A Lehet Más a Politika üdvözli Szakáll Zoltán és Horváth Árpád vajdasági magyar fiúk szabadon bocsátását, akiket nyolc év után engedtek ki szerbiai börtönükből. Az ökopárt örömét fejezi ki, hogy Tomislav Nikolic szerbiai elnök végre lépett az ügyben, és az aránytalanul hosszú időre elítéltek méltányosabb elbánásban részesülhetnek. Üdvözöljük továbbá, hogy további két fiú, Illés Zsolt és Uracs József is hamarabb szabadulhat, és Máriás István is méltányosabb elbánásban részesül majd az ígéretek szerint.

Az elmúlt két évben az LMP sokat küzdött a fiúk szabadon bocsátásáért. Mint az Országgyűlés Emberi jogi bizottságának alelnöke, kétszer is meglátogattam őket sremska mitrovicai illetve belgrádi börtönükben, majd nyílt levélben fordultunk Boris Tadic volt szerb elnökhöz a kegyelmi kérvényük méltányos elbírálásával kapcsolatban. Az Országgyűlésben a kormányt többször kértük, hogy határozottan lépjenek fel a fiúk ügyében. Idén a szerb hatóságokhoz fordultunk annak érdekében, hogy Illés, Uracs és Máriáss visszakerülhessen a példátlanul szigorú belgrádi büntetés-végrehajtási intézetből a szabadabb mozgást és munkalehetőséget biztosító mitrovicai börtönbe, ami néhány hónappal ezelőtt meg is valósult.

Az LMP köszönetét fejezi ki a magyar állam képviselőinek is, és kérjük, hogy továbbra is tegyenek meg mindent a még büntetésüket töltő fiúk mihamarabbi szabadon bocsátásáért.

Budapest, 2012. december 1.

Szabó Tímea
országgyűlési képviselő
az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság alelnöke

Forrás: lehetmas.hu

Na barátaim, a mai nappal elkezdődött a visszaszámlálás, a maja naptár szerinti világvégét elkezdik az azték naptár képére hivatkozva hirdetni, de mi maradjunk csak annál a dátumnál, ami egészen másként csapódik le Hazánkban és Romániában.

Bizony, ma van 94 éve annak, hogy Erdélyországot, egy önálló közigazgatással, erős öntudattal rendelkező területet elveszítettünk a világégésben, s Gyulafehérvárott e napon kimondták annak egyesülését Romániával. Most ne foglalkozzunk azzal, milyen trükközéssel fogadta el a 1228 delegátus az egyesülést és ennek meglepő módon milyen érzelműek voltak tagjai, vagy hogy mennyi ortodox templom építését kényszerítették ki, mennyi értelmiségit és hivatalnokot űztek el, hogyan osztották el a magyar földeket. Ezek megtörténtek, de sajnos meg nem történtté nem tehetőek.

Ma az a feladatunk, hogy Erdély és a Székelyföld politikai megosztása helyett (a vak is látja, hogy az autonóm és legitim RMDSZ-t miként fúrja a Fidesz törpepárt gárdája, szerencsére nem sok sikerrel) olyan autonómiát harcoljunk ki, amely nem csak névleges, hanem valódi anyagi forrásokkal és lehetőségekkel jár, ugyanis 1918-ban nem kevesebbet ígértek. Ahhoz, hogy az erdélyi magyarság ne fogyjon és ne szakadjon le minél jobban a többségtől, méltó oktatás és korrekt lehetőségek szükségesek, hogy a létra bizonyos fokai ne csak azok számára legyenek elérhetőek, aki románként viselkedik és ne jussanak az erdélyiek a gyimesiek sorsára, akik mára szinte teljesen elrománosodtak. Sajnos még a liberálisabb román pártok sem feltétlen partnerek ebben (gondoljunk csak a zöldekre), pedig Moldova ugyanúgy egy fájó pont Romániának, mint nekünk Erdély a többi elcsatolt honrésszel együtt.

A másik oldalra pedig szólnék az archaikus erdélyképpel bíró hazai kollégák felé, akik egyfajta agyonromantizált képpel azt az Erdélyt szeretik, melyet nem ismernek, és tulajdonképpen elmaradottnak is tekintenek. Ahhoz, hogy Erdély, akárcsak Magyarország, fejlődő, valamelyest önellátó (teljes megoldása ennek lehetetlen) legyen, meg kell ismernünk a nyugaton már bevált gazdasági és közösségfejlesztő módszereket. Ez talán a legnehezebb, se nem a közép-európai szegénységet, sem a felőrlő kozmopolitizmust választani.

Úgy voltam vele, nem is érdemes kommentálni Gyöngyösi Márton agyhalott felszólalását, melyen összeírattatná Hazánkban az izraeli állampolgársággal bírókat, de hogy már Novák Előd is azt bizonyítsa, hogy biza' a Jobbikban aligha akad egy épkézláb, józan paraszti ésszel megáldott egyén, ez felülmúlja Matolcsy piros pöttyös fenekeit, harcos tigriskölykeit és az amerikai programból dolgokat létrehozó gyárait.

Történt ugyanis, hogy Ertsey Katalin meglehetősen kreatívra fogta a figurát, amikor Előd, eme magasságos magyar férfiú rákérdezett a jurtanet segítségével rákérdezett: "Zsidó-e vagy?". Kati meg bevallotta, ő bizony izraeli-piréz állampolgár, a magyart csak vásárolta.

Kedves Előd, te Nemzetünk üdvéért hőn lángoló kebel, tudom, hogy az érettséginél nemigen vetted többre, de azért a nagy megmondásaid után sejteni véltem, hogy ismered azt a TÁRKI kutatást, amit általában első példának hoznak fel a Szociológiai Alapismeretek órán. Gondolom, te is pirézfób vagy, pedig hát ez a nemzetiség nem létezik, csak okos emberek kitalálták az előítélet mérésére. A másik meg, hogy "állampolgárság vásárlás" nem igazán lehetséges, a Fidesz őrült ötlete az egyszerűsített letelepedésért államkötvény vásárlásért cserébe még nem ad lehetőséget Dicső Honunk felvásárlására! Hogy az iróniaérzéked ilyen alacsony, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Tirityán és TomCat is képet töröltek már. Bele sem merek gondolni, hány ilyen őstulok van még a parlamentben, aki nem érti, amit olvas, csak gombot nyom.

Ez a zsidózás amúgyis az agyamra kezd menni, hová süllyedtünk, mi ez a színvonal? Lassan alig hallani logikus érvelést és értelmes vitát, ez volna az obstrukció új eszköze? Mert az antiszemitán túl már csak a megélhetési filoszemita a rosszabb, aki legalább ugyanilyen hosszan fejt ki monológot a semmiről. Emberek fagynak meg a tanyákon, Bulgáriával versenyzünk gazdasági kérdésekben, a főváros földalatti közlekedését megint fenyegeti a pénzkivonás, újabb megszorítás éri a felsőoktatást, minket meg valóban izraelita kémek izgatnak a legjobban?

Dagad az orrod, zsidó-e vagy?
Nem eszel disznót, zsidó-e vagy?
8 napig ég a gyertyád, zsidó-e vagy?
Összeesküdsz, zsidó-e vagy?

Idejössz a vizünkért, zsidó-e vagy?
Véded a zsidókat, zsidó-e vagy?
Szombaton nem melózol, zsidó-e vagy?
Nem vagy jobbikos, zsidó-e vagy?

Ez lesz a következő szint? Kéretik visszatérni a minőségi, szakmai vitákhoz, vagy a parlamenti vitákat rendezzék a Mónika stúdiójában!

"Összefogásra van szükség a mai kártékony rezsim lebontásához és a normális politika új korszakának elindításához is. Fontos fejlemény, hogy ma már az MSZP is osztja ezt a felismerést. Nyitottak vagyunk minden olyan kezdeményezésre, amely ezt a célt szolgálja, és amelynek alapja egy reális, összehangolt program" - közölte válaszul az Együtt 2014 mozgalom.

Forrás: index.hu

Répás Zuzsanna, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkáranem mondott semmi újat a hétvégén, de mivel kijelentései meglehetősen határozottak voltak, érdemes megvizsgálni, miért is nem hajlandó a magyar kormány a határon túli vegyes pártokat támogatni.

A Fidesz vezette kormány egységes határon túli politikát próbál folytatni egy határozott stratégia mentén. Ez a politikában önmagában is dicséretes, még akkor is, ha nem mindenki szája íze szerint alakult a stratégia. Bár minden szomszédos országban, ahol magyar kisebbség él, más a helyzet, a magyar kormány közös nemzetközi standard alapján próbálja deklarálni magyarságpolitikáját. 
Másodszor, az asszimiláció megállítását egyértelműen az autonómiában látja, vagyis olyan intézményrendszer kiépítésében, ahol a kisebbségben élő magyarok saját maguk döntenek sorsukról. Ebbe a koncepcióba a Híd valóban nem fér bele, hiszen az autonómiát nemigen vállalja. A szlovák–magyar együttműködést hirdeti (inkább célként, semmint eszközként). Harmadszor pedig a magyar kormány arra számít, hogy hosszú távon az MKP legyőzi a Hidat, vagy koalícióra kényszerülnek a következő választások előtt.
Sema magyar kormányt,sem a szlovákiai magyarok túlnyomó részét nem elégíti ki a „status quo”. Azonban a magyarországi stratégák taktikája, legalábbis rövid távon, billegni látszik. Egyrészt a magyar állampolgárság megadása a határon túli magyaroknak aláásni látszik az asszimiláció megállítására vonatkozó célkitűzést. Másrészt Magyarország Budapestközpontúvá teszi a határon túli magyar politikát, ahelyett, hogy a regionális centrumokat, a decentralizációs modellt próbálná erősíteni. Harmadrészt olyan hosszú távú célokat tűz ki maga a közösség elé, amelyek egyelőre elérhetetlennek tűnnek, nem kizárólag Szlovákia ellenállása, hanem főleg a belső közösségi kapacitás hiánya miatt. Negyedszer pedig a stílus – mint oly sok területen a Fideszkormánynál – aláássa a deklarált szándékot.
A saját káderek támogatása szerte a Kárpát-medencében sokkal inkább tűnik fontosnak a Fidesznél, mint a nemzetközi standard. Lassan az lesz a magyar, akit ők fizetnek. Pedig a helyi kapacitásban és kohézióban van előrelépés, lásd a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala kezdeményezéseit. A szlovákiai magyarság mobilizálódik, bár a „Mi a magyar” vita a fenti kapacitás hiányát (is) jól érzékeltette. A két magyar párt összekapcsolódása a következő választások előtt törvényszerűnek tűnik, bár a felek még futnak pár kört a végső aktus előtt.
Budapestnek azt a jószomszédi politikát kell tovább fejleszteni, amit elkezdett, hogy a szlovák fél ellenállása a lehető legkisebbre csökkenjen a nemzetközi standardok irányában. Mint támogatónak (donornak), inkább a kohézió és kapacitás fejlesztésére kellene koncentrálnia, mintsem az oszd meg és uralkodj jegyében viselkednie. A „státusz-kő” elhajításához sokkal nagyobb erő koncentrálása szükségeltetik, mint ami jelenleg rendelkezésre áll. Sőt, a meglévő most még szét is forgácsolódik a felesleges politikai viták közegében. Talán éppen a szomszédok örömére.

Forrás: Új Szó

És valljuk be, ezt tényleg szépen csinálják. A Felvidék (vagy ahogyan én szeretem hívni, a Felföld) búvóhelye volt a magyar nemességnek a török megszállás alatt és nem utolsósorban innen származnak Petőfi és Kossuth ősei, nem csoda, hogy a magyar ezer szállal kötődik hozzá és nehezen viseli, ha ott élő nemzetfeleit nem az európai normák szerint kezelik.

Ha elVONAtkoztatunk a Jobbik szélsőséges ideológiájától, VONAkodva (na jó, befejezem :)) el kell fogadnunk, nagyon korrekt, hogy a párt nem köti a párttagságot magyar állampolgársághoz és hogy nem kíván külső szervezeteket létrehozni, azokat az anyapárt hierarchiájába csatolni. Eddig a rovásírásos településnév táblák kiharcolásával hívta fel magára a figyelmet a párt a Felvidéken, mely szerintük összekötheti a Kárpát-medence magyarjait (én megelégszem vele, ha a hagyományos latin betűkkel kikerülhetnek a településnevek). Igaz, a Vajdasággal ezzel ellentétben fiókpártot működtetnek Magyar Reménység Pártja néven, ami nem tud a VMDSZ-szel szemben megerősödni.

A határon túliaknak, ahogyan az anyaországiaknak, felfrissített közösségi életre van elsősorban szüksége, működő helyi gazdaságokra, nem pedig kirakatpártokra, amit a Fidesz Erdélyben művelt, a Jobbik által készített felvidéki stratégia teljesen korrekt és (még?) nem avatkozik az ottani belügyekbe. A magyarlakta településeknek ki kell termelnie maguk művészi és értelmiségi rétegét újra, ha erős képviseletet és megmaradó identitást szeretnénk látni a Kárpát-medencében.

...és Vona felállhatott a pulpitusra. Igen, a cigányság került a parlament fókuszába, kedvenc Gáborunk nem is kicsinylette le annak súlyát, "Hogy ez egy probléma. Pedig az, mégpedig a legsúlyosabb". Ez a poszt kicsit hosszúnak ígérkezik, először nézzük csak meg, miket állapított meg a Jobbik vezérszónoka, a radikális történelemtanár.

Ezzel itt ne is foglalkozz. ;)

1. "Nincs rasszizmus"

Ez egy nagyon bonyolult kérdés, nem lehet ennyire egyértelműen kijelenteni. Hivatalosan rasszista az, aki más népcsoportokat (többnyire negatív) jellemzőkkel lát el, azok tagjait a csoport "jellemzői" alapján ítéli meg és a különféle etnikai csoportok között sorrendet állít fel. Azt hiszem, azon csoportszociológiai tényvetésből, hogy a az ember saját csoportját heterogénnek és kívánatosabbnak találja, míg másokat homogénnek és különbözőségükből fakadóan "másnak", az emberbe kódolva van a rasszizmus. Ennek meghaladását sokan hívják kozmopolitizmusnak, de ez inkább az individualizáció, mintsem a tolerancia szüleménye. A Jobbik önmagát nem tartja rasszistának, sőt, egyenesen befogadónak, akihez nem alkalmazkodik a befogadott, ez a populisták tipikus retorikája, de mivel a magyar kultúra megőrzését hirdetik más kultúrákkal szemben, önkéntelenül is hierarchizálnak adott kultúrákat és egyes bűnözői magatartásokat más kultúrák elemeinek vélnek (aki sikkaszt és elnyom, az zsidó, aki lop és öl, az cigány), ők maguk is rasszistákká lesznek.

2. "A cigányokat terheli a beilleszkedés felelőssége"

Politikailag impotens népcsoportról beszélünk, vagyis a szolidaritás, a közös származás tudata, a különbözőség felismerése adott, de a romák az írásbeliséget is megkésve vették át, sajátos szerepük volt a magyar társadalomban, hagyományos mesterségeikkel az országban vándorolva éltek és lényegében a társadalmi életet csak kívülről szemlélték, nem voltak részei a közéletnek (kivéve a muzsikusok szűk rétege) és ritkaságnak számítottak a vegyesházasságok, a családok egyesülése. A kötelező elemi oktatást megelőzően nem volt produktív beillesztési kísérlet, ami által gádzsó és roma találkozott volna és egyenlő esélyekkel, de nem egyenlő rajtvonalról indulhatott a cél felé. Vagyis a romák nem tudtak vezető réteget kitermelni, így végig a többség jószándékára lettek utalva, ami a szocializmus éveiben a mai állapotokhoz vezetett, a mai közmunkához hasonlóan sokat nem érő feladatokra alkalmazták őket, így meggátolva, hogy rákényszerüljenek az oktatásra és a fokozott felzárkózásra, nem is csoda, hogy a rendszerváltást követően szépen kihullottak és a beölt milliók ellenére nőtt a társadalmi szakadék. Nem is csoda, hogy az aluliskolázott, elzártan, alacsonyabb komfortfokozattal élő cigányok könnyebben estek áldozatul a fogyasztói társadalom ártó hatásainak, mint az anyagiasság és az élvezetek habzsolása.

Ebben az az ő felelősségük, hogy nehéz őket a megszokott "jóból" egy szinttel feljebb húzni, egyetlen család "megmentése" is hosszú évek munkája. Egy generáció nem tud hirtelen megváltozni, generációnként szinteket lépve lehet a korai gyermekáldás, a külső megjelenés elhanyagoltsága, a mának élés és a szervezetlen, fogyasztás alapú közösségi élet ellen küzdeni. Sajnos lesznek, akik minden jóindulat ellenére megmaradnak adott szinten. Az igazán kemény tétje a dolognak, hogy Dél-Baranya és az északi megyék lakossága egyre homogenizálódik és fiatalodik.

3. "Balliberális média agyrém"

Sokat ártott a romák felzárkóztatásának a baloldali média, de ebben komoly felelősség terheli a jobboldalit is. Mindkét oldal számára a lap olvasottsága és a bevétel a cél, ezért előszeretettel húzzák elő a lakosságot terhelő témát, végletekig elferdítve a valóságot. Ahogyan a kuruc.info kizárólag cigány bűnözőket felvonultató repertoárja (ami számokban és fegyverzettségben mindig túloz), úgy a kizárólag a többség előítéletességét hangsúlyozó, brutális naivitással küszködő balos lapok is frusztrálják a többséget, akiknek jó eséllyel tényleg voltak negatív tapasztalatai, legyen az egy fenyegető odaszólás vagy a lakása teljes elvesztése a téli hidegekben. Ugyanez igaz a romákra is, akik azt látják, hogy a többség alapvetően gúnyolódik rajtuk, megveti őket és hogy felesleges állásinterjúra menniük, úgysem lesznek felvéve. Az én fülemet rendszeresen sérti, hogy a többséget már nem is "parasztozzák", hanem "magyarozzák", ezzel önként szakítják ki magukat a magyarság kötelékéből, de ennek oka főleg a negatív tapasztalat.

Most az LMP belső dolgaival nem foglalkozva reflektálnék a párt, ha úgy tetszik, válaszára. Tímea kicsit más előélettel bír, leghíresebb ügye a vajdasági temerini fiúk sorsának felkarolása, kiemelkedően edzett emberi jogi ügyekben.

Ezzel sem kell foglalkozni. :))

Ezzel sem

1. "A cigányokat politikai haszonszerzésre használták"

Azt hiszem, előbbi bekezdésemben foglaltak itt is érvényesek. A romák könnyen megnyerhető szavazók, minden jövedelmi forrásnak örülnek és nem érzik, nem látják, hogy a leadott szavazat megtérül e. Ezzel a káros felfogással szakítani kell. A legsúlyosabb a helyzet Borsodban, ahol sokszor a polgármester a fő uzsorás és ő, mint valami helyi kiskirály dönt a segélyre való jogosultságról a közmunka megadásával. Ahol már ilyen kizsákmányoló feudális rendszer épült ki, ott a romák nem többek olcsó szavazatoknál, hülye volna a polgármester pályázni, oktatni a helyieket és mondjuk szövetkezetet vagy egyesületet alapítani.

2. "Integráció helyett gárdázás"

Nem értek egyet teljesen. A gárda az elkeseredettek reakciója is egyben, igaz, pl. Hajdúhadházon és Gyöngyöspatán is csak romlott a helyzet a távozásuk után, de ettől még tagadhatatlan, nem mesterségesen jöttek létre, a zsákfalvak, tanyák közbiztonsági állapota alulmúlja az országos átlagot és a segítség is késve érkezik, sokan örömmel fogadják, hogy "valaki végre rendet tesz".  Erre két javaslatom is volna, a közösségi rendőrség, amiről az LMP már korábban is beszélt, valamint egy produktívabb "zöld gárda", ami a lakókörnyezet és a lakóépületek rendbetételében segíthetne. Mecénás kéne hozzá sajnos. Persze a kormány betiltós reakciója szimplán nevetséges. Mi is volt a szesztilalom buktatója? A gárda sem különb, megoldják másként.

3. "Romakvóta"

Nem értek egyet. Ahogyan ellenzem a női kvótát választásokon, úgy a roma pluszpontokat a felvételin és ezt a vállalkozásokra vonatkozó valamit is. A forprofit vállalkozás a mutyi melegágya, bejegyeznék Kolompár Gáspár Edömér nevére és juhé, dőlne a lé. Forrásokat kell biztosítani szövetkezetek beindításához, hogy a halmozottan hátrányos helyzetben élők egyáltalán megtanuljanak vállalkozni és rendszerben gondolkozni, és így nem jöhetne az a vád sem, hogy pozitív diszkriminációval csak a romákat válogatják. Ehhez biztosíttatni kellene, hogy 2-3 év támogatás után fenn kell a dolognak maradnia, különben visszavesszük a pénzt. Kötelező elemmé tenném, hogy ne csak terméket állítsanak elő, évente rendezzenek két alkalommal nagy közösségi megmozdulást, hogy ismét felpezsdüljön a helyi élet.

A Fidesz és MSZP gondolatait nem közvetítem, mert az első 20 év pártjai már hiteltelenné váltak ötletek megvalósítása terén, mindkét oldalnak több eredménytelen ciklus van már a háta mögött.

Záró gondolatnak: Szeretet és elhatározottság nélkül nem fog menni. Egyszerre kell kemény ökölnek és simító kéznek lennie annak, aki részt vállal a felzárkóztatásban.

Döntés született, hallotta a nemzet,
Nyolcvannégy harcos becsületet nemzett.
Megmaradni igaznak, megmaradni a zöldnek,
Erőt adni a kitikkadt földnek.

Kardunk a Vágy, Célunk a fegyver.
Lovunk oldalán Hitünk a kengyel,
Miénk az út, rajtunk szem ezer,
Nem leszünk Együtt, bármit's teszel.

Nem viseljük, mit trollnok ránk ont,
Millányi gondot és turáni átkot,
Mezőnkön szekfű termést nem hoz,
Kertészünk telkeket bölcsen gondoz.

Bocsánat a posztokkal való játékokért, de a HVG aljas célokra használta fel, hogy a valódi üzenet ne derüljön ki.

Tegnapelőtt azzal, hogy mint logikusan tervező csapat, lefektette a későbbi együttműködésekre vonatkozó szabályokat. Igazából akármilyen döntés is született volna, mind a HVG, mind a kuruc.info rajtunk borzongana, ha van sapka, ha nincs.

A hírekben pontosan jelennek meg a számok, de a döntések szövegei viszont nem, mintha a tudósítók a szavazás előtt rohantak volna be és addig a büfében tömték volna a lángost. A történet szerint az LMP, mint párt nem lesz tagja az Együtt 2014-nek, hanem mint önálló pólus azok jelentkezését várja, akiknek mind Bajna Gordon, mind Oszkó Péter unszimpatikus (utóbbiról tudni kell, hogy támogatta a Fidesz munkavállalókat sújtó intézkedéseit) és a régi rendszer csontvázainak feltámasztása helyett az újonnan érkezők bölcsességében bízik. Magam úgy fogalmaznék, zöldnek és igaznak kell maradni, nem lehet olyan emberekkel összebútorozni, akik egészen mást gondolnak a kaszárnyakapitalizmusról és a korrupcióról, mint mi.

A másik meglepő dolog, sokan most a Fidesznek való bedolgozással fogják vádolni a pártot, ami kifejezetten izgalmas, hiszen a választások után még nyílik lehetőség az együtt szavazásra, ha a másik fél nyílt lapokkal játszik és kifejezetten tisztességes döntést készít elő. Orbánt és a Jobbikot le kell nyomni 1/3 alá (utóbbi viselkedését csak tippelni lehet, mely kérdésekben hová húz majd) és onnantól kezdve eltüntethetőek az ámokfutás nyomai. Eddig is ez lett volna a leglogikusabban követendő irányvonal, hiszen mind a mai napig nem tudjuk, az Együtt 2014 tulajdonképpen mit is szeretne azon felül, hogy leváltani Orbánt.

Jávor Benedek döntését, mint magánember sajnálom, de érezhető volt, miután a választott irányvonal a legkevésbé sem az, ami mellett ő érvelt a kongresszus során. A fő kérdés az, ki lesz az ő utódja?

Aki figyelmesen elolvasta, az mehet tovább a versre, amiről legalább már tudom, hogy nem a legjobb és sokaknak indokolatlan okot adott a trollkodásra.

A kormány kemény, átgondolt és jó kezekben hordozott döntései, hatékony átszervezései és bátor, tankönyvekben le nem írt lépései meghozták gyümölcsüket, végre nem az IMF értetlensége és a nyugat irigysége az, ami Hazánk nevét fémjelzi, beért a kemény munka gyümölcse. Ehhez rengeteg töprengésre, megfontolt tárgyalásra és fájó szívvel levezényelt személyváltásra volt szükség, hogy minden ember és cél a helyére kerüljön. Magyarország felé nyit minden hatalom, mely felfedezte, hogy a fogyasztáson alapuló nyugati társadalom mára meghaladottá vált és új, értékalapú tervekre van szükség. Így Magyarország végre szövetségesre talált Aljakszandr Lukasenka Fehéroroszországa képében és együttesen tehetnek a gazdasági fellendülés és valódi jólét érdekében.

Magyarország szocialista ország volt. Jó barátok voltunk régebben. Nagyon közeli volt a kapcsolatunk. Végül elegük lett a demokráciából és a piacgazdaságból és kijózanodtak.

A magyar és a szerb köztársasági elnök megállapodott abban, hogy közösen fog fejet hajtani a jövő évben az 1944-45-ös titói megtorlások vajdasági áldozatai emléke előtt. Áder János a két államfő keddi budapesti megbeszélésén felajánlotta Tomislav Nikolicnak, hogy ezt követően egy másik helyszínen méltó módon megemlékezhetnek az 1942-es újvidéki „hideg napok” áldozatairól is. Áder János történelminek minősítette a megállapodást, tekintettel arra, hogy a két ország történelmében ez egy nyitott kérdés, amelyet le kell zárni. Úgy vélte: ha a két eseményre sor kerül, azzal régi vágyuk teljesül a Szerbiában élő szerbeknek és magyaroknak, lezárható lesz a történelemnek ez a fejezete, és a történészekre maradna annak a tisztázása, hogy mi történt azokban az időkben. Az 1942-es újvidéki razziák során, az úgynevezett „hideg napok” idején horthysta csendőrök több mint háromezer szerbet és zsidót végeztek ki, és két évre rá a titói hatalom megtorlásai során egyes becslések szerint tízszer ennyi magyar halt meg a Délvidéken.

„Fejet hajtunk mindenki előtt, elítéljük a népünkből azokat, akik bűntényeket követtek el, a gyerekeink számára pedig megnyitjuk a lehetőséget, hogy új életet éljenek” – hangoztatta Tomislav Nikolic, hangsúlyozva, hogy a politikai vezetőknek a nyitott kérdéseket rendezniük kell, mert ezzel tartoznak saját népüknek. Áder János közölte: Magyarország ezentúl is támogatni fogja, hogy Szerbia mihamarabb az Európai Unió teljes jogú tagjává váljon, és kész megosztani integrációs tapasztalatait. Nikolic szerint Szerbiának erre szüksége van. A szerb elnök hangsúlyozta, országa a májusi választások után úgy határozott, hogy nyitott lesz a „barátaihoz”, előveszi és megoldja „a szőnyeg alá söpört problémákat”. Felhívta a figyelmét arra, hogy a Magyarországon élő szerbek és a Szerbiában élő magyarok „csodás kapcsolatot” jelentenek a két ország között. Nikolic közölte, a budapesti megbeszélésen szó volt az úgynevezett „temerini fiúkról” is, akiket súlyos börtönbüntetésre ítéltek egy szerb férfi kegyetlen bántalmazása miatt. Az elítéltek amnesztiával kapcsolatos újságírói kérdésre válaszolva annyit mondott, hogy hamarosan tájékoztatják a nyilvánosságot a részletekről.

Forrás: Székelyhon

Hogy azért magam is hozzászóljak, már csak a temerini fiúk helyzetét kellene rendezni és akkor nem volna bennem tüske.

Más logikát nem látok Tömjén Zsolti és bandája legújabb felvetésére, ami vélhetően semmi más célt nem szolgál, mint kitűnni, mutatni, a KDNP még önálló párt és létezik. Ehhez viszont olyan abszurd és épeszű keresztény ember által elfogadhatatlan őrültségekkel kell előállniuk, hogy a zsebünkben lévő bicska elvágja a combunkon az ütőeret.

A házasság, ha úgy tetszik, szent köteléke, ma már kétségtelenül kitolódik későbbi időre, ha egyáltalán ebben a mérhetetlen bizonytalanságban még valakinek eszébe jut, hogy ezt a lépést meg merje lépni. A gyermekvállalás, mint olyan, szerencsére még szerencsére nem csúszott el annyira, mint a házasság, azért a jelen középkorúak 1 gyereket még bevállalnak, ellenben ha ezt az őrültséget bármilyen formában becsempészik a PTK-ba, tovább duzzasztják azt a ma gyermekvállalási kor felé közeledő eltévedt generációt, mely már egyáltalán nem vágyik a bölcső ringására. Ennek egzisztenciális és értékrendbéli okai is vannak természetesen. Viszont ha a családtámogatásokra is kihatással lenne eme módosítás (miért is ne, hiszen a házasságon kívül született fattyúgyermek), az végzetes következményekkel járna a korán született gyermekek anyáira nézve, ők végleg bezáródnának egy kitörésmentes világba.

Vélhetően a juttatásoktól való elesés megnövelné a(z akár fiatalkori) házasodások számát, de a már jelenleg is joghézagokkal küszködő élettársi viszony (a szétválást követő birtoklási huzavonák) helyett a teljes vadházasság és magadrautaltság még tovább rontaná a gyermekáldási mutatókat, és kérem tisztelettel, FOGY A MAGYAR!

OK, szép bevételi forrás a házasodások járulékos költsége, különösen ha a boldog pár egyházi összeadatásra is vágyik, de jogi szabályozással megakadályozni két ember szerelmének gyümölcsének beteljesülését, ez a legsúlyosabb vétek a keresztény érdekekkel szemben.

Az ép társadalom szerveződő rendszer, melyben a szerveződés a bizonyos fokig szabadon döntő emberek egymáshoz fűződő kapcsolatain keresztül jön létre. Érdekek ütköznek a társadalmi folyamatokban és sokszor fennáll annak a lehetősége, hogy bizonyos érdekcsoportok egyeduralkodókká válhatnak. Az uralkodóvá vált csoportok érdekei akkor érvényesülhetnek a legjobban, ha az embereket sikerül meghatározott, többé-kevésbé gépies tevékenységekre szorítani, megakadályozva azt, hogy idejüket és erejüket másra is fordíthassák. Ilyen gépies tevékenység lehet a kényszeresen végzett munka, a katonáskodás vagy más, a hatalmon lévő csoportot szolgáló cselekvés. Akkor lehet az embert ilyen gépies, kiszámítható viselkedésre késztetni, rávenni, embergéppé alakítani, ha sikerül őt embertársaitól valamilyen módon leválasztani, eltávolítani. Ehhez az kell, hogy lehetőleg csak annyit érintkezzen másokkal, amennyire ezt az ember élettani szükségletei megkövetelik. Viselkedjen úgy, mint az állat, akiről tudni lehet, hogy adott helyzetben mit fog tenni. Ne beszélgessen másokkal az élet komolyabb kérdéseiről, ne szervezkedhessen, ne kísérelje meg a maga kezébe venni az életét.

Könnyen irányítható, kiszolgáltatott a magányossá lett ember. Csak a megélhetés, a gazdaság köti a világhoz és a gazdaságon keresztül az ember nagyon könnyen mozgatható, ki és bekapcsolható. De az emberi kapcsolatok elsorvasztása lebénítja a szerveződést. Hosszabb távon életképtelenné, fenntarthatatlanná teszi a társadalmat. Erről szólunk a következőkben.

Részlet Hetesi Zsolt - Szám Dorottya - Végh László "Az utolsó kísérlet" című könyvéből.

Egy kétségkívül egyedien és számomra szimpatikusan dizájnolt blog a minap egy igencsak felrázó írással borzolta fel gondolom nem csak őmemberségem, hanem minden jó érzése ember kedélyeit, hasonló hatást csak az Osombie című film trélerje ért el nálam mostanában.

A poszt kezdeti kormánymagasztaló sorain felesleges meglepődni, ellenben a balliberális média vádja olyan eszetlenség, mint mind a mai napig Gyurcsány lemondását követelni (igen, találkoztam már ilyen tájékozott emberrel is). A baloldali média egészségtelen túlsúlya a 90s évek elejét jellemezte, Antall és kormánya rendkívül bizalmatlan volt az újságírókkal szemben és viszont. Ezt viszont az első Fidesz kormány megtörte, és mondhatni hódításaival kiegyensúlyozottabbá tette a mindenki számára könnyen hozzáférhető sajtót. Ma elmondhatjuk, hogy az átlag televízión vérengzésen és koala bébiken túl alig láthatunk valamit, a köztévé pedig a kormány propagandáját valósítja meg, innentől kezdve eléggé furcsa balliberális média miatt sírni. Ugyanis az egyszeri ember nem olvas bloggokat, nem olvas hírportálokat, ergo alig tájékozódik a valódi hírekről, különösen igaz ez vidéken, ahol a Fidesz a legtöbb szavazót veszítette. Igen, a kedves bloggoló elfelejti, hogy a Fidesz a "bűnös városban" a legerősebb, ahol még beszélhetünk viszonylagos jólétről a tengődő, pusztuló dél-baranyai és észak-magyarországi lakossághoz képest.

Nem mesterségesen kerültünk apátiába, kedves posztoló, apátia ott alakul ki, ahol nem tudjuk, mi vár ránk, és a Fidesz 2/3 pontosan erről szól. Az ember nehezen megszervezné jövőjét, erre átalakul másnapra az adórendszer, a felsőoktatás, munkahelyek szűnnek meg és hirtelen új startmunka programba sorozzák az embereket, a földek hipp-hopp kiosztásra kerülnek, a közhivatalokat pedig teljesen átszervezik. Egy ilyen világban nincs mire építeni, az jár a legjobban, aki bedől a sarokba és nekilát inni, mert a másnap legalább biztos, még ha a holnap nem is. Ezért mennek el fiataljaink és ürül ki az ország, ezért foglalkozunk feleslegesen sokat a zsidókkal, ezért erősödik a Jobbik és ezért menekül a pénz. Igen, menekül, már nem hogy a külföldiek nem jönnek ide, a magyarok is külföldre mentik vagyonukat. Ez nem állapot, ezen változtatni kell, minél hamarabb, különben jó lesz, ha megváltjuk a sírhelyünket, mielőtt az állam azt is monopolizálja.

„Tisztelt Képviselőtársaim! Minden vitában csupán a tisztelet hangján szabad szólnunk, amely Izraellel kapcsolatos. Izrael ugyanis az elmúlt évtizedekben példát mutatott Földünk egyik politikailag legingatagabb régiójában, hogy miként lehet minden nehézség ellenére egy modern demokráciát felépíteni. A zsidó állam bebizonyította, hogy lehet ott is szabadságot és békét adni az embereknek, ahol diktatúrákat építenek és gyűlöletet szítanak. Határozott álláspontom, hogy az Európai Parlamentnek erkölcsi és morális kötelessége lenne minden olyan lépést támogatnia, amely közelebb hozza egymáshoz Izraelt és az Európai Uniót, ugyanis kulturális értelemben Izrael Európa része. Izrael egy olyan állam, amely folyamatosan bizonyítja érettségét az emberi jogok tekintetében is, ezért az Európai Uniónak óvakodnia kellene attól, hogy beleszóljon Izrael belügyeibe. Ezúton is szeretném megragadni az alkalmat, hogy mielőbbi békét kívánjak a Közel-Kelet népeinek.”

„Nyilvánvaló, hogy Izrael a területén fogja alkalmazni ezt a megállapodást. A kompromisszumos megoldás az lehetne, hogy ebben a jegyzőkönyvben nem írják le konkrétan, hogy milyen területekre kell alkalmazni. Ezt nevezik »konstruktív meghatározatlanságnak.« Az EU álláspontja, hogy létre kell hozni egy palesztin államot Kelet-Jeruzsálem fővárossal a Gázai-övezet és a Nyugati-part területén. Ez egy politikai álláspont, amelynek a nemzetközi jogi alapjai hiányoznak. Palesztina sosem létezett a történelem során és a palesztin nép politikai projekció, amelynek hiányoznak az etnikai alapjai. Az egyetlen lehetőség a palesztin állam megteremtésére, ha a PFSZ megállapodik Izraellel, erre azonban nem hajlandó. Nem lenne szabad, hogy az EU-t tevékenységben ez egyáltalán befolyásolja. Az EU tévesen állítja, hogy Kelet-Jeruzsálem és a Nyugati-part »megszállt palesztin terület«. A Palesztina Mandátum-szerződés előírja zárt zsidó települések létesítését Jeruzsálemben és a Jordán-folyótól nyugatra, azaz a Nyugati-parton is. Az Izrael által létrehozott települések így nem mondanak ellent a nemzetközi jognak, csak az EU politikai és jogi határozatainak, amelyek így viszont ellentmondanak a nemzetközi jognak. Ismétlem, ebbe a vitába az EU-nak nem lenne szabad belemennie. Különösképpen azért nem, mert nincs igaza. Ashton tiltakozása az izraeli építkezések ellen alaptalan.” (Mandiner)

"A zsidóság csak egy poros kőtáblát adott az emberiségnek", mondotta anno Csanád barátunk, most még zsidó szabadegyetemre jár és megvédi Izraelt. Kérdés, hogy ő az egyik legzseniálisabb troll a magyar politika egén, vagy csak az egyik legaljasabb, leggerinctelenebb képviselőnk?

Manapság miről szól március 15.-e, augusztus 20.-a és október 23.-a? Minden oldal, mozgósítva saját táborát, kenegeti saját háját, némi csúsztatással magát forradalmárnak, ellenségét elnyomó zsarnoknak kiáltja ki, szinte alig esik szó magáról a nagy forradalomról, amikor a magyar nép az elnyomás legkeserűbb éveinek láncát levetve, a nagy Sztálin halála után erőt merítve nekirontott az őt sanyargató, kihasználó rendszernek. A magyarok Európa legbátrabb népe lettek, kimondták, elég volt, demokráciát akarnak, Nagy Imre reformkommunista csapata és az 1948 után feloszlatott, most újjáalakult pártok egy példaértékű szocializmust készültek kiépíteni a Kárpát-medence szívében, melyet aljasul levertek, a hidegháború felforrósodásától félő nyugat pedig csak szavakkal támogatta meg Hazánkat, ami részükről végülis érthető.

Nehezen tudom úgy kifejezni magam 1956 kapcsán, hogy én magam ne bocsátkozzam aktuálpolitizálásba, ne kövessem el azt a hibát, hogy a jelen és a múlt közös téves párhuzamot vonjak, de talán kimondhatom, '56-nak részese volt minden magyar, erős férfi és gondos asszony, kemény munkás és leleményes egyetemista, a jogaikat éppen csak visszanyerő svábok és az írásbeliséget magukévá tevő romák, a kisgazdák és a szocdemek, Göncz Árpád, Mindszenty József és Bibó István, mindenki. Nincs itt semmi Fidesz, semmi Jobbik, semmi Bajnai, aki magáévá tehetné az ötvenhatosság szellemiségét, hiszen az ötvenhatosság mi magunk vagyunk, önmagunkban.