa le a babérokat. A legfontosabb lakossági ügyeket eddig az LMP karolta fel, az MSZP eddigi munkája kimerült az ellenzéki szerep túlzásba vitelében, ami szülte halomra a következetlenséget, a Jobbik meg miután eljátszotta a cigánylapjait, zsidózott kicsit, hogy az épelméjűbb szavazóit átkergesse a Fideszhez.

Ne őrüljünk meg, januárban újrakezdjük és megtaláljuk a Fidesz méregfogát, a vörös fogtechnikus-asszisztens nélkül is.

 Mit gondolt a magyar történelemről és Európába ágyazottságunkról a talán utolsó magyar igazi kereszténydemokrata politikus? Miben rejlett Antall József gazdaság és világszemlélete?

Mint nyilván többen tudják, a III. köztársaság miniszterelnöke orvostörténész volt és a könyv nem politikai, hanem történészi aspektusait vizsgálja a politikus műveinek (igen, ő még az a fajta volt, aki rendelkezett publikációkkal) és parlamenti felszólalásainak, televíziós interjúinak. Antall leginkább Eötvös munkásságát ismerte és az ő korát fémjelző Trefort Ágostont, Deák Ferencet. Érdekes, hogy a Kossuth-Széchenyi-Wesselényi hármast egymás kiegészítőiként értelmezi, nem foglal állást egyikük reformprogramja mellett sem, ezzel egyedülálló a magyar történészkutatásban. Kicsit ellentmondásosabb a XX. század elejének megítélésének kérdésében, hiszen nem mehetünk el az mellett, hogy Bethlen István, Teleki Pár, Klebensberg Kuno, de legfőképpen Hóman Bálint olyan rendszerek részesei voltak, amelyek legitimálták az antiszemitizmust, annak ellenére, hogy Antall József minél előbb meg kívánt szabadulni pártján belül a Csurka-Királyné fémjelezte népi szárnytól, mely antiszemita retorikát és demokráciaellenes felfogást tanúsított. Kissé fájó pont, hogy Antall alapvetően vetette el a Veres Péter-Németh László féle "harmadik utat", a kisgazdaságok világát és csak Illyés Gyulát, Kovács Imrét, valamint a falukutatásokat fogadta el a népi mozgalomból. Bibó Istvánt, aki magát népinek vallotta, már a kereszténydemokraták közé sorolta (ez is egy tág fogalom, hasonlítsuk össze a végsőkig demokrata Bibót a szakrális és forradalmi hevületű Mindszenty-vel) és elsősorban a szólás-, vallásszabadság és demokrácia aspektusában értékelte.

Nehéz ügy Horthy Miklós, hiszen keze alatt egy olyan rendszer működött, mely a legkevésbé sem volt demokrata, Antallt itt túlzottan megengedőnek érzem, érzelmileg befolyásolva családilag, hiszen id. Antall József Teleki Pállal vett részt a lengyel menekülteket befogadó akcióban, amikor a náci Németország már éppen a szomszédban dorbézolt. Nehéz kérdés, és mivel nem vagyok történész, nincs is kompetenciám megítélni, hogy elkerülhető lett-e volna a német megszállás a deportálások idő előtti leállításával, amikor Eichmann és Veesenmayer már rajta tartotta Horthy-n a szemét.

A jelenben Antallnak nehéz helyzete volt, nem csak, mint rendszerváltónak. A média még mindig a pártállami időszak befolyása alatt működött és Antall nem is szerette a közszereplést, másrészt erősen köldöknéző típus volt, nem merészkedett túl saját pártjának vizsgálatán, ami nem egy reálpolitikusi magatartás, Antall inkább Eötvös, mint Deák, inkább Széchenyi, mint Kossuth volt, gazdaságpolitikában pedig túlzottan is bízott a kapitalizmusban, a privatizált nagyüzemekben és a nagybirtokokban, melyeknek hatását ma is nyögjük, eltűnt a magyarság magja, a parasztság és a fenntarthatóságban nélkülözhetetlen kisiparos. Aki tehette, vállalkozó lett, a többiek elszegényedtek.

Minek tartható Antall? Antall a Barankovics István-féle konzervatív Európa-centrikus kereszténydemokrata politika híve volt, maga a kereszténység csak egy értékrend volt számára, az egyház befolyását nem növelte (de a New Age kisegyházait veszélyesnek tartotta) és ellenzett minden elzárkózó, sőt, bezárkózó folyamatot, ami eltávolította volt Magyarországot a NATO és EU csatlakozástól. Mondhatjuk, feláldozta az életét, kíméletlenül megrövidítette azt, hogy közelebb kerüljünk Európához, korai halála viszont hozzájárult a jobboldali űrhöz és a Fidesz fordulatához, mely megvalósított mindent, amit Antall vagy bármely jóérzésű jobboldali elutasított a jobboldal hagyományaiból. 

„Azok, akik a népi-nemzeti értékeket akár az egyik, akár a másik oldalon el akarják szigetelni a nagy európai szellemi és politikai áramlatoktól, nemcsak ártanak neki, hanem történelemhamisítást is végeznek.” Népi mozgalom és európaiság (Szárszó elé). (1993) In: Modell és valóság II. 565.o.

Mert befolyásolható ezzel a lakosság fogyasztása. Nem chipsadóval és egyéb baromságokkal kell még több pénzt elszívni a vásárlótól, igenis fel kell nőni, látni kell, hogy az élvezeti cikkeket akkor is venni fogják, hogy az árát megduplázzuk, ellenben adott a lehetőség, hogy több egészséges élelmiszer fogy, ha azok ára csökken.

Mi is volna nevezhető alapvető élelmiszernek?
-Magyarországon is honos zöldség és gyümölcs, vagyis a déligyümölcs és egyéb egzotikum nem.
-Kenyér (ebben úgy hiszem, teljes körűen, a teljes kiőrlésűt és a speciális igényeket kielégítőt is ide értve)
-Tej
-Méz (egészségesebb, mint a cukor és amúgyis jól megvágták őket az antibiotikumos törvénnyel)
-Liszt, tojás
-Tésztafélék
-Fehér húsok (hal és szárnyasok

Egyrészt magam ellen beszélek, mert a mézet nem szeretem és a sertés-/marhahúst preferálom, de ugye az egyéni érdek nem írhatja felül a közérdeket. Másrészről szívem szerint minden elé beírtam volna, hogy "hazai", de ezt az EU a verseny korlátozásaként értékelné. Harmadrészt, a kormány egyszerűen hazudik demagóg módon azzal kapcsolatban, hogy az áfacsökkentést nem tolerálná az IMF, gazdagabb országokban is sokkal alacsonyabb az áfakulcs élelmiszerekre, mint nálunk. Miért mondanának igazat a nyári 'Nem engedünk az IMF-nek" kampány után?

Alig kezdtük elfeledni a connecticuti-i iskolai gyilkosságsorozatot, William Spengler büntetett előéletű férfi most karácsonykor felgyújtotta a házát és a tűzoltókra nyitott tüzet. Obama megígérte, januárra meglesznek a fegyvertartást szigorító törvényjavaslattal, nagyon várom a Joe Biden vezette bizottság koncepcióját.

Ez azon kérdések egyike, amire lehetetlen jó választ adni, mindenre van ellenérv. Nagyapámékhoz nem egyszer törtek be, kórházba kerülése előtt még elbánt a középkorú férfiakkal szép kora ellenére, másodszorra viszont szerencsére nem akadt össze velük, mert a kórházat megjárt embernek esélye sem lett volna. A magyar törvénykezés eddig gyakorlatilag az áldozatot büntette, önvédelemnek csak az minősült, ha a támadóénál nem komolyabb arzenállal védekeztél, ami badarság, hiszen egy gyengébb fizikumú ember kénytelen lesz komolyabb eszközhöz nyúlni, ha támadója már edződött az iparban. Persze a végtelenségig nem lehet enyhíteni a törvényeket, az USÁ-ban az a groteszk helyzet áll fenn, hogy alkoholt nem fogyaszthatnak 21 éves korukig, de fegyverük már régen lehet. Nálunk az örök vadász, Semjén Zsolt próbálkozott a tartás enyhítésével, a védett madarak vadászhatóvá nyilvánítása mellett, amivel már milliós károkat okoztak a könnyen összetéveszthető fokozottan védett fajoknál, a fegyvertartás szigora viszont maradt.

Megjegyzem, a megoldást nem tudom, mert nem vagyok szakavatott és én is tudnék mindenre ellenérvet. A túlzott szigor azok dolgát könnyíti meg, akik az alternatív vonalon mozogtak eddig is, nekik nem bántja a lelkiismeretüket a törvénysértés. Ha túlzottan megkönnyítjük, akkor már fiatalon hozzájutnak az őrültebbek és nem (csak) késsel mennek bulizni. Ha pedig az életkorhatárt növeljük, a fiatal vagyonőrökkel szúrunk ki és amúgyis, apuka fegyverével megy majd a durrantás. Talán a legkorrektebb, ha saját házán belül könnyített engedéllyel, azon túl viszont szigorú feltételekkel, életkori korláttal tarthatunk fegyvert, kivétel az őrző-védő szakmákat és a fegyveres testületeket. Mit gondoltok?

Egy percre engedjük el magunkat, ne foglalkozzunk a Békemenettel, Bayer Zsolttal és Kövér Lászlóval. Képzeljük azt, hogy éppen csak pirkad a XIX. század és lassan ráeszmélünk, hogy szlovákok vagyunk.

A könyv páratlan részletességgel tárja fel a magyar fokozatos államnyelvvé válásával és a horvát nyelv felé mutatkozó tolerancia kialakulásával a szlovákok igényét, hogy ők maguk is használhassák a közigazgatásban nyelvüket és továbbadhassák azt unokáiknak. Megtudhatjuk, hogy miért vetette ki magából a szlovák történelemírás Petőfit és Kossuth-ot, mint magyarónokat, hogy milyen reményeket támasztottak a katolikus nyelvújítók (akiknek sokkal nehezebb dolga volt, mint nekünk, hiszen a szlovák valóban csak egy jobbágynyelv volt), amikor végül osztrák segítséget vállaltak és milyen aprócska egyéni jogokkal szúrták ki a szemüket. Megtudhatjuk, milyen radikális nézeteket vallott Ľudovít Štúr, milyen volt Ján Kollár pánszlávizmusa, miként tüzelte fel Johann Gottfried Herder német romantikája és a magyar nyelv eltűnéséről szóló gondolatmenete a szlovák nemzetet és Anton Bernolák miként volt csehszlovakista korát megelőzően? Mit jelentett a Trefort Ágoston-féle békepolitikát követő Apponyi Albert, Grünwald Béla és Hoitsy Pál, a Matica Slovenská nevű kultúrszervezet kivégzése, Széll Kálmán, Tisza István és Wekerle Sándor, végül Jászi Oszkár miként kívánta megmenteni a magyar-szlovák kapcsolatokat? Hogyan határozták meg a szlovák vándoriparosok, ablakos- és drótostótok a Magyar Korona országának képét?

Nem is olyan régen egy olyan képbe futottam össze, mely a Magyar Királyságot és Szlovákiát próbálja összehasonlítani, történelmi gazdaságban, híres személyek terén, ami olyan, mintha a csokis müzlit és a sajtos párizsit akarnánk egybevetni, lehet próbálkozni, de sok értelme nincs. Ugyanis A Felföld, a mai Szlovensko Uhorsko része volt, egyik legfőbb forradalmárunkat és reálpolitikusunkat, Kossuth Lajost is a szlovákok adták a nemzetnek. Most úgy érzem, a dühöngés alábbhagyott, az igazolványaik leadására kötelezett magyar honfitársakkal semigen foglalkozunk (sajnos). Mikor jutunk el odáig, hogy a szlovákok ne mint 1000 éves fogvatartók gondoljanak ránk (ami azért vicces, mert ekkor még közös volt a föld, a Nagymorva mítosz olyan mítosz, mint a mi Baráth Tibor-féle hun legendánk) és bagatelizálják el a közös ügyeket történelmük írásakor és mi mikor leszünk elég érettek ahhoz, hogy ne mint tékozló fiúkra tekintsünk rájuk? Vagy ha picit dühösek is vagyunk, aki ismeri a Szentírást, az tudja azt is, hogy a tékozló fiút is szeretettel várta vissza apja.

"Történelemfejlődésünk azt igazolja: aszerint alakult az ország sorsa, hogy milyen külső és belső képét tudtuk adni az országnak. Magyarország elbukott a világtörténelmi fordulatoknál, mert rossz volt az imidzse. Óriási a felelősség, hogy milyen a Magyarország-kép. Ez természetesen összefügg a társadalompolitikával és gazdaságpolitikával. Hogy Magyarország alkalmas külföldi beruházásokra, hogy értékeljenek külpolitikailag és nemzetközi tárgyalásokon – ehhez egyidejűleg jó belpolitikát is kell folytatni… ezt a kettőt nem lehet egymástól elválasztani."

"Ahol nincs középosztály, ott nem képes működni modern értelemben vett jogállam és piacgazdaság. [...] Hiába gondoljuk mi a legszebb eszméket, ha nincs, aki megvalósítsa, élje, hogy úgy mondjam, életté dolgozza. Ha nem ilyen társadalom alakul ki, akkor nem lesz szilárd bázisa a magyar demokráciának. Láthatjuk a fejlődő országokban, láthatjuk Kelet-Közép-Európa korábbi időszakában is, hogy ha hiányzik ez a bázis, akkor előbb-utóbb zavarok keletkeznek a demokrácia működésében."

Ma van 19 éve, hogy örök nyugalomra helyzeték Antall József miniszterelnök hamvait a kerepesi temetőben, de gondolatai ma is aktuálisak, örökké élnek.

"Aki népoktatást szervez, az szórja bőven a művelődés magvát a nép széles rétegeinek televény földjébe, mint a magyar magvető. Aki tudósnevelés körül törődik, az legyen orchideakertész, foglalkozzék minden cseréppel külön-külön." (1917)

"Mentől bonyolultabbá válik a modern gazdasági élet, annál nagyobbak azok a veszedelmek, főleg kizsákmányolási lehetőségek, melyek a tanulatlan, a tájékozatlan embert fenyegetik."(1918)

"A vidéki egyetemeknek nemcsak kultúrpolitikai a szerepe, hanem van ezeknek igen fontos népesedési jelentősége is, a budapesti főiskolák lecsapolása és e réven megakadályozása annak, hogy a vidéki intelligencia fiai Budapesten ragadjanak." (1930)

Eddig nem igazán vettem fel a blogszféra ritmusát, úgy éreztem, elmondták, amit el tudtam volna. Mert nem lehet elégszer Klebensberg Kuno-t, a keresztény-nemzeti kurzus legnagyobb kultúrinvesztorát idézni, az, ami ma Magyarországon zajlik, tarthatatlan és pofátlan. Igaz, olyan apróságokról, mint a gazdálkodási formák alkotmányba foglalása és a földtörvény sarkalatos törvénnyé tétele, most nem cikkez a sajtó, pedig ez a II. Orbán kormány másik igazán gyenge pontja.

Két fontos dolgot állapíthatunk meg a most kialakult helyzetből. Az egyik, hogy azt a valóban létező problémát, hogy egyrészt túlképzés van bizonyos szakemberekből és az elméleti tudás javában elüt a gyakorlatitól, a legkevésbé sem tudják orvosolni azzal, hogy minden fizetőssé akarnak tenni, ugyanis ezzel csak egy réteget zavarnak el a tanulmányoktól, a szegényeket, nem a léhűtőket, akik a törvény által biztosított állami féléveket (vagyis képzési idő + 2 félév ált.) elszórakozzák, vagy azokat, akik konkrét célok nélkül csak reménykedve utaznak és letesznek egy számukra nem túl kedves diplomát. Bődületes a cinizmus, mellyel azt vágják az arcokba, hogy a diákok funkcionális analfabéták és nem értik, mit is akar a jóságos kormány, nem, nagyonis tudják, félnek egy esetleges feltörekvő értelmiségi rétegtől, aki átlát a salátatörvényeken és a populista demagógián, aki okosabb közgazdász, mint Matolcsy és innovatívabb pedagógus, mint Hoffman. Félnek, mert itt a kétharmad, elvileg elhozhatnák a Kánaánt, ehelyett bedöntik azt is, amit a szociktól örököltek. Legyen sok kétkezi munkás, aki külföldi cégeknél termel, rendőr, aki megvédi a politikusokat és különféle konzervatív imidzsű személyi testőrségek, attól szárnyal majd a GDP és a nemzeti boldogság mutató.

A másik megdöbbentő fordulat, hogy Orbán egyetlen szóval megváltoztathatja saját bizottsága döntését. Nem csak, hogy minek vannak akkor, tulajdonképpen milyen pártállami időket idéz ez a döntési mechanizmus, ahol a népvezér leül a saját kiszeseivel és aztán rábízza államtitkárára, Balogh Zoltánra, hogy három napja van mindent újragondolni? Ez vagy blöff, vagy maga a rémálom. Közben már a határon túlra is konzultálni akarnak, bechippezik a pénztárgépeket, megy a kapkodás, a körül nem tekintés.

Át kell szabni a finanszírozást, aki két félév után nem teljesítette az egy szemeszterre ajánlott krediteket, az fizessen, ne lopja az adófizetők pénzét. Aki pedig szegény, azt igenis támogasság meg komolyan, hogy képviselhesse sajátjait, ne Török Márkok osszák ki a kedvezményes helyeket és a szociális ösztöndíjakat a haveroknak. A vállalatok szállhassanak be a nekik megfelelő képzések finanszírozásába, hogy nekik való szakemberek kerüljenek a piacra. Bizonyos alapismereteket (pénzügy, jog, szociológia, fenntarthatóság) pedig már implantáljuk a középiskolába, hogy felelősségteljes, gondolkodni tudó fiatalokat neveljünk.

Órákig lehetne folytatni, én szurkolok a fiataloknak, akiknek most elveszik a lehetőségét a továbbtanulástól, hiszen a kulturális tőke az, ami igazán megmutatja egy nemzet erejét.

Komolyan átnevezem a blogot "Jobbikblogra", mert egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni azon ügyek mellett, amelyeket direkt vagy félresiklásokból összehoznak. Itt van ez a Neturei Karta nevű anticionista ortodox szervezet, akik vissza szeretnének térni az emancipáció előtti időkbe. Nos, nézzük csak meg, hogy Istóczy Győző és pártja mit is utált a beilleszkedni képtelen, valamiféle Galíciából jött inváziószerű ortodox zsidóságban!

• Zsidó hitközségeikben az összeesküvéseiket szövögetik és onnan irányítják a településeket.
• Derogál nekik a földművelés, csak hitelezni akarnak, dolgozni nem.
• Középkori szokások szerint élnek (szerintük), véráldozatot mutatnak be (Solymosi Eszter, hé!)
• Itatják a parasztokat, tönkretéve egészségüket (el tetszettek felejteni Egan Edét?)
• Kirívóan mások már küllemre is, elijesztik az embert.
• Szaporák voltak, hiszen náluk alacsonyabb volt a gyermekhalandóság
• Az összes falusi bolt kb. az övék, kizsákmányolnak mindenkit.

Istóczy cionista volt, mert önálló Izraelt akart, ezzel az ötletével meg is kereste az ortodox rabbikat, sokan el is jártak az antiszemita párt gyűlésére. Most Istóczy biza szembeköpné Vonát, ezeket a régi állapotokat óhajtja, hogy ezek a "vérszomjas fenevadak" itt bujkáljanak közöttünk és elárasszanak bennünket uzsorával? Megint egyetemre járjon az összes (mondjuk ezt Viki éppen most intézi), orvos, ügyvéd meg politikus legyen, de dolgozni egy se akarjon? Hogyan fér ez össze a Jobbik plebejus szónoklataival? Vagy, fordítsuk le, komolyra véve a szót: Ha a zsidók sapkában kipában járnak, az a baj, ha az nélkül, akkor meg az. Egyáltalán van ma zsidókérdés? Ráuntak a cigányságra, vagy mi? Dilis kis párt, mondhatom.

Egyszer előfordult, hogy Kukorelly Endrére vártam az írók boltjában, ezért letettem táskámat az egyik polc mellé. Ekkor pillantottam meg a velem szemben heverő Nyírő könyveket. Aki kicsit is érdeklődik a politika iránt, tudja, hogy mekkora felhajtás volt a Szálasi kormány mellett a végsőkig kitartó erdélyi író újratemetése körül. Lássuk csak, mit kínál ez a regény, kemény zsidózást és románellenességet?

Az író történelmi regényre vetemedett, egy II. József rövid uralkodása (1780-1790) körül élő gróf, Wesselényi szerelmi életét és vívódásait dolgozza fel Erdélyországban. A gróf beszeret az éppen trónörökös József szeretőjébe, miközben Mária Terézia már a halálos ágyán fekszik. Milyen ember WesselényI? Szilaj, vad és érzelmek által vezérelt, pont amilyennek Nyírő jobboldala képzelte a magyar ideált. Igaz, itt pontatlan magyarról beszélni, Nyírő transzilvanista volt, különvette a magyar és erdélyi tudatot. Erdélyt mint a béke országát és gazdagon termő vidéket láttatja, melyet a Wesselényi iránt szexuálisan rajongó és bosszúálló Zsuzsanna szépen megoszt és átszerveztet, hogy az a császár hódoltságává degradálódjon. Wesselényi pedig szerelmes ebbe az átok asszonyba, még akkor is, amikor oldalán már ott áll szép és hűséges asszonya, valamint gyermekei. A grófot éppen ez teszi számomra mérhetetlenül unszimpatikussá, mondjuk ki, csak a farkára hallgat.

Amiben az író nálam nagyon elhasalt, az a nemességcentrikusság, érezhetően egyfajta kiszolgáló, alsóbbrendű rétegnek tekinti a jobbágyságot ("Átölelnélek, ha nem paraszt volnál"), akik a vérüket áldozzák uruk kegyeiért és hóbortjaiért (láthatóan a nemesek, mint a mai szappanoperákban, csak henyélnek és a szerelemnek élnek), a romák is csak muzsikus vagy bolond szerepben vannak jelen (pontosan idézni nem tudom, a legjellemzőbb mondat arra utalt, csak a vak cigány tud igazán szépen, fájdalmasan hegedülni). A legtöbb nemes természetesen azonnal behódolt, csak Sibó volt, hol a császárnak nem volt hatalma.

A regény nyelvezete népi és olvasmányos (nem írtam népiest, mert őszintének éreztem), nagyon szépek a szóképek és a lírai hasonlatok, főleg, amelyek a természetet viszik át némi szürrealitásba. Nem is beszélve arról, mennyire hangulatosak a székely viccekből már megszokott egyszerű, lényegre törő odaböffentések, a német és latin gondolatok az osztrák részről. A karakterekről már több szavam volna, egyszerűen nem normálisak, érzelmi viharaik simán a halálos ágyra viszik őket, ez már több, mint művészi túlzás. A másik, Jókaihoz hasonlóan Nyírő sem tud reális női szereplőket alkotni, Zsuzsanna aljas és gonosz, Heléna a szent és gondoskodó. Minden bizonnyal Rétyi atya a legkellemesebb karakter, aki próbálja a fiatalokat szóvirágok közepette észhez téríteni. De ami a legmeglepőbb, és amit tényleg nem értek, miért pont a halálos betegségében egyre szolidárisabbá és emberbarátibbá váló Haller József császár lett a regény legbölcsebb és legmodernebb karaktere (a kezdeti hedonista énjéhez képest), aki kipróbálja a börtönviseltek szenvedését és hogy megmentse Erdélyt, mint a történelemkönyvekből ismert, visszavonja "reformjait". Sőt, a kort kritizálva kifakad, hogy a magyarok nem személyeket, hanem bálványokat imádnak (Szent Korona) és egy ilyen népnek nincs jövője. Nem tudtam eldönteni, hogy Nyírő szócsöveként fogalmazta meg-e sorokat, vagy éppen ellenkezőleg, az író azt a liberális/szociáldemokrata gondolkodást festette meg benne, amit a kora megvetett.

Összességében közepes regény, bár lényegesen könnyebben olvasható, mint a kötelező olvasmányaink (Aranyember, Kőszívű ember fiai), én nem démonizálnám annyira, mint teszi azt a magyar baloldal, a hazai népi írókkal együtt szerepelhetne a kerettantervben, szigorúan megjegyezve, milyen szerepet töltött be a nemzetszocializmusban és hogy személye ez miatt, mint politikus, vállalhatatlan, de írói munkássága korhű képet ad az archaizált, és ma túlromantizált, sokszor le is nézett Erdélyről.

Nem csak népcsoportokat lehet kilökni egy társadalomból, bizony egészen más emberek is kerülhetnek a nemzet peremére. A fogyatékossággal élők és a hajléktalanok bizony ebbe a kategóriába tartoznak. Érdekérvényesítésük szinte nulla, előbbiek nem dönthetnek önállóan és az őket gondozók számára szinte lehetetlen a megélhetés, a hajléktalanok meg, mivel nincsen bejelentett lakhelyük, vagy az a hajléktalanszálló, mondhatnám, olyanok, mint az elmúlt évszázad drótostótjai, azzal a különbséggel, hogy utóbbiaknak évek múltán volt hova hazatérni, tartoztak valahová.

Orbán Viktor álláspontja végülis érthető, mi a tökömet keresnek az emberek az utcán, ha van hajléktanszálló (az már kicsit elgondolkodtatóbb, hogy még a felhígított AB is bekaphatja). Csak azt nyilván nem tudja, hogy más országokban már nem több száz fős óriásszállókon, hanem 10-15 fős, családias intézményekben mentorálva integrálják őket vissza. Az úgynevezett Éjjeli Menedék, ahová a megfagyás elől viszik az utcán élőket, szűkös és kemény feltételekhez kötött, a cuccodat áttúrhatják, ha egy estét lent töltesz, csak délután mehetsz fel és kora reggel már ébresztenek, kötelező fürdeni (sokan erre a lakással rendelkezők között sem képesek!!) és inni, dohányozni sem lehet. Az ember úgy van vele, ha "otthon" van, akkor ne szabják meg hogyan élhet, még ha a cél, hogy a káros szenvedélyeket hanyagolják, érthető is. Meg hát a rendőri jelenlét, az sem éppen az otthon érzést erősíti. Az elcseszett adminisztratív állatság meg konkrétan gátja a szociális munkának, próbáljon meg valaki törődni az emberekkel, amikor fél óránként le kell menni az újabb adagért, őket ellátni, esetleg közben még két embert felvenni és mindenkihez beírni valamit, nehogy jöjjön a leb@szás. Sőt, próbálj meg így értékeket átadni, megtanítani bárkit állást keresni, konfliktust kezelni.

Szóval Viki, végy példát Ertsey Katalinról, aki pl. kipróbálta, milyen óvónőnek lenni, hogy tudja, miről beszél! Ti, akik az egyetemi padokból rögtön a bársonyszékben találtátok magatokat, azt sem tudjátok, mi az az ÉLET. A legnagyobb bajotok, hogyan őrizzétek meg a megmaradt hitelességeteket másnapig, hogyan hitessétek el velünk, hogy a kétharmad még veletek van, míg más mehet a devizagettóba vagy a tömegszállóba és minden pénzét élvezetekre költi, mert már semmi siker nem maradt kiüresedett életében! "Vérszagra gyűl az éji van, te tetted ezt, király!"

Már sajnálni kezdem lassan szegény jobbikosokat. Nem elég, hogy "összkoalíció" alakul velük szemben és esküdt ellenségek fognak össze, összenő, ami össze tartozik alapon, egyes őrültek még a betiltásukat is követelik, ami meg aztán szembemegy a szólásszabadsággal, még a frakciójuk sem tud egységet mutatni. Alig élték túl a kilépő Szegedi után repülő Lenhardt döntését, a héten Bödecs és Rozgonyi is megvált a parlamenti frakciótól. Megjegyzem, a tisztánlátás végett, Bödecs Barna Kaufer Virághoz hasonlóan lemondott mandátumáról és a 1,5 éves fix jövedelemről, ami valóban egy tisztességes, elveihez hű emberhez méltó döntés.

A Jobbik is megosztott, Vona Gábor nagyon szeretné elhitetni velünk, hogy külső erők fojtogatják a pártot és szegény idős ember nem bírta, utóbbi vélhetően igaz, de nem szeretném megtudni, milyen belső vitáik lehettek a ma már teljesen alaptalanná vált zsidókérdésről, ami mintegy eddig is kettémetszette a pártot és Rozgonyi kedvét is elvette a Jobbik frakciójában való politizálástól.

Egy konzervatív vagy liberális ember számára értelmezhetetlen, hogy miért is kérdés ma az, hogy ki milyen ősöktől származik, hiszen sokszor a fiatalok megtörik a jeget és szembemennek atyáik szemléletével. A kettős állampolgárság közérdekű adat honatyáinkról, de önmagában ebben nem látok nemzetbiztonsági kockázatot, egy vállalat igazgatója és egy prominens szakma, egy egyház képviselője szintén érdekeket képvisel. Ha édesanyám zsidó (származású magyar) volna, vélhetően felvettem volna az izraeli állampolgárságot, mert ki tudja, mit hoz a jövő, de szerencsére ízig-vérig magyarnak születtem és erre vagyok büszke. Izrael valóban kissé érdekesen fogja fel a demokrácia kérdését, de kérdem én, amikor a magyar parlament gyakorta alig foglalkozik a témával, mit tudnának ezek a jó emberek befolyásolni vagy kiszivárogtatni, amikor elég a parlament.hu-t nézetni egy tolmáccsal, hogy infókat szerezzenek rólunk?