Izgalmas lehet, amikor egy lakótelepet ellep egyszerre négy szervezet (hivatalosan az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat, a Demokratikus Koalíció és a Jobbik, de ott volt a Szolidaritás is, mint kb. mindenhol). Ennyi politikai szerencselovagot talán életükben nem láttak eddig összesen.

Egyik oldal sem igazán tudott újat mutatni, a nagy balosok mozgósítani akarják az északi megyék igencsak jelentős roma lakosságát, a Jobbik pedig a Szegedi ügy által összeroskadt erődöket akarja ismét felhúzni, mert itt dől el a választási eredményük, nem is az osztrák határ mentén, ahol alig mérhetőek.

Vona Gábor most kicsit tovább ment, mint általában szokott, egyik oldalról cigány vagyok kisajátításról beszélt, mely kifejezetten emlékeztet a nemzetiszocialisták azon törekvésére, hogy elkobozzák a zsidó vagyont. A különbség csupán az, hogy pár sikeres fővárosi maffiózón és vidéki uzsoráson túl kevés embertől tudnának bármit is beszedni, ergo ami valóban hatásos lehetett a közép- és felsőosztályban felülreprezentált zsidósággal szemben, az az alapvetően mélyszegény cigányságot nem tudja kellően kirámolni. A másik érdekes gondolat a szegregáció kérdése. Ha én asszimilálni akarnám a romákat, nem elkülöníteném, hanem beolvasztanám őket. Kötelező vegyesházasságokkal Mária Terézia is komoly hatást ért el. De akkor inkább maradnék a békés egybekeléseknél, ami persze elsősorban a jobban szituáltak között mehet végbe. De Vona látom nem igazán lát túl a lassan tényleg ideológiai elődökké váló nemzetiszocik eszköztárán.

Úgyhogy volt egy kisebb cirkusz, remélem, mindenki jól érezte magát, bár a lakótelepiek kötve hiszem.

Érdekes értelmezése a modern földművelésnek az, amikor az állam már saját állampolgáraitól védi meg az értékes, gazdag termőföldeket, kövér legelőket és mosolygó szőlősöket. A termőföld egy nemzet legfőbb nem mozgósítható tőkéje, hiszen elválaszthatatlan az állam területétől, ezért ragaszkodni szoktunk hozzá, hogy ne adogassák csak úgy külföldre, ellenben döbbenetes az a törekvés, mely mindenféle végzettségekhez és őstermelő igazolványhoz kötné a földmívelést.

Ezzel ugyanis a nagy átlag, aki nem tud havi 60e-et kidobni a járulékok fizetésére, az automatikusan kihullik adott körből, hacsak nem rendelkezik ezüst- és aranykalászos bizonyítvánnyal. Utóbbinak volna realitásalapja, vagyis hogy nagyobb területen csak az termelhessen, aki már ismeri a nyugati technikákat és a Hazánkban már betegesen elterjedt kombó (búza, kukorica, napraforgó, repce) mellett termesszen munkaigényesebb, helyben is értékesíthető termékeket. A végső kegyelemdöfés, hogy az államnak elővásárlási joga van, ezzel az eddigi kedvezményezettek, az oligarchák fogják tovább bővíteni latifundiumaikat, vagyis a föld eltartóképessége tovább fog csökkenni, közelebb lépünk Dél-Amerikához. Mert ha igaz a híresztelés, hogy a földre sajátos öröklési szabály fog vonatkozni, elveszíti az öröklött földet az, aki nem rendelkezik a kormány által támasztott feltételekkel.

A föld azé, aki megműveli, nem azé, aki bérbeadja!

Mikor következik be emigráció? Egyik legadekvátabb formája, ha elemi csapás, természeti katasztrófa ér adott területet, vagy éppen háború sújt adott területet és népet. Sokkal sunyibb, kevésbé látványos, de nagyobb tömegű, amikor az elszegényedés, az ellehetetlenülés, a jobb élet reménye hajtja a népvándorlás motorját.

Magyarország első ismertebb kivándorlását az 1848/49-es szabadságharc hozta el, értelemszerűen politikai menekültekkel. A századfordulón viszont tizenöt év alatt másfélmillió ember, főként a latifundiumok által földhöz nem jutó szegényparasztság és cselédség hagyta el Hazáját a szebb élet reményében, az egyre erősödő USÁba költözve. A Tanácsköztársaság bukása megszabadította országát jelentős kommunista, szociáldemokrata és részben polgári radikális elitjétől, Trianon viszont kettős szereppel élt, egyrészt jelentős tömegek hagyták el az autokráciában fuldokló Kárpát-medencét, de a határon túli magyar hivatalnok és értelmiségi rétegeket meghurcolással és törvényi ellehetetlenítéssel bezavarták a trianoni határok közé (vajon miért ők lettek a katonák mellett a fő szélsőjobberek?). A II. vh. után főként a zsidó lakosság és a nemzetiszocialisták hagyták el országunkat, '56-tal pedig elmentek demokratáink és reakciósaink, valamint akik jobb életet reméltek.

Kicsit hosszúra sikerült bevezetőm után megkérdezem, mi van Magyarországon ma, ami miatt egyre többen gondolkoznak a külföldi munkavállaláson és az esetleges kiköltözésen. Miért keresnek rá egyre többen google barátunkkal a letelepedési és munkavállalási szabályokra? Miért bontják el emberek településük házait, hogy tüzelőhöz jussanak, miért éreznek büszkeséget, ha az önkormányzat behívja őket egy kis közmunkára? Attól rettegtek a 30s évek gondolkodói, különösen Klebensberg, hogy balkáni parasztország leszünk, ehhez képest irány Dél-Amerika, szűk hatalmi elit, tengődő lakosság, meg egy kis fogyasztói mámor a nyugattól, vágyunk arra, amire keresetünk éppen nincsen. Leépítjük a felsőoktatást, több milliárdért teremtünk 1-1 melóhelyet valamely multinál, stadionjaink lassan az égig érnek. Közben látjuk, munka az nincs, csak jó messze (üdvözlégy magyar közlekedés!), az is minimálbérért. Az ember nem tud házat venni, gyermekszobát berendezni, fenntartani egy kocsit, személyi kölcsönének törlesztője meg már az égbe kiált.

És elfelejtik csak a saját hasukra gondoló okoskáink, hogy nem a "legalja" megy el, hanem akinek van még mit veszítenie. A népet gyógyító orvosok, a tehetséges munkások, a tudásukat feladni kényszerülő, mosogatni álló fiatalok! Kétféle bukott nemzet van: Az egyik, mely "elfelejti múltját, ha két kézzel tépi ki önnön gyökereit" (Fonyódi Tibor), a másik pedig, amely elzavarja ifjúságát és a jelenért feláldozza jövőjét.

Turulként születtünk, de szolgaként halunk
Kiszáradt torkunkban elfojtott szavunk.
Lehet, fülünknek a retorika édes,
De kérges tenyerünk a kaparástól véres.

Azt üzenik neked, hogy élj a mának,
Nyerd meg a versenyt, építs légvárat.
De neked sem jó, áldatlan állapot,
Hogy dupstepbe folytod heveny bánatod.

Elefántcsonttorony, óv a négy fal,
Meg a láncod, mely aranyból van,
Csak annyi kell, te is elhiggyed.
Nem vagy jövőtlen, mert te építed.

Kezedben az erő, torkodban hang,
Egyedül gyenge, de együtt már zaj.
Újult erővel a nép verje szét,
Elitté korcsosult korrupt nemzetét.

Lesz ki elhull, emlékét őrzi hant,
Lesz kinek nevét említi dicső dal.
Lesz kinek arcát örökíti márvány,
de a Hazában nem marad árván.

Újabb könyvélmény, és ezzel újabb kérdés vetült bennem. Főként Jászi kezdeti időszakát, Károlyi Mihállyal való konfliktusát és emigrációja alatti dilemmáit dolgozza fel Hanák Péter. A fő kérdés, ami felvetült bennem, hogy egészséges lélekkel és teljes élettel vihető ez a teher, mely egy igazán elkötelezett államférfit, de hogy diplomatikus legyek, államvezető asszonyt húz, ha teljes erőbedobással küzd nemzetéért. Jászi életében alig voltak magánéleti ügyek, amelyeken a ma embere csámcsoghatna a Blikkben, akkoriban az Est hasábjain, ami Rogán szerint nem volt elég jó a rikkancs szoborra, ellenben gyakran feküdt lázasan és panaszkodott ideggyengeségre, mikor érezte, tervei hiábavalóak, könyveit nem tudja elég jóra csinálni. És mondatni, a Monarchia felbomlását tárgyaló művét leszámítva (A Habsburg-Monarchia felbomlása, The University of Chicago [1929]) tényleg nem sikerült megmaradnia az utókornak és az áhított demokrata forradalom sajnálatos bukását, halálos agyán sem érhette már meg.

Miért is írom le mindezt? Továbbra is nehezemre esik elképzelni, hogy egyes számú nemzetvezetőnk ilyen mérhetetlen pálfordulatot le tudjon rendezni magában. Talán mindig ott volt benne a messionizmus csírája, de mára teljesen gazdasági szereplők markába került? Fodor Gábor már többször elmondta véleményét a témában, Vikire jellemzőek lettek az olyan tünetek, mint a külső ellenség hibáztatása, a gátlástalanság és a küldetéstudat, de engem továbbra is érdekelne, hogy viselkedik magánemberként, mennyire tudatos a pártnemzeti építkezése és hányszor fordul álmatlanul másik oldalára, kérdezve magától, "Jól csináltam?". Kétségtelenül más karakternek érzem őt, mint Bajnait vagy Mesterházy-t, vagy akár Fletót, érdekelne, mi játszódott le benne (most Debreczeni József könyvét hagyjuk) talán az utókor majd elszámol ezzel a hiányossággal.

Tóth Luca, hát, akárki is légy, kitettél magadért. Már majdnem elhittem, hogy egy komolyabb vitapartner élt kevéssé korrekt eszközzel, mivel a szóhasználat ("megtesszük a létező legostobább szívességet a viktoriánus rendnek, a maszopnak meg a náciknak") pár kollégámtól ismerős, de ők ennyire nem ostobák. Kedves Luca, szó sincsen hatalmas népi/konzervatív rohamról, mivel az LMP-re nem jellemző, hogy valami agyafúrt kisebbség igyekezne átvenni a párton belül a hatalmat, már csak azért sem, mert erre az Alapszabály megfelelő gátakat tartalmaz.

Nyilvánvaló, hogy írásoddal el akarod távolítani az LMP-től baloldali szavazóit, eléggé aljas módszerrel, "Így került a megyei vezetésbe több olyan figura (Baranya, Veszprém), akinek inkább volna helye a Jobbikban mint itt." Nos, nem definiáltad, miként lehet valaki "jobbikba való", így ezt nevezném buta személyeskedésnek, nem érvnek. Igen, Veszprémben holnap lesz egy provokatív plakáttal megáldott beszélgetés, de attól még, hogy az LMP aggódik a kisebbségpolitikában nem éppen konstruktív szomszédos magyarságpolitika miatt, még nem leszünk jobbikbérencek. De a kedvencem mégis ez a bekezdés:

Van ebben a boldogtalan pártban egy magát népinek / néppártinak / konzervatívnak / vidéki szárnynak nevező társaság, aki úgy hiszi, szent kötelessége kicsinálni azokat, akiket ő városi libsinek tart. Őrület.
Aki nem ismeri belülről az LMP-t, bizonyára el sem hiszi, hogy a 30-as éves népi-urbánus vitáját újra háborúzza egy zöld párt tagsága a 21. században, akkor, amikor történelmi felelőssége és lehetősége van közel és távolt egyetlen viszonylag normális életképes politikai erőként.

Nem igazán értem, miféle "vidéki szárnyról" beszél Luca, amikor ezen sorokat leírja. Egy kisebbség uralmáról, ami a többség szárnycsapásait letöri? Látjuk az LMP nyilatkozataiban, megnyilvánulásaiban, hogy valami sötét középkori ókonzervatív katyvaz ömlene a szánkból?

Vitáink vannak, mert demokraták vagyunk és nem isszuk valami messianisztikus vezető szavait. Szekfű Gyula nem egyszer példázta, hogy demokrácia csak a vitákban van. A vitákon keresztül tökéletesedik a párt értékrendje, és nem hagyjuk, hogy holmi beépített ügynök köpködjön körbe bennünket.

Ezzel alapvetően semmi gond nincsen, de Andrei Şaguna nem éppen pozitív ékköve a Kárpát-medence történelmének.

1846-ban nevezték ki nagyszebeni püspöki helynökké, majd miután a magyarokkal szemben is bizonyította mindenkori császárhűségét, püspökké nevezték ki. Az 1848-as forradalom idején a románok balázsfalvi gyűlésén még a mérsékelt román vezetők közé tartozott, és a pesti országgyűlés tagjává vált, ebbéli minőségében a román nemzeti érdekekért küzdött. Szeptemberben azonban, amikor a bécsi udvarral szembeni ellentétek fegyveres konfliktusba torkolltak, szakított a magyar kormánnyal, a császári erők erdélyi főparancsnoka, Anton Puchner támogatójaként pedig az Olt völgyén Havasalföldre átkelve ő kérte fel az ott állomásozó orosz csapatokat, hogy vonuljanak be Erdélybe a magyar honvédség ellen. (forrás: keresztalja.ro)

 Négy éve már megpróbálkoztak vele, hogy a gyulai ortodox templom előtt szobrot kapjon a szerb egyháztól való leválást kiharcoló majdani román egyházfő, de akkor olyan tüntetés kerekedett, hogy elálltak az alapkő letételétől. Most viszont különösen izgalmas, hogy az autonómiatervezet lesodrását magasról letojó Fidesz (bezzeg a nyerőgépekre hivatkozva rendkívüli kormányülés kellett és Åland szigetét is istenítették!) éppen a román kormánnyal való viszonyát javítja azzal, hogy a "turulnak születőkről" beszélő miniszterelnök éppen a legismertebb szabadságharcunk egyik ausztroszlavista leverőjének elhelyezéséhez járul hozzá egyik csodaszép városunkban (és nem Méhkeréken, ami valóban román többségű falu, vagyis nehezen még le is nyelhető volna az ügy). Ez már hasonló kaliberű ökörség, mint engedni december 1.-jét ünnepelni a nemzetiben, ami Erdély elcsatolásának dátuma.

Szóval hiába ez a konzervatív/nemzeti/keresztény máz, ez a kormány mindháromban nevetségesen teljesít. Nem keresztény, mert semmibe veszi a szegényeket és földesurakat hizlal, pár egyházi támogató tömése éppenséggel világi tett. Nem konzervatív, hiszen a konzervatív ember tiszteli a családokat, segíti a betegeket és értéket, morált ad a fiataloknak, ehelyett csak ellehetetlenítést és pénzkivonást látok. És nem nemzeti, mert fütyülnek a határon túliakra, hacsak nem a szavazatuk kell, megosszák őket, saját birodalmat építenek köreikben, történelmünket felületesen ismerve pedig többszörösen köpik arcon saját szülőhazájuk múltját, kiragadva pár ikont, akinek csak a marhaságait veszik át (pl. Horthy "demokráciaszemlélete"). Gagyik vagytok, ennél egy magyar trikolórral ellátott, brazil alapanyagból készült mustárostubus is nemzetibb.

Nem szidni akarom a Miniszterelnök Urat, kifejezetten féltem őt. Biztos, hogy minden rendben van nála? Mi történt, hogy a korábban logikusan érvelő, a racionalizmus hűvösségével és a polgár kimértségével beszélő, a néphez baráti hangon szóló forradalmár ma már csak nagy vezéri monológokkal tudja közönségét itatni? Ráadásul ezekben is újabb színvonalakat üt meg minden alkalommal?

Ma Ópusztaszeren átadták a Nemzeti Összetartozás Emlékművét, ami kvázi egy tíz méteres turul szobor. Bevallom, én nem vagyok oda érte, bármi tudná számomra jelképezni az összetartozást, de pont a turul? Mindig irredenta szobrokon és röpiratokon szerepelt, számomra az erőszakos határrevízió jelképe lett.

De ne is szoborral foglalkozzuk, jöjjön a gyöngyszem a mai beszédből:

"Aki aki tud olvasni a jelekből, az láthatja, új törvények világa közeledik az európai kontinens felé. Ennek a formálódó új világnak az első parancsolata úgy hangzik: az erősek egyesülnek, a gyengék széthullnak, vagyis az erős nemzetek tagjai összefognak, a gyenge nemzetek széthullnak. Azt kívánom minden magyarnak, legyen füle a hallásra és olvassanak a jelekből."

A nem kevés spencerista elvet tartalmazó szöveget átitatja egyfajta krisztusi prófécizmus, ami azért még a miniszterelnöktől is sok. A Fidesz törvényeivel láttatni Európa jövőjét, a hanyatló nyugat számára történő iránymutatás a legkeményebb parasztvakítás, ami az elromló hűtőszekrényektől felemelkedést váró kormány legrosszabb üzenete. Az erős nemzetek összefognak, ebben egyet is értenénk, ha a Fidesz nem pártnemzetben gondolkozna.

Ez a beszéd tovább fokozza a nyugtalanságot, senki sincs biztonságban, aki nem egy atyát, egy minden utat kijelölő teljhatalmú vezért, hanem felkészült, tettrekész szakértőket várna a magyar kormánytól.

Mága Zoltán hegedűművész alig egy hetet töltött a Horthy Miklós által alapított vitézi rend tagságában. Állítása szerint negatív visszhangot kapott belépése és ezért döntött úgy, megválik a címtől. Ez szimbolikusan mit is jelent?

Mága Zoltán az úgynevezett fővárosi muzsikus cigány elit tagjává lett kivételes tehetsége által, Bácsalmáson született, de családja nem az Alföld déli részére jellemző oláh cigány felfogást képviselte. Örök ellentét van az elitben maradt magyarcigányok, a tőlük lecsúszott, főleg BAZ és más északi megyékben élő rokonaik, az oláh cigányok és a szinte csak Baranyában élő beás cigányok között, nem is szeretem, amikor masszaként kezelik őket, mert élethelyzetükben, lehetőségeikben és nem utolsósorban mentalitásukban teljesen más csoportok.

Mága az első roma származású egyén, akit az a megtisztelés érhetett, hogy a rendbe felvegyék. Horthy idejében külön rendelet rendelkezett arról, hogy a magyarországi cigányság tagjait gyanúval kell kezelni, ehhez képest mérhetetlenül szimpatikus lépés tőlük, hogy így majd 80 évvel megalakulásuk után végre maguk közé vesznek egy köztiszteletben álló romát, kifejezve, hogy konzervatív, nemzeti és keresztény szellemükkel nem ellentétes egy alapvetően más értékrendet képviselő csoport tagjának bevétele. Éppen ezért óriási bukás ez a kilépés. Azt üzeni, hogy még mindig kellemetlen, ha egy roma konzervatív körökbe téved, nem teljes a harmónia gádzsó és cigány közt, még a felsőbb körökben sem. Sajnálom. Nagyon sajnálom.

Állítólag anno Sztálin követelte a Magyar Autonóm Tartomány létrehozását, ma Románia, az "egységes és oszthatatlan nemzetállam" szenátusa az egyetlen RMDSZ delegált kivételével úgy ítélte meg, semmi szükség egy párhuzamos államszervezet létrehozására. Kicsit fájó ez a Székely Mikó Kollégium államosítása után, ami mintegy jelképesen kifejezte, mennyire tartják a tömbmagyarság érdekeit. Anno legalább a Maros- és Sztálin Tartományok hivatalos nyelve lehetett a magyar, ami kicsit enyhítette az erőszakos elrománosítás fájdalmát. Számomra értelmezhetetlen ez a magyarfóbia, elvégre létszámunk odakint is csökken, habár a magyar-román arány javult a magyar tömbön belül, mivel az értelmiségi réteg szinte lefejezett, attól sem kell tartani, hogy a magyarok ellepik a román munkaerőpiac kívánatosabb helyeit.

Próbálok kiindulni szép Hazámból és úgy érzem, ez is presztízsharc. Ahogyan Viktorék feszegetik a húrt a Nyírőzéssel és a határon túliak választójogával, a román döntéshozás a 7 éve benyújtott szervezet arculköpésével felel. De hová vezet ez? Mi, apró, kárpáti államok, egymással civakodva, hogyan lehetünk versenyképesek Európában? Hová vezet ez a posztkommunista attitűd, mely a haverok kiszolgálásának és pozícióhoz juttatásán túl csak a pórnép kizsigereléséhez és megalázásán alapszik?

És most futottam egy kört: Egyetlen magyarországi párt sem írt közleményt a romániai fejleményekről. Ennyire fontos a kukába dobott költségvetés és Orbánia belügye, hogy elfeledjük, a Székelyföld területi, a szórványmagyarság és a gyimesi csángók személyi és oktatási autonómiát érdemelnének? Mert azért mégiscsak a lakosság 8%-át adjuk még mindig.

Legutóbb Jászi Oszkár  dunai patriotizmusával művelődtem, egy jóindulatú, európai mércével is széles jogköröket kínáló koncepció, mely mérhetetlen aktuálpolitikai vakságról árulkodott és valljuk be, Jászi önantiszemitizmusa, békés asszimilációban való bizalma és spencerista maradványai meggátolják, hogy egy ma alkalmazható modellt kapjunk. Most hagyjuk ott Jászit és vegyük elő egyik legvehemesebb kritikusát, Szekfű Gyulát.

Felröppent a hír, hogy egyetlen Önkormányzati segéllyé gyúrják össze az Átmeneti segély, Rendkívüli Gyermekvédelmi támogatás és Temetési segély ellátásokat. A RGYT a településen adható átmeneti segély maximum kétszerese, a TS pedig a helyben legolcsóbb temetés 20-100%-át teheti ki, vagyis utóbbi legalább 25e forint kb. Ez mit is jelent? Az átmeneti segély összegét mindig adott település határozta meg, kisebb településeken (ha van egyáltalán) 2-3000 forint, nagyobbakon 5-8000, általában meghatározott, évente hány alkalommal igényelhető.

A magyar pénzbeli ellátások rendszere nagyon szerteágazó és követhetetlen, ezért ráférne már az átszabás, de pont nem így. Vélhetően ez a bizonyos önkormányzati segély olyan alacsony összegű lesz, hogy a kutya sem veszi igénybe. Ideológiai síkon, egy nemzeti-konzervatív, nemzeti kormány hogyan léphet ilyen nyíltan a konzervatívok számára oly kedves gyermekek és idősek ellen? Antigoné kora jön el, hogy nem lesznek halottaink végső nyugalomra helyezve?

A lakhelyüktől 100 km feletti távolságra munkát vállalók számára nyújtott lakhatási támogatás viszont üdvözítő, még ha lesz "agyelszívó" hatása is a munkaadásra képes településekről. Egyet sajnálok, hogy utólag nem adják ki.

Minden nemzetnek megvannak a maga ikonjai. És legtöbbjük nem éppen feddhetetlen, még ha a XIX. század szereplőit igyekszünk is magasztos államférfiként prezentálni. Ott van a tipikusan aktuálpolitikus, távolból üzengető Kossuth, a gyenge idegzetű, enyhén antiszemita Széchenyi vagy a nemzeti sovén Apponyi. Kemal Atatürk, egyik oldalról a női egyenjogúság, a modernizált mezőgazdaság és az európai értékek követője, de nem tagadhatjuk, saját népén szinte kultúrfosztást hajtott végre (vallási iskolák, kisegyházak betiltása, arab abc és arab szokások tiltása) és keményen bevezette az egypártrendszert. Országának könnyebbé lett együttműködnie Európával a kierőszakolt kultúrváltás következtében, de mint demokratáknak, el kell fogadnunk, tisztelnünk kell a világháborúban edzett volt ezredes véres kézzel kialakított "demokráciáját" és "európai értékeit"?

Magyarországra nem volt különösebb hatással az örményellenességéről is híres Atatürk politikája (igaz, az 1915-ös népirtásban nem vett részt, mivel éppen a Dardanellákat védte), ellenben most, Szafarov kiadatása után szerencsés-e teret és szobrot adni a törökök nemzeti hősének, vélhetően külpolitikai indítatásból?

Úgy hiszem, a magyar nemzet kormánya éppen elég ökörséget csinált már külpolitikai vonatkozásban, az örményekkel, egy velünk rokon népet érdemes-e még jobban magunkra haragítanunk? Ami nekünk apróság, másoknak húsbavájó

Nehéz kérdés, mit mondjon ez zöld párt, mint az LMP, amikor ideológiai szövetségese olyan választási alkut köt, amivel nemzetiségi hovatartozása miatt köteles ellentmondani. A romániai zöld mozgalomban részt vevő LMP tag erkölcsi kötelességének érezte, hogy lemondjon ott betöltött minden tisztségéről, miután az megállapodott a magyarellenességét egy percig sem tagadó USL-lel, akik a Fideszhez hasonlóan lassan minden ideológiai oldalt megjártak már. Képzeljük el, ahogyan az LMP szövetséget köt a Jobbikkal (ahogyan a balos sajtó szokott riogatni), lenne ám felháborodás.

Mert mit gondolunk a zöld mozgalomról? Igaz, Korzikában pl. a szélsőjobbhoz kötődik, de általában Európában a baloldal szövetségese. Eddig én úgy látom, az LMP megtalálta azt az egészséges centralista felfogást, amire hivatott (kár, hogy Hazánkban még mindig a jobb-bal felosztás dívik). Úgy gondolom, aki felelősséggel gondol a jövőre és annak nemzedékére, aki elkötelezi magát a természettel való harmónia, a fogyasztói társadalom felszámolása és termőföldjeink védelme mellett, az nem állhat szélsőséges, embertársát elnyomó, megosztó erő mellé, hiszen tudja, hogy az ellenségeskedés, a bűnbakképzés mennyi kárt tett nem csak az emberek életében, hanem környezetükben is. A nemzetállamot nem kell meghaladni, a nemzeti érzés örök és természeténél fogva kiirthatatlan önbesorolási kategória, de a nemzetállam nem törekedhet önmaga homogenizálására (Románia hivatalos besorolása "nemzetiségi állam" mivel a kisebbségek aránya több, mint 10%) és ezzel egy másik állam tudatos megsértésére. Minden egyes ilyen ballépés közelebb visz bennünket a Föld végső órájához.

Nagyon kedves akció volt, hogy most két napig ingyen szállítottatok, le is csaptam rá. Kedvesen ajándékoztatok megrendelésemhez három könyvet, mint új vásárlónak, és ajándék lónak ne nézd a fogát, de ezekhez a könyvekhez...

a

a

a

a

a

a

a

a

Illendő volt a lentieket pakolni?

a

a

a

a

a

í

a

a

Mintha az inzulin injekcióhoz 3 kiló barnacukrot adnátok grátisz!